Fülszöveg: 

Irisz ​tündérkirálynő örök birodalma fölött beborult az ég: haragszik a varázsló, a hatalmas erejű szereket kotyvasztó vén Aterpater. Hiába öltötte fel a legszebb alakját – fövenyszőke hajú daliaként toppant a szép Irisz elé –, hiába festette ábrándos pillantású kékre eredetileg gonosz-piros szemét: a kétszázezer éves kérő kosarat kapott. S hogy miért? Az igazat kiáltó egyszarvú kis Gigi jóvoltából az országhatárokon belül ez már nem titok: a testőrök nagyszerű kapitánya, a délceg Amalfi áll az ügy hátterében. De kockázatos dolog egy varázslót kikosarazni. Aterpater – akinek már a körme is ősz az öregségtől – nagy ellenfél. És látszólag könnyű a dolga, mert rejtélyes módon eltűnik a királyi jogar. Elcsenője nem más, mint a tündéranya-szomorító kis Lala, Irisz szemefénye. Lala, aki nem szeret rubintáncot járni, aki soha nem akar szappanbuborékba utazni, aki Simon sassal barátkozik, és akinek – deríti ki diadalmasan a varázslói röntgenkészülék – emberszíve van. Ez pedig, a törvények értelmében igen nagy baj. És Irisz úgy érzi minden elveszett…

Szerintem: 

Szabó Magda a listámon azon írónők közé tartozik, akiket

nem értékelünk eléggé. Vagy, inkább úgy fogalmaznék, akiket egy nagy sikerük skatulyába zárt. Az Abigél jut róla mindenki eszébe, pedig komoly irodalmi munkássága is van, további jó ifjúsági regények és most felfedeztem magamnak, mint gyerekkönyvek szerzőjét is.

A Tündér Lalának kifejezetten jó cselekménye van. Tele van olyan fordulattal, amire nem is számítottam. Nem csak kliséket pakolt egymásra a szerző, ebben tényleg van ötlet és egyedi vonás. A cselekmény mozgásban van, több szereplőt küld különféle helyzetekbe, miközben átlátható is marad, és talán egy gyermek sem veszti el menet közben a fonalat.
Mert gyerekkönyv, rájuk van szabva formailag is. Rövid, gyors fejezetek követik egymást, nincs túlírva és mégis változatos.

Szerettem a világát is. Ahogy a mágikus lények együtt élnek, a tündérek társadalmi rendszere, vagy éppen az emberekkel való kapcsolatuk. Úgy be van építve a cselekménybe, hogy akár fel sem tűnik, mennyire alaposan ki van találva az egésznek a környezete.

Van humora, és van üzenete is. Az egy nagyon jópofa ötlet, hogy a tündérek az időben állandóan létezőként, halhatatlanként nem éppen kreatív fajta. Szabálykövetők, egyenesek, az emberek viszont a rövidebb idejüket másként használják. Így lehet, hogy az emberszívvel született Lala kíváncsi, kalandozó és megy a feje után. Kalandozik. Így lehet, hogy az emberi aggyal született álcázott mágus sok mindent feltalál, és kreatív. Ezzel Szabó Magda szépen ki tudja domborítani azt is, hogy az emberiségben mi a jó. Az a soha meg nem nyugvás, az ötletesség és az új dolgok felfedezése több értelemben is – legyen az egy táj, más lények vagy találmányok.

Sok szereplőt mozgat, és árnyalja is őket. Kicsit többek, mint mesefigurák. A gonosz nem csak simán rossz, látjuk, miből ered az a nagy hatalomvágya. Írisz királynő nem tisztán jó, mert meg tud alkudni, és enged a zsarolásnak, ha pontosan tudja is, ezzel mennyi rosszat követ el. Száműzi az igazmondót, a kezét nyújtja a zsarolónak. Vannak humoros, vagy éppen sötétebb figurái, és nagyon jót tesz a kötetnek, hogy ez az ő történetük is. A kedvencem különben a kis Gigi lett, az igazmondó egyszarvú. Ő az egyik legaranyosabb mesefigura, akihez mostanában szerencsém volt.

Mindezek mellett ez egy színes mese is, a zsáner szabályait is betartva. Van kaland, nagy áldozat és jutalom, igazság a végén. Szabó Magda annyira pozitív és kreatív történetet írt, hogy még a gonosz sem klasszikus bűnhődést kap. Visszaváltoztatják gyerekké, és megkapja az újrakezdés lehetőségét.

Ráadásul szépen is van megírva. Igényes, tartalmas a szöveg is. Még úgy is működik, hogy közel 60 éves mese, és nem éreztem réginek vagy elavultnak.

Az egyetlen, amibe bele tudok kötni, az talán az emberek megjelenése a történetben. Nekem nem hiányzott bele a kis árva lányka meg a nagybátyja, bár értem, hogy az előítéletekkel való leszámoláshoz miért kellett a feltűnésük.

De kiteszem a pontot, ez egy nagyon szerethető meseregény, korosztálytól függetlenül. Nem is értem, miért nem került eddig a kezembe, vagy hallani róla többet. (Bár tudom, és visszaugrok az első gondolatomhoz. Abigél.)

Idézet: 

[…] aki az igazmondót száműzi, az nem való semmiféle hivatalra.