Viszonyos, titkos, bosszúállós, lakáscserés.

Caroline próbálja megmenteni a házasságát, ami a fiuk miatt van még egyben. Most azt találja ki, hogy belemennek egy lakáscsere hétvégébe. Míg ők elmennek a cserélőhöz, a másik az ő házukban lakhat pár napot. De se Caroline, se Francis nem képes kikapcsolódni, békülni. Caroline sok kis apróságból emlékezik, egy másik férfira, egy viszonyra, ami miatt a házassága ennyire szétesett. Carl két éve kilépett az életéből, de az űr még mindig megvan, amit maga mögött hagyott. Fura az is, hogy az egyik szomszéd lány mennyire érdeklődik utána. Lassan rádöbben, hogy nem véletlen ez a lakáscsere: valaki az ő házába akart menni, a titkait kutatja és van egy terve. Caroline kénytelen szembenézni a 2 éve történtekkel, és csak remélheti, hogy most senkinek sem esik baja.

Az igazság az, hogy nagyon jól hangzóan el lehet adni ezt a könyvet. Csak egy hétvégének indult, egy lakáscserés kikapcsolódásnak. De az idegen nem is annyira idegen, és valamit forral ellened. Veszélybe kerülnek a szeretteid, mit teszel? Ha reklámmal foglalkoznék, nagyon érzem, mivel lehetne a történetet eladni.

A helyzet azonban az, hogy magába a történetbe minimális a thriller elem. Ugyan a másik nézőpont miatt tudjuk, hogy valami készül, akad is némi feszültség, de a regény nem ezeket az elemet használja. Nem thriller, ha van abból is belőle.

Ki nézte a Viszonyt? Nem is tudom, negyedik vagy ötödik évadnál jár már idén. Az első évadot láttam, amikor új volt, és annyira szerették sokan. Kipróbáltam én is, de rettenetesen utáltam. Végigszenvedtem az első évadot, és egyike lett azon kevés sorozatnak, amelyek annyira nem tetszettek, hogy kaszáltam őket. És ez a regény nagyon a Viszonyt juttatta eszembe – cselekménybe, de stílusba is. Szóval, akinek az tetszett, ez is fog. Én pont nem ez a kategória vagyok.

Ha százalékolni akarnám, akkor ez a történet 85%-ban romantikus, és csak a végére jut valamennyi thriller elem. Tulajdonképpen arról szól, hogy a magát elhanyagolt érző feleség viszonyt kezd egy fiatal kollégával, fél évig csalja vele a férjét, és már készül mindent robbantani miatta. Ez a folyamat van nagyon mélyen, lelkileg is hitelesen megírva. Erről szól a kötet. Hogy az utolsó estén történik valami, ami thriller alap lesz, és amire a jelen helyzete felépül, az csak az utolsó pár fejezet miatt kellett. Összefoglalva, nem tetszett az arány.

Nekem azért se jött be a történet, mert nekem is pont az a végkövetkeztetésem, amire Caroline is jut magával kapcsolatban. Van egy élete, ami túl jó ahhoz képest, amit érdemelne. A fő nézőpont Caroline szemszöge, ha úgy tetszik, ő a hősnő, akinek drukkolnom kellene, de én egyre jobban utáltam. Már akkor is, amikor a viszony volt taglalva. Ami meg kisül belőle, utána még jobban ezt gondolom. Túl könnyen megúszott mindent, és mások szenvedtek helyette. Most komolyan azt kellene büntetésének elfogadnom, hogy nem lehet többet a szeretőjével? Ha annyira szerette volna, nem engedi, hogy Carl azt tegye, amit. De engedte.

Tudom, így ez zavaros. De nem fogom lelőni a poént. Amit lehet benne értékelni, a jó szerkesztés és a végén a pár thrilleres fejezet. Azt nem veszem el senkitől, nem mesélem el.

Tényleg azt tudom mondani, aki a Viszonyt nézi és szereti, az vegye kézbe Fleet kötetét is!

Múlt kölcsönbe - Mint thriller: 30% minimális rejtély, de női lélekrajzban kiváló. A szerkezet ötletes.

Szubjektíven: 10% nagyon nem a zsánerem. A Viszonyt juttatta eszembe, azt se szerettem.