Fülszöveg: 

Mi történik, ha belenézel a fekete monitorba? Hogyan őrzik meg a hátországban maradó családtagjaikat a háborúba vonuló katonák? Milyen, ha a halott apa tudata az okosház rendszerébe költözik? Hazugságokból felépülő életek és világok jelennek meg ebben a novelláskötetben: fizikai törvényeket szerződésekkel manipuláló jogászok, fénylő istengyereket váró leányanyák, áldozatot követelő tavak és hazugságokból városokat emelő építészek.

Szerintem: 

Moskát Anita már sokadszorra ismételte meg a bravúrt. Fantasztikus sztorikat ír, sci-fi és fantasy határain mozog, és közben

jókora gyomrosokat osztogat a világunkról. Nála megvan az a kettősség, hogy jól szórakozom, miközben sírni is lenne kedvem, hogy milyen ocsmány világban élünk és milyen szörnyűségekre képes az emberi lény.

A hazugság tézisei novelláskötet, és 10 történet van benne. Akad egészen rövid, pár oldalas is benne, de olyan is, ami a maga közel 200 oldalával a kisregény státuszt is megkaphatja. A szerző erejét mutatja, hogy mindkettővel ugyanúgy oda tud csapni. Az üzenet át tud jönni, a terjedelemtől függetlenül.
De, ha már a kötetben szereplő történeteket nézem, azért kikívánkozik belőlem, hogy nem csak új történetek kerültek be. Önálló kötetben még ugyan nem voltak Moskáttól, de aki pl. Az év magyar science fiction és fantasynovellái antológiát forgatja, talál ismerőst. Igaz, nekem pl. ugyanolyan élmény volt újraolvasni őket most is, mint amikor az antológiában először ismertem meg őket. És az is igaz, hogy a fülszövegben is ott volt, hogy nem csak új történetek, a korábbi jobbakból is van benne.

Amit először kiemelnék, az a Szerződési szabadság. Talán azért, mert egy hasonló témáért nyert meg Kuang szinte minden jelentős díjat. Ahogy a Bábel, ez a történet is a kizsákmányolás története. Itt van két ország: az egyik minden üzleten nyer és elnyomás alatt tartja a másikat, amelynek annyi szerepet adtak, hogy mindenre lelkesen bólogasson. Olyan cseréket kell elképzelni, hogy pl. az egyik országban felesleges eső a másikra hull. Hogy a gazdag országban magasabbak legyenek, megveszik a másik ország gyerekeinek növekedési hormonjait. Hatás – ellenhatás. És Moskát nagyon kreatív abban, mi mindent lehet áruba bocsátani.
A hőse egy alkusz, aki az elnyomott országba született, de mint mindenkit az ő képességével, megvett a másik ország. Felnőttként tér vissza, hogy egy minden eddiginél borzalmasabb alkut kössön meg. Hozza a családját, és elkerülhetetlenül szembesül azzal, hogy mit jelent annak az alku, akitől elvesznek.
Iszonyat jól van rétegezve, hogy egyszerre érezzek is együtt a férfival, meg haragudni is tudjak rá. Olyan könnyen alakítja maga felé az életet, annyira szereti, hogy mire képes. Ugyanakkor kiderül, hogy jutott ide. Miként törték meg, vettek el tőle gyerekként minden alapot. És, bizony, szívre tett kézzel, ő is ember. Azzal a hatalommal, ami neki van, ki nem kezdene el hasonlóan gondolkodni? Annyira emberi, annyira magunkra ismerni.
És át lehet kötni a világgazdaságra, a mi mindennapi életünkre, ahogy Kuang tette a Bábelben történelmi keretben. Ott elmagyarázta, hogy Anglia az ópiummal, értéktelenségekért hogyan szerezte meg Kína kincseit. Itt azt látjuk, Lagow hogyan teremt egy kis édent teljes kizsákmányolással. Még olyan rész is van, ahol gazdaságilag el van magyarázva, hogy ez a rendszer miképpen vezet oda, hogy az egyik ország fejlődik és egyre többet ér, míg a másik egyre mélyebbre süllyed. Hogy nyílik a gazdasági olló egyre szélesebbre.
Világépítés, karakterépítés is pipa, és még izgalmas cselekménye is van tárgyalásokkal, terrorakcióval és családi vészhelyzettel.

A mesterhazugság egy olyan világ meséje, ahol szó szerint hazugságokból épül minden. Minél jobban fáj másnak a hazugság, annál nagyobb az erő, amivel a hazug majd építhet valamit. Moskát olyan mesterhazugságokat talált ki és írt meg, hogy még mindig belesajdul a szívem, pedig ez az egyik olyan történet, amit már ismertem, és tudtam, mi lesz a vége, a csavar. Itt is olyan szereplők vannak, akiket egyszerre tudtam sajnálni is, lenézni is. Amit tesznek, az egyszerre hatalmas ártás és áldozat.
És ezt is olyan könnyű továbbgondolni. Mennyire részei a hazugságok a mindennapokban. Mi fáj a legjobban. Nagyobb szinten mennyire vannak jelen.

A Bevezetés… novella, amely akaratlanul is eszembe juttatta a saját egyetemi élményeim. Én is könnyen tanultam és jó voltam benne. És én is megéltem, hogy milyen más diploma után kimenni a világba, és felfogni, mire is jó, amit tanultam. Ahogy a végén elhangzik a hazugság, hogy minden rendben lesz. Fantasztikus elem van benne, itt szó szerint falják s magukba fogadják a tananyagot, de nekem nagyon arról beszélt, hogy mi értelme? Mire készít fel az az iskolai tudás? Van a rendszerrel valami komoly baj, ha azt élem meg, és már aforizmaként is terjed, hogy majd a gyakorlatban érted/tanulod meg igazán. Akkor mi értelme az oktatásnak, ha nem az életre készít fel?

A Gumicukorszív fájdalmas meséje a gyászról, sci-fi környezetben. Hogy milyen nehéz az elengedés, és ki milyen hazugságot bír elviselni. Közben meg érzem benne a túl liberális világ paródiáját. Itt egy kamaszlény perli az anyját, mert gyerekkori fotókat tett közzé róla. Pedig igazából nem ez a baj, hanem az anya gyászfolyamatának tünete, a Szellem. Vagyis, az apából készült lenyomat, ami a lánynak fáj, az anyjának vigasz. És itt is annyira emberi, ahogy nem az igazi konfliktust beszélik ki, ahogy nem képesek azt lerendezni, ami igazából fáj, hanem ezzel a kamu-konfliktussal a képekkel csapnak össze.

A Fekete monitor stílusbravúr, ami úgy van megírva, mint egy lapozós könyv története. Tudjátok, amikor egy-egy résznek úgy van vége, hogy ha xy a folytatás, lapozz a valahányadik míg oldalra, míg abban az esetben, ha yx történik, a másik megadott oldalon kell tovább olvasni. Kipróbáltam, tényleg lehet úgy is olvasni. Sorba is, néha ugyan úgy van kis ugrás a cselekményekben, de így is, úgy is megkapjuk a végeredményt. Hogy miképpen szürkülnek bele az emberek a munkába, és lesznek kis vállalati robotok az utált munkába is. Plusz, ebben van Black Mirror-elem is. Ahogy a karkötőkkel értékelnek, megfigyelnek, és gúzsba kötnek… Hello, szép új világ?

De izgalmas ötlet van az istenanyákban, vagy A gyertya a magasban tündöklő napban is. Jó sztorik, jól megírva. Ezeket talán nem akarom úgy a mára kötni, de önmagukban le tudnak kötni. Mi lesz a hősnővel, mi a történetben a csavar?

Összefogva remek történeteket kaptam, izgalmasan és velősen megírva. Nagyon emberi szereplők, a történetben egy-egy ütős csavar és nem kevés gondolkodnivaló. Egy jó m esélő novellái, akinek még mondanivalója is van.