Fülszöveg: 

Itt a nyári szünet – hétágra süt a nap, és minden kissrác a szabad levegőn rohangál. De hol van Greg Heffley? A házban gubbaszt, és videojátékokat játszik behúzott függöny mellett. Greg, aki saját bevallása szerint is benti éghajlathoz szokott, a leghőbb nyári vágyai szerint él: nincsenek kötöttségek és nincsenek szabályok. De Greg anyukájának más az elképzelése az ideális nyárról – olyan, ami dugig van kinti játékokkal és „családi együttlétekkel”. Kinek az akarata jut majd érvényre? Vagy esetleg a Heffley-család új tagja mindent a feje tetejére állít?

Szerintem: 

Hogy telik Greg nyara? Azt kell

mondanom, hasonlóan, mint az év többi része. Vagyis, a szórakoztatásom megint pipa, de én azért nem tudok szabadulni attól, hogy Greg nem szimpatikus nekem.

Mert Greg tulajdonképpen egy rossz gyerek. Azzal még nem lenne gond, hogy kocka. Hogy az ideális nyár számára, ha sokáig alhat – hú, de át tudom érezni –, és kedvére konzolozhat délután. Az meg adja a cselekményt, hogy a szülei ezt persze nem hagyják, programok vannak és ide-oda mennie kell. Csak éppen Greg továbbra is önző, felelőtlen, lusta és manipulatív. Csak azért nem 'rossz fiú', mert még nem tudja végigvinni az ötleteit, vagy nagyon beléjük bukik. Ő bizony nagyon kihasználna másokat, ha több esze lenne. De nincs neki. De attól én nem tudom szánni, hogy nem sikerülnek a tervei.

Újfent fogtam a fejem, hogy milyen Greg és Rowley barátsága. Már amennyire barátságnak tekinthető az, hogy Greg magában nagyon lenézi a buta srácot, viszont az ő szülei gazdagok hozzájuk képest, és szereti, amit náluk megkap, otthon meg nem. Ha közös balhét terveznek, mint most pl. a fűnyíró vállalatot, Greg szerint az úgy működik, hogy ő számolja a pénzt, Rowley nyírja a füvet. Aztán csodálkozik, hogy egyedül marad.

A sztoriban a nyár adja az átívelést, különben Greg különféle kalandjai követik egymást a nyár során. Gyorsan olvasható, rövid és a lényegében elmondott történetekből áll. Ezek ráadásul olyan esetek, amelyek hitelesek, és megeshetnének egy random gyerekkel is. Pl. a családi fürdőzés, ahol minden rosszul sül el – nyomorult anyát még a benzinkút WC-jében is ott felejtik, csak otthon veszik észre, hogy nincs meg. Vagy, mit kezdenek egy kiskutyával. Vagy, mennyire várják, hogy az újságjukban lecseréljék a képregényt.

Még akkor is van benne humor, ha valaki annyira nem szereti Greg jellemét, mint jómagam. A helyzetkomikum nagyon megy a szerzőnek, és helyenként jóféle irónia is megvillan benne.

A sorozatra jellemző illusztrációk most is megjelennek, és kísérik a történetet. Nincs beépítve úgy a cselekménybe, hogy nélkülük ne lenne értelmes. Simán végig lehetne olvasni csak a szöveget is, nem foglalkozva a rajzokkal. DE abban vannak plusz poénok, és hozzátesznek a szöveghez. Ez is a humor eszköze – ki is emelik, mikor mit kellene vagy lehet viccesnek találni.
Bár, igaz, hogy a minőség nem javult. Mint a borítón. Egyszerű pálcikák. Mondjuk, amennyire eleinte ezt gagyinak tartottam, már stíluseszközt látok benne. Hihetőbb egy iskolástól ez, mintha komolyabb és szebb rajzai lennének.

Van húzása, van humora, és hiteles történetei. Most már azt tudom írni, hogy annak ellenére megszerettem a sorozatot és ezen a köteten is jókat mosolyogtam, hogy számomra Greg pontosan az a gyerek, akit élőben jó messzire elkerülnék.