Fülszöveg: 

Sehol nincsenek biztonságban.
Még otthon sem.

Nick Merrick az összeomlás határán áll. Mindenből kitűnő jegyet kéne szereznie, különben nem jut be az egyetemre. Igyekszik a bátyja vállalkozását is a felszínen tartani, nehogy a Merrick család az utcán találja magát. Folyamatosan titkolózik a családja, de főképp az ikertestvére, Gabriel előtt, nehogy megtudják, hová jár esténként, mert fél, ha rájönnek, elveszíti őket. Mindeközben igyekszik kiverni a fejéből „barátnője” szexi és magabiztos táncpartnerét.

Quinn ezalatt Nick esküdt ellenségével kavar. Egy Őrző már számolja a perceket, hogy mikor ölheti meg a Merrick testvéreket. Vihar közeleg. Minden oldalról.

Szerintem: 

Másodszor lep meg ez a sorozat, vagy inkább

Brigid Kemmerer. Először a 3. résszel, aminek nem az egyik Merrick, hanem Hunter lett a főszereplője. Most pedig nem Nick Merrick a központi főszereplő – mellé megkapjuk Quinn Briscoe-t is.

Ami különben több szempontból nagyon kellett a könyvnek. A legfontosabb az, hogy csak Nick története nem lett volna elég ehhez a hosszhoz, vagy nagyon rövidíteni kellett volna.
Másrészt, így a címbeli Titok is több értelmet kap – hiszem azon túl, hogy álkapcsolatot tartanak fel, Nick és Quinn ebben osztoznak. Mindketten féltve őrzik a titkaikat.

Ezek a titkok teszik ifjúságivá a regényt, és ezekről szól akkor is, ha az adja a plusz színt, hogy Nick egy elementál, és hatalma van a szél felett.
Nick meleg, de ezt egyedül Quinn tudja. A fiú komolyan retteg attól, hogy a családja megtagadja és kidobja, ha kiderül, hogy nem a lányokat szereti. Pedig éppen az első szerelmet és kapcsolatot éli Quinn táncpartnere, Adam oldalán. Egyre nehezebb megtartani a titkot, összeveszik az ikrével, és csak emészti magát. Azt nagyon megfogta a szerző, hogy Nick hogyan növeli egyre nagyobbra magában a rögeszméjét. Annyira meg van győződve arról, hogy a családja nem fogja elfogadni, hogy komolyan meglepődik, amikor kiderül, hogy a bátyja sejtette is. Az nagyon tipikus, hogy mennyire arra van kihegyezve, hogy kommunikálni kell. Semmi nem lesz jobb attól, ha nem beszélnek róla, csak mindenkinek fájdalmat okoznak. Ha meg másként derül ki valami ilyesmi, az mérgesíthet el egy kapcsolatot igazán – ahogy Gabriel esetében majd látjuk is.
Át lehet érezni, és ha szerintem túl is van tolva, hogy Nick ok nélkül mennyire aggódik, egy kamasz mindent eltúlzó világnézetével még hihetőnek is érzem.

Quinn már más jellegű titkot őriz: egy bántalmazó család szülötte. Szóbeli és fizikai bántalmazás éri nap mint nap, ami elől a táncba és a barátaihoz menekül. Az ő esetében még inkább áll, hogy a csend és a titok nem old meg semmit. Akkor kezdenek csak változni a dolgok, javulni, amikor Tyler megtöri a csendet.
Itt is igaz, hogy Kemmerer jól megfogja a szereplőt, és olyan apróságokkal látja el, amelyek hitelessé és igazibbá teszik. Quinn esetében az fogott meg legjobban, ahogy az anyja belebeszélte az értéktelenséget, és Quinn eszerint cselekszik is, anélkül, hogy észrevenné. Majd Tyler nyitja rá a szemét, de utána Quinn is pontosan látja majd a tüneteket magán.

Mindkét fiatal kap szerelmi szálat, de mivel ketten osztoznak a cselekményen, egyik sincs túlírva. Jót is tett neki. A Nick – Adam páros talán gyorsan is halad az ízlésemhez képest, a Quinn – Tyler kettős meg túl érzelmes (értsd: nyálas) jeleneteket kap, de így egymást váltva és csak a személyes drámáik mellékvonalaként működtek.
Tyler különben maga is érdekes alak lett – és neki is van súlyos titka, hogy visszakanyarodjunk a címhez. Egy újabb kemény, és természetfeletti szál nélkül is releváns téma lép vele a történetbe. A gyűlölet, ami már alapjait vesztette, de mint a családi viszályok általában, csak gyűrűznek, és már megszokásból is ártanak csak egymásnak. De itt is sokat fog segíteni – na, vajon mi? – az elkezdett beszélgetés.

Annyira működik az egész tini és titkok/rejtett problémák vonal, hogy a természetfeletti vonal nélkül is kerek lenne a történet.
Nem is nagyon halad előre az Őrzők és az elementálok közti szembenállás története. A végére egy akciójelenetet hoz, de különben nem ez a hangsúlyos benne. Annyira nem, hogy azt a szálat nézve nem is haladtunk semmit. Vagyis, a világépítés nem folytatódott.

Vagyis, még mindig könnyen lehet folytatni, ha lassan nem is marad, aki saját történetet kaphatna. A fiatalabb Merrick fivérek már saját regényt kaptak, a bátyjuk legfeljebb new adult történet korosztályába fér bele, de mivel mellékszálon neki is lett barátnője, már van szakmája és életcélja, azt nem tartom valószínűnek, hogy Michael saját történetet kap. Esetleg egy all in nagy leszámolás?

A stílusa is az ifjúsági regényeké. Mesélős, és nagyon lelki oldalról megfogott. Mivel át tudtam érezni, helyenként humor is villant benne, nekem bejött.

Kellemes meglepetés volt, pedig az ilyen történetekben mindig a cselekményért kampányolok, de ez jól működött a lelki oldalról, titkokkal megfogva is.

Idézet: 

– Menjünk egy kicsit távolabb a szomszédoktól.
– Az erdőben van a titkod? – kérdezte Quinn megborzongva. – Haver, ha vérfarkassá változol, én már itt sem vagyok!