Már korábban olvastam, de kimaradt innen, így pótlólag következzen:
Fülszöveg:
Cress mindent kockára tett azért, hogy figyelmeztesse Cindert Levana királynő gonosz tervére; még úgy is, hogy gyerekkora óta egy műholdba zárva él, netmonitorok társaságában. A rengeteg képernyő előtt töltött idő alatt Cress zseniális hackerré vált. Csakhogy parancs érkezett Levanától, hogy keresse meg Cindert és az ő jóképű tettestársát.
Amikor Cinder, Thorne kapitány, Scarlet és Farkas Cress kiszabadítására irányuló merész küldetése félresiklik, a csapat szétválik. Cress végre kiszabadul, ám ezért súlyos árat kell fizetnie. Mindeközben Levana királynőt semmi sem állíthatja meg abban, hogy feleségül menjen Kai császárhoz.
Lehet, hogy Cress, Scarlet és Cinder nem önként vállalkozott arra, hogy megmentse a világot, de talán egyedül ők képesek rá.
Szerintem:
Jópofa folytatás, ami nem csak
előkészíti a végjátékot, de értelmesen viszi tovább a cselekményt. Végre minden szereplő játékba kerül, és mellette még egy mesét is szépen átdolgoz.
Kezdjük talán ezzel! A címbeli Cress Aranyhaj megfelelője, és bírtam, ahogy ebbe a steampunk világba átírta őt Meyer. Kicsit a Disney Aranyhaja is benne volt – mert a szerelme egy bűnöző, nem egy herceg, mint az eredeti mesében – miközben megvannak az olyan elemek, mint a hosszú haja, a szerelme megvakítása és még sorolhatnám. Csak erre a világba illesztve, és jó ötletekkel. Itt a torony nem egy épület, hanem egy műhold. A világba nem a hajával kapaszkodik, hanem a hacker képességei miatt a nettel.
Cress különben is szimpatikus hősnő lett. A saját területén nagyon jó, és annak ellenére, hogy a világtól elzárva nőtt fel, nagyon jól feltalálja magát. Ahogy ennek a sorozatnak a hősnői, nem a megmentőre várnak, hanem maguk irányítják a sorsuk és ők lesznek, akik megmentik a szeretett férfit.
Talán kicsit túlírtnak érzem a részt, a 600 oldalnyi tartalom sok, de bőven történnek benne események. Már mozgásban van minden hősnő, saját kalandot kap Cinder, Scarlet is Cress mellett, de már színre lép Winter is, aki majd a sorozat következő részének lesz kiemelt szereplője. A lányok közti váltások mozgalmasabbá tették a történetet, ha egy-egy rész hosszú is volt nekem – pl. Cress és Thorne bolyongása a sivatagban.
Ha már a cselekmény: Meyer már húzza össze a szálakat, hogy az utolsó részben a nagy összecsapás, minden szál és szerelem zárható legyen. Tereli össze a szereplőket, kivillantják a gonoszok a foguk fehérjét és a hősök is tisztába jönnek a képességeikkel. Így ez nem csak egy beékelt rész, nem csak egy időhúzás, hanem az egész sorozaton belül is van szerepe.
A cselekményben, a hangulatokban is próbál a kötet sokszínű lenni. Így akad benne humor – bár nem pont az én ízlésemre szabva –, némi romantika (szerencsére nem vitte túlzásba a szerző, néha akad egy-egy vallomás vagy pillantás, de ezek a szereplők nem érnek rá édelegni), akció és tragikus rész is. Kicsit talán el is vesz a drámai pillanatok éltéből, hogy sok a szereplő, sok a hatás a regényben, így nem merül bele egy-egy tragédiába, haladunk tovább.
Most már kifejezetten várom a Wintert is, eddig ez volt a kedvenc részem a sorozatból. Van benne cselekmény, jó meseátirat is, és belevalóak a női főszereplők.
Idézet:
A bátorságnak sok formája van. […] Lehet, hogy a barátod elég bátor ahhoz, hogy palotaőr legyen. Az én fiam elég bátor volt ahhoz, hogy ne legyen.
