Fülszöveg: 
Gondold meg, kivel táncolsz…
Ahogy gyönyörű testvérei titokzatos körülmények közepette életüket vesztik a szigeten, ahol magányos birtokuk áll, Annaleigh kénytelen fényt deríteni a családját kísértő átokra.
Annaleigh burokban éli az életét Highmoorban a nővéreivel, az apjával és a mostohaanyjával. Egykor tizenketten voltak, de most, hogy négy lány élete hirtelen véget ért, magány kísérti a pompás termeket. Egyik haláleset tragikusabb a másiknál – egy járvány, egy esés, egy fulladás, egy zuhanás –, és a környező falvakban azt pletykálják, hogy a családot megátkozták az istenek.
Annaleigh-t kísérteties látomások kínozzák, és egyre erősebben él benne a gyanú, hogy a nővérei nem balesetet szenvedtek. A lányok minden éjjel kiszöknek otthonról, hogy fényűző bálokra látogassanak el, hajnalig táncoljanak selyemruhájukban és csillogó cipellőjükben, és Annaleigh nehezen jut dűlőre, megakadályozza-e őket ebben, vagy csatlakozzon hozzájuk a tiltott találkozókon. Kivel – vagy inkább mivel – táncolnak valójában?
Amikor Annaleigh közelebb kerül egy titokzatos idegenhez, aki maga is titkokat őriz, versenyt kell futnia az idővel, hogy eloszlassa a családjára boruló sötétséget, még mielőtt őt magát ragadja el legközelebb.
Szerintem:
Mese átdolgozás, azokat szeretem. Ez éppen
a tizenkét táncoló hercegnő meséjét mondja el újra – és ami eldobja, hogy YA horror történetben. Több rémisztő elem és jelenet is belekerült, sokkal több a halál, ettől más a történet és van benne valami plusz.
Milyen maga a történet? Az egyik lány, a középső, Annaleigh szemszögéből követjük az eseményeket. Egy sziget hercegnőinek egyike, akinek a testvérei sorra halnak. Jön majd a bál, jön a titokzatos idegen, akibe bele lehet szeretni – már ha bizalmat szavaz neki, és nem kezd tőle is félni. Vannak szörnyek, démoni alkuk és némi nyomozás, hogy mégis mi folyik a szigeten.
Az biztos, hogy cselekmény jutott bele, ha nincsenek is pörgetve az események. Néha nagyon gyors, és 1-2 fejezet alatt nagyon sok minden történik, máskor lassabb tempót vesz fel, és várja az ember, hogy érjen véget a nyugis rész, haladjunk. Magamon is észrevettem, hogy az altatás nekem gyakran sok, unatkozni kezdtem, jobban szerettem, amikor nagyobb tempóval haladnak az események.
Van szerelem is benne, több szinten is. Indítékként is ott van, a lányok is szerelembe esnek. A kiemelt Annaleigh és Cassius kapcsolata, de szerencsére nem romantikus irányba megy el a cselekmény. Talán 2-3 romantikusabb jelenetük van, különben a szerző jól eljátszik azzal, hogy fenyegetés-e a fiú vagy egyáltalán létezik-e. Egyedül a történet vége, ami zavart a romantikus szálak tekintetében. Az, hogy Cassius feláldozza magát és meghal, hatásos csavar. Illett is volna a regény sötétebb világképébe. De az, hogy kívánsággal feltámasztják – most komolyan? Azt nem is értettem, hogy egy halott hogyan kívánhat, mert Cassius a végén azt fejtegeti, hogy Annaleigh kívánsága volt a második legragyogóbb idén, a sajátja volt az első. Kívánhat egy halott???
Ennél jobb, hogy itt a fentit leszámítva komoly tétek vannak. Ha itt valaki hibázik, abba belehal. Kifejezetten élveztem, amikor sötétebb és véresebb részek jönnek. A megfagyó lányok képe még enyhének számít, lesz itt szörnyszerű félisten születése, meg mindent elemésztő tűz is. Ezek teszik bele a regénybe, amiért emlékezni fogok rá. Különben is jó, sötét hangulatos jelenetei vannak. Nem egy rózsaszín, szépséges meseátirat, ez sötétebb színekkel dolgozik végig.
Még a szereplőkről kellene írnom valamit, de ők már sokkal inkább YA tipikusak. A bátor, szép hercegnő, aki a jóképű, kedves idegennel a rejtély nyomába ered. Az önző, bosszúálló intrikus, aki a szörnyet hozza az életükbe. Ők a mesék fekete-fehér alakjai – az apa karaktere lehetne kicsit több, mert benne keverednek a jó és rossz tulajdonságok (pl. nagyon jó apa, de férfiként lép meg elítélendő dolgokat). Csak éppen ő annyira mellékalak, hogy erre nincs esélye.
Minden esetre az is egy plusz pont, hogy nem lett trilógiává elnyújtva. Ez egy zárt regény, nem kell a folytatásokat várni. Viszont, antológiának el tudom képzelni. Más tündérmesék is sötétebb színekkel, az tetszene.
