Fülszöveg: 
Szeretek játszani. Íróként élvezem, ha nő lehetek, utána s előtte pedig férfi. Gyerek. Kutya. Néni. bácsi. Szitakötő. Stb. Olykor egyszerre mindkettő. Párosan szép az élet. Vagy nem? Az én nemzedékemben a fiúk vasutasok akartak lenni, apró gyermekkorukban. Az e kötetben összekerült dupla kisregény és a dupla (sőt tripla) novellák a vonat, az utazás és a végzet bűvöletében íródtak. Zöld szemafort, nemes élményeket, üdvös társakat kívánok, mindannyiunknak
Szerintem:
Ezt jobban élveztem intellektuálisan, mint ahogy szórakoztatott. Nem is gondolom, hogy
az lett volna a cél, hogy az olvasó könnyed kikapcsolódást kapjon. Inkább kortárs széppróza.
Annak viszont igényes. Több szinten működik a szöveg, és ha valakinek van rá igénye, sok mindent ki lehet belőle fejteni. Nem állítom, hogy végig megvolt bennem erre a késztetés, de egy pontig én élveztem.
Nézzük egy idézeten keresztül!
"Az utazás az élet kiszögellően legjobb része, gondolta Péter, ezekért a röpke időszakokért érdemes vállalni a hétköznapok összes nyűgét s nyilait, ilyenkor embernek, sőt európainak érezheti magát.""
Amit azonnal felismertem, az a Hamlet nagymonológ, ahol azért tűrjük az élet nyűgét s nyilait, mert nem tudjuk, mily álmok jönnek a halál után. A második, embernek, sőt európainak lenni – József Attila és a Thomas Mann üdvözlésére írt vers. Alapból érthetjük a gondolatot, hogy utazni jó dolog, érdemes élni érte. Ha hozzátesszük a beidézett műveket, akkor már azt látjuk, hogy túl sok mindent láthatunk és tapasztalhatunk az életben, minthogy halni akarjunk. Nem érdemes a halált várni, amikor felfedezhetünk. Amikor pedig mélyebb értelemben lehetünk emberek – egy kulturáltabb, eszmékben hívó, erkölcsileg jobb lények lehetünk ilyenkor, kiszakadva a kis magyar valóságunkból. Keleti helyett 'európai.'
Ha pedig egy próza engedi magát ilyen szinten értelmezni, ez a kötet engedi, akkor azt simán hívom kortárs szépirodalomnak.
Vámos Mikós nem is olyan szerző, aki nem kínál cselekményt. Minden történetében van eseménysor, így hagyományosan is lehet értelmezni, nem kell csak a szöveggel és az üzenetekkel lekötni magunkat.
Számomra a kezdő páros novella volt a legemlékezetesebb, mert magában a formában és a tévedések játszmájában találtam valami nagyon mait. Hogy mennyire be tudja magát csapni az ember, hogy mennyire más tud lenni a valóság, mint amit mi annak képzelünk.
Vonaton utazik egy idősödő férfi, majd leül a fülkébe egy fiatalabb lány. Az út alatt az életükről, egymásról is gondolkodnak, de nem kommunikálnak igazán egymással. Előbb a férfi, majd a nő szemszögéből lehet elolvasni az utat. Mindkét életútban sok a mai elem – karrier, család, világnézet, rasszizmus, abortusz.
Emlékeztet is abban Szabó Magda felnőtt prózájára, hogy rövid jelen idejű cselekménybe egy-egy életutat csomagol be.
Azt sem kell túlgondolni, mi köti össze a kötet darabjait. Mindben valamiképpen jelen van az utazás és a vonatok. A vonat meg visz az életen át.
Idézet:
Az utazás az élet kiszögellően legjobb része, gondolta Péter, ezekért a röpke időszakokért érdemes vállalni a hétköznapok összes nyűgét s nyilait.
