Fülszöveg: 

Az új középiskolai tanterv szinte teljes egészében kihagyja a kortás magyar irodalmat, illetve sok olyan alkotót is „kihajít”, akik korábban biztos alapját képezték az oktatásnak. Ez a szöveggyűjtemény több mint kilencven novellát tartalmaz, rövid ismertető szövegekkel, hogy az irodalom iránt fogékony tanulók megismerhessék belőle a 20. és a 21. század legfontosabb alkotóit – így remekül kiegészíti a „hivatalos” tankönyvet. És talán a szülők is kölcsönkérik majd: a sok ismerős szöveg mellett biztosan lesz számukra is néhány meglepetés vagy újrafelfedezés!

Szerintem: 

Kortárs – tágan értelmezve –

szépírók: tény, nem sokat ismertetnek meg velünk az iskolában, még gimnáziumban sem. A nagy neveket – Örkény azért a tananyag része, szóba kerülhet Esterházy, esetleg Parti Nagy és Kertész Imre, Ottlik Géza.

Ezért lehet a jelen kötet középiskolásoknak szánva, és alcímben vállalhatja, hogy kimaradók és kortársak. Valóban az, és egyetlen kivétellel tartja is a koncepciót. A már emlegetett Örkény. Azért azt megtanítják, mi az a groteszk, mik az egyperces novellák és a jelen kötetbe is bekerültek között van egy, ami mintapélda Örkény kapcsán. In memoriam dr. K.H.G. Mai napig emlékszem, ahogy középiskolásként azt tárgyaljuk, miért beteg az, hogy a német, akinek a kultúrájáért a címszereplő szenvedélyes rajong, agyonlövi a férfit, amiért az iskolázottabb nála. Ma már az fog meg benne, hogy pár mondattal micsoda emberi jellemhibát tár fel Örkény: hogy az ember milyen pusztító dög tud lenni, ha úgy érzi, megalázzák. Még csak igaznak sem kell lennie. A doktor jelen esetben csak csevegni akart, semmi rossz szándék nem volt benne. Tanárember, aki a szakterületéről imádott beszélni. De rosszul mérte fel, kinek. Mert az a kis katona támadásnak vette, és megtorolta. Érezhető, hogy neki fogalma sincs a német romantikusokról, és szégyenbe hozta, hogy a rabjának igen – viszont, a hatalom nála volt. Hogy áll helyre számára az egyensúly? Egy lövéssel. Veszélyes, ha ostobák és dühös, sértett emberek kezében van a hatalom.

De ez csak egyetlen novella a sok közül, és nagyon sokról lehetne hosszasan írni. A kötet segít azzal is, hogy a történeteket téma szerint rendezi. Olyan fejezetek vannak benne, a gyereklét és kamaszkor, a paródia és a groteszk, háború, bűn, szerelem, történelem, rejtély. Tökéletesen lehet úgy is olvasni, hogy szemezgetünk belőle. Ok, én a hagyományosan nevelt, ’elején kezdem a könyvet és végigolvasom’ típus vagyok, de azt már most tudom, hogy ez olyan kötet lesz, amit majd leveszek még a polcról, és nem az egészet, de egy-egy történetét újra fogom olvasni. Mert megy a hangulatomhoz, mert jobban meg akarom érteni. Vagy, csak mert érdekel.

Mivel középiskolásoknak van szánva, és már a borítón van korhatár, azért leírom azt is, hogy nem csak könnyű szövegek vannak benne. Mind témában, mind formátumban széles a merítés és bizony volt benne olyan történet, amivel én sem tudtam mit kezdeni 30-on túl és 40-en innen, nemhogy 17-18 évesen. Ez az egyik oka is, hogy visszajáró olvasó leszek. Birizgálja az agyam, hogy mit kellene kiolvasnom egy-egy ilyen történetből.

Azt különben a folyamatos olvasás remekül hozta, hogy mennyire széles lehet az irodalmi stílus. Van olyan szöveg, ami minimalista és éppen csak a lényeget tartalmazza a történet. Más pedig egy szófolyam, egy oldalakig elnyújtott és végtelenített mondat, amibe bele lehet fulladni.
Izgalmas, hogy egy-egy szórakoztató zsánert, mint a krimi, mivé tud alakítani, ha szépirodalmi igénnyel nyúlnak hozzá. (Igen, van benne egy novella, ami egy sorozatgyilkosról szól, aki borotvapengét nyelet az áldozatokkal – de mennyivel másabb, mint egy bestseller krimi.)

Nem egy megrázó történet van benne, vagy olyasmi, ami annyira mainak érződik. Kötter Tamás a rablóhalakban mesél nekünk egy modern prostituáltról, meg az üzletemberről, aki pár hétért milliókat fizetett ki. Kiss Judit Ágnes magyarság tudatról és rasszizmusról szól húsba vágóan. Nem is csodálom, hogy a kortárs szépirodalomhoz én egyre jobban hozzácsatolom, hogy fáj. Mert rossz szembesülni azzal, hogy milyen a korunk meg az ember benne. De ez lenne a szépírók dolga, nem? Szembesíteni. Fájjon csak, akkor talán valamit megértünk és tanulunk is belőle.

Az ízlésvilágomban a történetközpontú történetek, amelyek a tetszéssel párosulnak. Így talán nem véletlen, hogy amelyek most leginkább megragadtak bennem, történeteket mesélnek és sok tekintetben hagyományos novellák, Mikszáth és Móricz nyomdokain járva. Mészöly: Jelentés öt egérről. Hogy racionalizáljuk a kegyetlenséget és gyilkosságot. Pedig milyen hétköznapi eset – egerek kerültek a házba, ki kell írtani őket. Én magam is tettem már ki egérragasztót meg állítottam kolbászdarabkát kipöckölt üveg alá. Nem gondolok bele az egér nézőpontjába. Mészöly meg rátesz egy lapáttal, és nagyon kicsit megszemélyesíti az egereket. Azt nem tudom elképzelni, hogy egy egér magányában kiüljön a lezárt ablak elé és megfagyjon – nem csak a hidegtől, de attól, hogy egyedül maradt. De itt pont annyi emberi vonást ad az egereknek, hogy sajnáljam őket, és az a megfagyás, az szíven döfött. Pedig nem hiszem el.
Sánta Ferenc: Sokan voltunk. Szegény család, sok gyerek, éhezés. Meg a 70-en túli nagyapa, aki a helyi módszert választja, hogy segítsen a családján. Sütő András Misije, akinek annyi volt a bűne, hogy egy úr fattyának született. Szilágyi mestereinek balladája – ami a címnek megfelelően éppen annyi balladai homályt tartalmaz, hogy kicsit a sorok mögé kelljen látni, hogy megértsük az építkezés tragédiáját és a földesúr kegyetlenségét.
Tudnám hosszan sorolni, bőven volt benne olyan történet, amelynek komfortos számomra a formátuma, és a tartalma kapcsán történelemről, kegyetlenségről, emberi bűnökről lehet merengeni.

De nem csak ezt tudja a kötet. Lírai színek, más témák is bőven vannak. Annak ellenére, hogy a szerelmi és gyerekkor történetek kevésbé tudtak megfogni, mégis jó, hogy benne vannak. A már emlegetett szemezgetés: ebben meg lehet találni azt a történetet, ami a pillanatnyi élethelyzetünkhöz és hangulatunkhoz passzol.