Fülszöveg: 
Hogyan maradhatunk életben, ha maga a halál keres fel minket otthonunkban?
Mit tehetünk, ha egy reggel egy Kossuth-díjas színművész testében ébredünk?
Mi lesz a sorsa a mesés afrikai örökségnek?
Mi történik, ha egy idős hölgy élete alkonyán talál rá gyerekkori barátnőjére?
Mivel vegyünk rá egy megbízhatatlan kivitelezőt, hogy fejezze be végre a soha el nem készülő lakásfelújítást?
A nagysikerű Osztálytalálkozó után Rényi Ádám újabb felnőttmesékben mutatja meg gyarlóságainkat, vágyainkat, furcsaságainkat és azt, hogy hogyan találunk kiutat a legabszurdabb helyzetekből is, miközben gyakran elbukunk a hétköznapok küzdelmeiben.
Hallottam már jókat a szerző novelláiról és
erről a kötetről is, de így is meglepett, hogy mennyire jól sikerült a kötet. Van benne humor, szatíra, sok ötlet és olyan pillanat, amikor a fejedhez kapsz, hogy mennyire igaza van a történetnek.
Szervező elvet nem igazán találtam benne, nagyon sokféle történetet kapunk. Játékosabbat és vidámabbat vagy éppen társadalomkritikával teli komolyabbat. Az egyik kicsit krimis, a másik már szinte örkényi, a harmadikon meg mosolygok, míg a negyedik szíven talál. De ezt szerettem benne. Meg tudott lepni, nem tudtam mi jön még. Bár, ha a stílusokat beazonosítod, azért egyesek már a nyitányból is érezhetők, milyenek lesznek.
A társadalomkritikát, politikát használókat éreztem elsősorban ilyennek. Sarkítva vannak, éles képek, de ettől hatásosak. Fel van nagyítva, amit tudunk, amit megélünk, és lehet rágódni is rajta, hogy igen, ilyen a világ. Van pl. az, amelyben a szingliket és gyerekteleneket arra kényszerítik törvényileg, hogy lakótelepen, kis lakásban éljenek, míg a házukat/nagyobb lakásukat kiutalják családoknak. Aztán a végére kiderül, hogy a tisztségviselő nem csak gyerektelen, de még büszke is rá és villában lakik. Ez hogy lehet? Mert persze a kormány tagjai és a dolgozók mentesülnek a törvény alól… Hogy is mondta Orwell? Vannak egyenlők, meg egyenlőbbek?
Jó az arányok, jók a meglátások, így nem érdekelt, hogy az ilyen típusúakban adja magát, mi lesz a csavar, vagy milyen üzenet kerekedik ki a végére.
Ha már csavar. Ez is jellemző a szerzőre: szinte minden történetben van egy csavar, ami újraértelmezi, amit addig olvastunk. Ezek némelyike meglepett – pl. a nyaraló család az apa szemszögéből a végén a hotelből jelentkezik ki, de egészen az utolsó képig azt hittem, hogy egy börtönből fog szabadulni. Másokat viszont ki lehetett találni, mondjuk, én amúgy is szeretem az ilyen csali novellák végét és a csavart előre találgatni. Ha ráérez az ember a szerző logikájára, nem is nehéz. A bezzeggyerek, aki igazából fogyatékos. A csábító szirén, aki igazából a negyvenes nős és csalfa férfiak mészárosa. A képzeletbeli barátnő, ha már az igaziak meghaltak körötted.
Gyorsan olvasható, jó stílusú, mai és sokféle. Nincs túlírva, és így súlya van minden bekezdésnek. Ha már Örkényt emlegettem, ő volt ennek a mestere, és itt érezhetjük, hogy volt kitől és mit tanulni.
Az Osztálytalálkozó is megvan, ezek után biztosan el fogom olvasni azt is. Határozottan jó kötet, remekül működött sorban olvasva, de egyes novellákat válogatva, bele- és újraolvasgatva is működik.
