Lánynevelő intézetes, barátnős, megváltozott helyzetben boldoguló.
A kis Sara Crewe élénk képzőerővel megáldott, okos kislány. Indiában született angol katonatiszt apa és francia anya gyermekeként. Az anyját korán elvesztette, de édesapjával csodálatos a kapcsolata. Kicsit mindketten bele is halnak, amikor a lány már elég idős lesz ahhoz, hogy intézetben tanuljon és az apja be is adja egybe Londonba. Mivel a kapitánynak Sara a mindene, semmiben nem szenved hiányt: vagyont érő ruhák és babák, lakosztály az intézetben, igazi francia szobalány. A többi lány, de Miss Minchin, az igazgatónő is irigyek rá és gúnyosan kis hercegnőnek hívják. Mikor Crewe kapitány meghal, és kiderül, hogy a vagyon is oda, a Miss meg is ragadja az alkalmat, hogy Sara mindenért megfizessen. Cselédet csinál belőle, akit a padlásra költöztet és meg akar törni. Sara azonban a képzeletébe menekül, példát mutat, és idővel egy jótevőre is szert tesz.
Egy újabb gyerekkönyv klasszikus Hodgson Burnett tollából. Ahogy a kis lord vagy a titkos kert történetében, most is egy szívmelengető, kedves történetet mesél el, amiben nagyon sok a tanulság, milyennek kell lennie egy jó gyereknek, bár azt is írhatnám, hogy egy jó embernek.
A hősnő, Sara ugyanis zsenge kora ellenére kivételes teremtés. Könyvmoly, intelligens és bele tud menekülni a fantáziájába, ami elég erőt ad neki a legrosszabb körülmények között is kitartani. Nagyon tetszett az a visszatérő gondolat: amikor gazdag volt, nem volt nehéz hercegnőként viselkednie a drága ruhákban, minden kényelemmel ellátva. Akkor derül ki igazán, mennyire hercegnő, ha szegényen is képes hercegnőként viselkedni. Sara pedig állja a sarat: udvarias és engedelmes, kedves és előzékeny, segítőkész akkor is, amikor szinte rabszolgát csinálnak belőle. Van benne egy kis Hamupipőke feeling is…
Nem is Sara volt az, aki legjobban lekötött a regényben. Ő annyira minden jó megtestesítője, hogy attól unalmas is. Sokkal érdekesebb Miss Minchin vagy a szakácsnő, akik önzők és sekélyesek, akik kifejezetten élvezik, hogy bánthatnak egy védtelen gyereket, akire korábban irigykedniük kellett. Abban jobban érzem a valódi emberi jellemet, ahogy jobb nekik attól, hogy másnak rossz. Nem örülök neki, és nagyon hinni akarok a regény üzenetében, hogy a jóság elnyeri a jutalmát és jónak kell lenni, de túl szkeptikus és kiábrándult vagyok már ahhoz, hogy ezt tényleg el is tudjam hinni. Attól még szívesen olvastam, de inkább mesének.
Tetszett, hogy a szerző megtalálta az arany középutat a szereplők és a cselekmény között. Ha nem is sok szálon vagy izgalmasan futnak az események, megvannak a kis kalandok a történetben. Az iskola élete, a mindennapi feladatok, majd a csodák felfedezése a kis padlásszobán a regény második felében. Nem unalmas, van mindig valami, ami fent tudja tartani a figyelmet.
Közben leköveti azt is, mit és hogyan élnek meg a kiemelt szereplői. Átérezteti nem csak azt, Sara hogyan tartja magát – vagy éppen mikor sodródik a feladás küszöbére -, hanem benne van is, hogy a gazdag lányok és az igazgatónő milyen mélyre tudnak süllyedni és eközben hogyan érzik magukat. Igen, kifejezetten tetszett, hogy nem csak a jóságot és a fényt, de a negatív érzelmeket is megmutatta.
A szerkezete és a nyelvezete is egyszerűbb, de igényes. Lineáris, könnyen követhető, a fordulatok úgy meg vannak magyarázva, hogy a kisebb olvasók is biztosan megértsék. Kellemes olvasni és nagyon filmszerű is.
Szívderítő, kedves olvasmány, amit szerettem akkor is, ha már nem is tudok hinni az üzenetében.
Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője – Mint gyerekkönyv: 90% kedves hősnő, sok érzelmet megmutat, miközben gyermeki módon kalandos a cselekmény is.
Szubjektíven: 75% hangulatos, a gazdagságot és a szegénységet is jól megragadja, karácsonyi mesének is korrekt.