Fülszöveg: 

Az emberiség egykor hatalmas birodalma elbukott, maga a Föld is halott. Az emberi faj kénytelen utolsó reményét a már feledésbe merült egykori bolygóátalakítási program által lakhatóvá tett égitestekbe vetni. A kétségbeesett menekülési kísérletek egyik résztvevője az Enkidu bárkahajó és kapitánya, Heorest Holt, aki a lehetséges új éden felé repül értékes emberi rakományával.

Bár nem egészen azt találják, amit vártak, nemzedékekkel később Holt kapitány törékeny kis kolóniája még mindig létezik, kemény munkával hasítva ki a túlélést biztosító életteret a kegyetlen Imir bolygón. Ám a múló évekkel egyre több tudás vész el, és zord körülmények lassan felőrlik a telepeseket.

Liff, Holt kapitány unokája hallja mindazt a szóbeszédet, amelyek a városban felbukkanó idegenekről szólnak. Emberfeletti képességeiket talán egy másik világról származó technológiának köszönhetik. De még az is szóba kerül, hogy talán nem is egészen emberek… Túl sok a kérdés, és az esetleges válaszok magának a kolóniának a túlélését is kockára teszik.

Szerintem: 

Jelen pillanatban az a fő benyomásom, hogy

Tchaikovsky kiosztott egy mentális pofont. Hozott egy olyan cselekményt, olyan megoldást, ami eszembe se jutott volna, és most próbálom összerakni magamban, mit is olvastam.

Azzal bajban is vagyok, hogy ezt a történetet nehéz úgy elemezni, hogy valaki nem ismeri, mi a csavar a végére. Mert az bizony mindent átértelmez, és annak szellemében másként tekintek a cselekményre is. Addig is izgalmas, van benne rejtély és kaland, de aztán a szerző meglep minket azzal, hogy az előzetes tudásunkat zárójelbe teszi, és rákényszerít, hogy másként nézzünk az eddiekre.
Mondanám, hogy okos könyv ilyen szempontból, de a szerzőnél ez nem újdonság.

Ki van számolva, gondosan szerkesztve, és a cselekmény is átgondolt. Azt különösen bírtam benne, hogy olvastatta magát úgy is, amikor csak olvastam, a csavar ismerete nélkül, de akkor is, amikor már tudtam, mi is a fő téma benne.
Ami különben nagyon sci-fi és elég érdekes témát feszeget. Mikortól tekintünk valakit vagy valamit élőnek, egyénnek? És ez nem az a vonal, amit pl. az Én, a robot hozott. Itt egy egészen más létezőről kell eldönteni, minek tekintjük őket.

Így aztán a cím is ütős. Első pillantásra azt hittem, csak a sorozat címadási szokásait tükrözi. Megint van egy közösségnek fejlődési története, eljutunk a múltból a jelenbe, így magyaráztam elsőre. Viszont, ez is sokkal több és új értelme van, amint tudjuk, mi is az a plusz a történetben.

A regény alapvető konfliktusa is egészen más, mint amit a regény nagyjában annak hihetünk. Van egy lassan haldokló közösség, benne egy kislány, aki az alapító leszármazottja. A népük a Figyelőktől retteg, és a lány gyanítani kezdi, hogy kedves tanárnője azok közé tartozik. Mit tegyen? Feladja? Valójában ennél sokkal komolyabb a kérdés, amit meg kell válaszolni. Minek számítanak az emlékezet gyermekei, milyen sorsot lehet adni nekik?

Ebből fakadóan igazán szembenálló felek, vagy ellenségek nincsenek benne. Nincs jó és rossz szereplők felosztása benne. A kiemelt szereplők pozitív személyek: Liff kíváncsi, érdeklődő, elég bátor és cselekvő kislány. Ő akkor is vállalja a hitét és tapasztalatait, ha mindenki őrültnek is nézi miatta.
Miranda pedig az a nyitott elméjű személy, aki nagyon segíteni akar. Ő a nagybetűs humánum, aki a legjobb megoldást keresi. Bár azzal nem tudtam azonosulni, mennyire megkedveli és különlegesnek látja Liffet, de lehet, pont az volt a baj, hogy annyira fontos lett neki a lány sorsa. Belőlem azt hozta ki, hogy kötekedjek, miért pont Liff érdemli meg, hogy életre keltsék.
Nem véletlenül tudnak olyan könnyen összebarátkozni: a nyitottságuk és a kalandvágyuk, a kíváncsiság közös tulajdonságuk egy olyan környezetben, ahol ezek nem számítanak éppen előnyösnek.
A többiek hozzájuk képest halványabbak, de azért vannak, így azért nem kétszemélyes a regény, ha a két nő is a főszereplő.

Meg van annyira jól írva, hogy nem is tűnt soknak a közel 500 oldalas terjedelme. Ahol kell, egészen tudományos, de azért érthető. Jó a kalandos vonala, de az etikai/tudományos kérdésfeltevést is érdekesen, izgalmasan teszi meg. Van benne világépítés, cselekmény. Talán csak a szereplők fejlődése nem olyan erős benne, de két erőteljes hősnő így is akadt benne.

Lezártnak érzem ebben a formában a sorozatot is, nem csak ezt a részt. Érdekes is lesz, hogy lesz-e még újabb darab a sorozatban. A zártsága nem irigyelné, de ki tudja, mit talál még ki Tchaikovsky.

Idézet: 

A lány most kezd rájönni, hogy a megfelelő oktatás nem ad választ a kérdésekre, inkább csak megtanít feltenni azokat.