Fülszöveg: 

Az emberiség génmanipuláció segítségével megalkotta a tökéletes harcos elitet, a páncélos angyalokat, ám a Földet megtámadó holdnyi méretű ellenséggel szemben ők is tehetetlenek. A Föld pusztulása után az agysebészettel átalakított Közvetítőkre vár, hogy megmentsék az emberi és a többi fajt, amelyek csatlakoztak hozzájuk a harcban. Az űr csendjében a Közvetítők az elméjükkel képesek kommunikálni az ellenséggel. De miután az idegen agresszorok, az Építészek továbbállnak, az emberiség gyorsan megfeledkezik róluk.

Idris, a maroknyi életben maradt Közvetítő egyike, egyetlen másodpercet sem öregedett vagy aludt, mióta a háború miatt megváltoztatták. Az egykori hős most szabadúszó roncsmentőként tengeti napjait, és igyekszik elkerülni a nagyhatalmak figyelmét, amelyek számára a képességei továbbra is kiemelt jelentőségűek.

Ötven évvel a háború után Idris és társai egy rutinfeladat során valami különlegeset fedeznek fel az űr egy elhagyatott részén. Egyértelmű, hogy ez az Építészek műve, de vajon azt is jelenti egyben, hogy az idegenek visszatérnek? És ha igen, miért? Űrgengszterektől, idegen szekták számító prédikátoraitól és titkosszolgálatoktól üldözötten a roncsmentők galaxisokon át száguldanak a válaszokért. Ugyanis olyan érték birtokába kerültek, amit bármi áron meg akarnak szerezni tőlük…

Szerintem: 

Remek példája annak, hogyan kell

egy nagyívű történetet elkezdeni, miközben saját jogon is elmesélnek egy izgalmas kalandot. Így egyszerre megvan valaminek a lezártsága, ugyanakkor nyitány is, amivel majd lehet haladni tovább.

A történet viszonylag egyszerűen indul, aztán majd egyre bonyolódik. Az emberiség a véggel néz szembe, mert feltűntek az Építészek, akik a bolygókból halálos műalkotásokat készítenek. A Közvetítők képesek megmenteni a fajt – olyan emberek, akik telepátiára képesek gépekkel, máshogy érzékelnek.
Jó pát évvel később egy egykori katonanő, Vigasz kapja a feladatot, hogy győzze meg a Parthenonhoz való csatlakozásról a Közvetítőt, Idrist, akivel együtt dolgozott a háborúban, majd gyengédebb szálak is szövődtek közöttük. Vigasz fel is kerül a férfi hajórára, de nem lehet felkészülve arra, amibe majd ott keveredik az egész legénység.
Igazság szerint kár is sokat mesélni róla, mert Tchaikovsky jó érzékkel hozza a fordulatokat. A cselekmény különben is pörög, tele van űrkalanddal, de nem egyszer hoz egy olyan elemet bele, ami nagyon sok mindent más megvilágításba helyez. Ezeket meg bűn lenne előre elmesélni.

Azt viszont le merem írni, hogy mennyire profin építi a világot. Megmutatja, a közös ellenség hogyan fogta össze az emberiséget, majd az eltelt évtizedek milyen hatalmai struktúrákat és konfliktusokat szültek. Birodalmak vannak, különféle érdekek csapnak össze, és nem egyszer találkozunk olyan személlyel is, akit a puszta hatalma zsarnokká tesz, és a maga érdekei mindent felülírnak a számára. Rendszereket, társadalmakat vázol és ezeknek az együttélését. Érthető, szórakoztató és szerintem nagyon emberi is. Ahogy a közös ellenfél ellen össze tudnak fogni, aztán egymásnak esnek. Ahogy az erősebb elnyomná és kihasználná a gyengébbeket. De a szerző még ennél messzebb is el tud menni eggyel, mert azt a témát is bedobja, hogy a jót akaró rendszerek is milyen veszélyesek lehetnek, hogy az idealizmus is milyen gyilkos lehet.

Tchaikovsky képes több szereplőt is értelmesen mozgatni, és a legénység tagjait folyamatosan árnyalja és hozza közelebb. A kiemelt szereplők Idris és Vigasz, de társakat és ellenfeleket ad nekik, ők is egy nagyobb rendszer részei.

A konfliktusokról nem tudnék úgy írni, hogy egy-egy csavart ne említenék, így megmaradok annyinál, hogy az is több szintű. A legénység mindennapi életében is vannak egymásnak feszülések, de itt eljutunk egészen a világ sorsát meghatározó nagy ellentétekhez is. Izgalmas, sokszínű ez is.

Az utóbbi időszakban több ilyen 'űrhajó legénységét követjük a kalandokon át' történetet olvastam, így néha nekem sok is volt. De Tchakovsky határozottan a legjobb szerzők közt van, aki a cselekményt és a mondanivalót is jól adagolja. Én várom a folytatást.