Fülszöveg: 

Helen ​élete mesébe illő. Jóképű építész férjével egy gyönyörű, viktoriánus házban él, és évekig tartó, reménytelennek tűnő próbálkozás után végre gyermeket vár. Nem tart sokáig a boldogsága.
Részt vesz egy szülésfelkészítő tanfolyamon, ahol találkozik a titokzatos, egyedülálló Rachellel, aki nem igazán tűnik anyatípusnak. Cigarettázik, iszik, és nem sok érdeklődést mutat a szülőség iránt. Helen mindennek dacára rokonszenvez vele. Szerinte Rachelnek csak egy barátnőre van szüksége. Tekintve, hogy olykor Helen is magányos, szívesen múlatja vele az időt, hiszen Rachel mindig megnevetteti, táplálja az önbizalmát, és elvonja a figyelmét a félelmeiről.
Egy idő után azonban megváltozik Rachel viselkedése, és ez nemcsak Helennek tűnik fel. A barátok és a családtagok kezdik gyanítani, hogy a különös barátnő másképp kapcsolódik a családhoz, mint gondolták. Amikor Rachel azzal fenyegetőzik, hogy felfedi egy korábban elkövetett bűntény részleteit, világossá válik, hogy a csodás hangulatú, lombos Greenwich Park sötét titkokat rejteget.

Szerintem: 

Most leginkább az van bennem, hogy engem idegesített a

történet több ponton is. Thrillernek ok, de hogy lehet már a főszereplő ilyen szerencsétlen?

Helen ugyanis, mondjuk ki kereken, egy vesztes alkat. Nehezemre esik együttérezni vele, amikor kezdettől nyilvánvaló a történetben, hogy túlságosan jóhiszemű és kihasználható. Mivel szép sógornője mellett ő az átlag kiskacsa, boldog minden szeretetmorzsától, amit kap. Ehhez jön hozzá, hogy a gyerekvállalással nagyon nincs szerencséje. Gyereket akarnak a férjével, főleg a nő, csak sajnos sorozatos vetélések kísértik.
A kiindulási ponton már a terhesség végén jár, és úgy tűnik, végre anya lehet belőle. Kismama felkészítésre megy, és már itt látszik, mennyire szerencsétlen és kihasználható. A férje nem megy vele, és a sógornője is lemondja az utolsó percben, ő meg ott marad a foglalkozáson egyedül és szerencsétlenül. Itt rátapad az ellenszenves Rachel, akit még csak lerázni se tud magáról, és úgy lesznek kvázi barátok, hogy eleinte Helen nem akart mást, csak megszabadulni a nőtől.
A thrillert meg az hozza, hogy Rachel az életébe férkőzik. Mire Helen feleszmél, Rachel már náluk is lakik. Állítólag a bántalmazó párja elől menekül, de egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy rettegő vagy éppen terhes nő. A nyakukra ül, kieszi a hűtőt, rendetlen és folyamatosan útban van. Még egy, amiért Helen a szerencsétlenség csúcsa. Utálja az egész helyzetet, nem akar a nővel lakni, de kidobni is képtelen.
Annyira Helennek kellene drukkolni, de annyira nehézzé teszi ezt a személyisége. Ő már tényleg annyira hiszékeny és szerencsétlen, hogy ellendrukkerbe kezdtem átmenni, hogy koppanjon csak minél nagyobbat. Aki ennyire… életképtelen, fura lenne, ha mást kapna.

A feszültséget pedig hozza majd folyamatosan, hogy mi Rachel célja. Helen nem éppen észlény, és nem jön rá. Pedig vannak nyomok, ha mindent nem is tudott volna kitalálni, azért ennyire vaknak se kellett volna lennie a dolgokra.
Nő a nyomás, lesz eltűnés, felsejlenek családi titkok és beindulnak majd az események. Nem csak lelki oldalról lesz feszültség, bár azt éreztem a történetben a fontosabbnak.

De küzdöttem azzal, hogy ebben a könyvben vagy utáltam a szereplőket, vagy nagyon nem értettem egyet azzal, ahogy a dolgaikat intézték. Rachel, aki sokkal könnyebben bosszút állhatott volna, ha elkezdi elmondani a dolgokat, nem titkon akar nyomást kifejteni a haragosaira. Helen, aki képes annyira vak lenni, hogy a sógornője és a férje évek óta tartó viszonyából semmit nem vett észre, de a parazitaként viselkedő Rachelt se tudta kezelni. A vagyonéhes Serena meg egészen más szint. Ő aztán kihasznál és eldob midenkit, egy önző manipulátor. Még, aki áldozat, őket se tudtam kedvelni, mert vagy ostobák mellette, vagy úgy viselkednek, hogy eredmények helyett csak bajba sodorják magukat.

Nincs rosszul megírva, könnyen olvasható és a fejezetek is szépen passzolnak. Érdekesebbé teszi, amikor elbeszélőt vált, és kicsit felvillantja, hogy más oldalról milyen a történet, mi rejtőzik a mélyben. Érdemes az elszólásokra is figyelni ilyenkor, én abból előre kitaláltam több mindent is. Pl. onnan teljesen nyilvánvaló lehet, hogy Serena babájának nem a férje az apja, és onnan már csak egy lépés, hogy akkor kicsoda.

Jó regény is lehetett volna, megvan a maga húzásai, de a szereplői nekem lehúzták. Helen simán szerepelhetne nálam az idei év legszerencsétlenebb hősnői listámon, ha írnék ilyet.