Fülszöveg: 

Újra megpördülnek a forgóajtók, a recepciós kivillantja hamiskás mosolyát, feltárulnak az elnöki lakosztály és a személyzeti folyosó titkai.
Hét évvel a hatalmas sikerű Luxushotel, Hungary után itt a folytatás: a riportkötetben Kordos Szabolcs bemutatja, mi történik a legelegánsabb hotelek falai között Budapesten, a vidéki kastélyszállók báltermeiben és a wellness központok fülledt szaunáiban.

Szerintem: 

Az előszóból már kapunk is egy kis kötet-történetet. Eredetileg

nem új kötet lett volna, hanem csak olyan Covid miatti kiegészítés és újrakiadás, mint amit más kötetek, pl. az éttermes Hungary kapott. Csak, Kordos kedvenc helyszíne és témája a hotel, sok jó történet jött össze, így kiegészítés helyett inkább írt egy második részt.

Örömmel írhatom, hogy így is bőven volt miről beszámolnia, és nem magát ismételte. Olyan ugyan előfordul, hogy visszautal az első részben megismertetett jelenségekre, vagy abban szereplő interjú alanyokra, de itt alapvetően más emberek történeteit meséli, és témákban is igyekszik újat mondani. Csak pár példa: az éjszakai műszakok tapasztalatai. Hatalmas esküvők. Londonba kiment magyar szállodások és tapasztalataik. A wellness részleg a maga túlfűtöttségével és bulikkal. Az olyasmi, ami korábban téma volt – mint pl. a lopás, vagy a Kádár-korszak, most új nézőpontot kap.

Nagyon anekdotás, könnyed az egésznek a stílusa. Nem úgy ír Kordos, mint Alekszijevics, aki jobban megőrzi az alanyai személyét és nyelvét is. Ez inkább arra hajaz, amit egy szellemíró végez el. Meghallgatja a történeteket élőszóban, és elbeszélésekké, epikus történetté alakítja, ami már az eredeti formátummal nem sok rokonságot mutat. Már csak azért sem, mert mindent a maga nyelvén és stílusában mond el, egy egységes nyelvi profit adva a kötetnek.

Nem tudom, mit kellene éreznem az elbeszélt történetek kapcsán. Nevetni kellene vagy felháborodni? Vagy csak vonjak vállat, hogy az emberek így viselkednek? Nem először hallom/olvasom, hogy az emberek nyaraláson, más környezetben kivetkőznek magukból. De ennyire? Nem egy olyan eset van a kötetben, amikor érthetetlen, mi ütött egy-egy szereplőbe, vagy miért általánosak egyes esetek. Egy luxushotelben, ahova a felső osztály jár, hogy lehet megszokott, hogy nyilvános helyen vizelnek/ürítenek vagy éppen holtrészegen minden vízszintes felületen elalszanak? Egy orgián elszabaduló embereket még inkább el tudok képzelni, mint a látszólag normálist, aki az ágyát használta WC-nek.

Kordos különben a humor mellett teszi le a voksát. Talán az a kötet egyik meghatározó üzenete, hogy tudni kell nevetni magunkon és másokon is. A szállodás iparban csak így lehet kibírni, de át lehet ezt vetíteni az élet más területeire és egyéb szakmákra is.

El van találva, hogy szociális körképet adjon a témájáról, de szórakoztatva anekdotázzon is. Közérthető, emberközeli és megvan az érzet, hogy bárkinek szól, noha egy olyan világot mutat be, ahová az átlagos emberek legfeljebb munkásként kerülhetnek be. Hiszen pl. világsztárok ügyeiről is van benne szó, akivel pl. recepciósként össze lehet futni, de nem lesz mindenkiből Johnny Depp.

Zárásul, Kordos továbbra is a szokott munkamódszerével dolgozott, amit az előhangban ki is emel. Elváltoztatja a megszólaló alanyait, hogy ne lehessen felismerni őket, de a történetek igazak. Ez nem érződik csúsztatásnak sem, gördülékeny és hiteles a kötet.