Fülszöveg: 

Ez ​a kötet tíz jogsértés áldozatának történetét mutatja be. Az áldozatokat az Amnesty International lelkiismereti foglyoknak tekinti, rajtuk keresztül próbálja felhívni a figyelmet rendszerszintű jogsértésekre, és hétköznapi embereket mozgósítva javulást elérni az ügyükben. A tömeges aláírás hatékony fegyver, minden negyedik esetben eredményes.
Az Amnesty International független, demokratikus szervezet, több mint hétmillió ember globális mozgalma, amely az igazságtalanságok ellen küzd. Az emberi jogok védelmét kormányoktól, politikai pártoktól, egyházaktól, ideológiáktól és gazdasági érdekektől függetlenül képviseli. Az emberi jogok védelmét
Olyan világért kampányolunk, ahol mindenki jogai érvényesülnek. Olyan emberek támogatnak minket, mint te. Egyetlen kormány sem rejtőzködhet az Amnesty International figyelme elől. Egyetlen eset sem reménytelen.

Szerintem: 

Bár a kötet célját fontosnak érzem, nem

vagyok benne biztos, hogy így sikerül megvalósítani. Ahhoz nekem fura a koncepció, többek között.

Ugyanis random szerzők kaptak egy-egy esetet Amnesty International munkái közül, és írtak hozzá egy történetet. Majd ott van egy rövid esetleírás vagy magyarázatféle a kötetben. Volt, hogy olyan érzésem is volt, hogy elég lett volna az a rövid, tényleg csak pár mondatos ismertető is, a több oldalas verzió nem sokat tudott hozzátenni.

A témák különben változatosak, az összekötő elem, hogy mindegyikben valamiképpen sérültek az emberi jogok. Többen van szó illegális vagy mondvacsinált ürügyekkel börtönbe vetésről és kínzásról. (Olyan eset is akad, ahol halálos ítélet született kínzással megszerzett vallomás alapján.) De van szó abortuszról, melegek jogairól, gazdasági és szexuális kizsákmányolásról.
A téma olyan, hogy alkalmas empátia keltéséről, de nem minden történet lett úgy megírva, hogy érezném is az együttérzést a szenvedő emberekkel.

Változatos a forma. Novellányi terjedelmet kapott minden szerző, de nagyon másképpen nyúltak az anyaghoz. Van benne ironikus és gúnyos elmélkedés, van hagyományos, egy cselekménysort végigvevő novella és elbeszélés, de van olyan értekezés is, amely már egy esszéhez áll közel. Talán az is volt a bajom, hogy történeteket akartam olvasni, nem elmélkedéseket.

Hiába tartom az ügyet nemesnek, és hiába akad egy-egy ismertebb szerző is az írók között, ez most nem fogott meg.