Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Zapata: Kedves Aaron!

2021. március 20. - BBerni86

Szerelembe eső, levelező, traumákon túllépő.

Ruby testvére is katona volt, ezért pontosan tudja, mennyire kell valaki ezeknek a fiatalembereknek, akivel beszélhetnek és emberi kapcsolatot jelent nekik. Így jelentkezik egy levelező programba. A tiszt, aki a levelezőtársa lesz, Aaron. A kezdeti nehézségek után nagyon jó barátok lesznek, és a lány vele mindent meg tud beszélni. A betegségét, a bátyja és a nővére küzdelmét a coming out pillanatukban, a húga esetét, aki kedves_aaron.jpgműkorcsolyázó lesz, csak egy vereség megtörte a lendületét. Ő is meghallgatja a fiú életét, a családi problémákat. Mire Ruby feleszmél, már nem csak egy barátot lát a fiatalemberben, akivel még nem találkozott, még csak telefonon sem beszélt, csak leveleztek. Egy közös nyaralás dönthet a jövőről: de vajon élőben is tetszeni fog neki a lány, aki nem olyan szépség, mint az anyja és a nővére?

Pedig én próbálkoztam! Nem akartam én lenni, aki megint beleköt az egészbe, és nem szerette ezt a regényt. De én leszek, nem tudok kibújni a bőrömből.
Akkor nézzük, miért nem szerettem!

1: a cselekmény. Rendben, valahol minden romantikus regény tipikus. Nagyon ritka az, amelyiknek az elején már nem lehet tudni, ki lesz az álompár vagy a szerző meg mer lepni egy nem rózsaszín, minden szép és jó véggel. Itt viszont lehetett tudni, hogy Ruby és Aaron egymásnak van teremtve, és pont úgy végzik, amit az elején várunk tőlük, semmi meglepetés.
A formátum is adja, hogy nem tudnak peregni az események. Ők leveleznek. Lassabb, mesélős. De roppant túlírt! Mi volt ebben a könyvben 550 oldal??? Néha már sikítani tudtam volna, hogy történjen valami, mert ezt így unom. Tudom, cselekményfüggő vagyok és nem kenyerem a romantikus regényhősök érzelmeinek átélése, de lehet olyan romantikust is írni, amin nem érzem úgy, hogy unatkozom.

2: az átlag lány és álompasi párosítás. Tudom, miért csinálják. Mert lányoknak, fiatal nőknek írják, akik álmodozhatnak az álom pasikról, de a többségük nem egy Barbie. Könnyebb azonosulni azzal, aki a szomszéd lány típus, mint az átlag lányok. Mint Ruby. De már annyira unom, és itt is rühelltem.
Egy pont volt, amikor azt hittem, Zapata meglep. Amikor Aaron először látja Rubyt, és bizony ledöbben, hogy hősnőnk kedvesen szólva is csak átlagos, nem egy jó nő. De romantikus regény ez kérem, ahol a belső érték fontosabb, mint a küllem! Ma a cinikus felem tombol, és ezt most annyira mesének érzem, hogy fennakadtam rajta.

3: a formátum. Levélregényként még működött, ott volt egy szint, amit tartott a szöveg. De ahogy átváltanak chatre, telefonra, annyira felhígult a nyelvezet, hogy elszállt tőle a kedvem, már ami még volt. Nem is nagyon haladtam a könyvvel, ezen át kellett szenvednem magam. Még rosszabb lett, amikor váltottunk Ruby nézőpontjára és jön a nyaralás és a személyes találkozás. Addig valamennyire vissza volt fogva az érzelmi ömlengés és gyötrődés, de ott eluralkodott. Tudom, hogy ez az ifjúsági és a New Adult jellemző vonása, de egyre kevésbé tudom tolerálni. Itt nem is ment, nem bírtam.

4: Aaron, mint katona. Megint azt mondom, ok, romantikus regény és nem a sereg a lényeg, nagyon nem. De nekem abszolút zavaró, hogy Aaron kint van a fronton, halnak meg barátai, és nincs semmi lelki traumája. Frissen egy barát elvesztése után említi, hogy gyászol és rossz neki, de ennyi és kész. Ha már bedob egy ilyen hátteret a szerző, nem lehetett volna a románcon túl valami többet is beletenni? Pont ennek a kiadónak van olyan romantikus regénye, amiben a srác katona, és ott az a szál is működött, érzelmi részekkel együtt.

De azért tudok egy kis pozitívumot is írni. Ha az ember rászánja magát, gyorsan olvasható. Könnyed, minden értelemben. (Próbálkozik ugyan drámázni a szerző Ruby betegségével, de mint Aaron katonai dolgai, ez is súlytalan.) Érték benne a család, és a háttér történetekben sokkal jobb sztorik vannak, mint az előtérben. A meleg testvérek, amikor felvállalják maguk. A korcsolyázó húg, aki erőt merít egy visszatéréshez.

Nem az én regényem, de azért nem utáltam. De.
Eldöntöttem azt is, hogy feladom a Zapata-regények olvasását. 2-ből 2 nem tetszett. Minek erőltessem akkor? Nem fogom, elengedem.

 

Zapata: Kedves Aaron! - Mint romantikus: 50% érzelmileg kibontott, de cselekményben szegény. Nyelvezete se ok.

Szubjektíven: 15% nagyon nem szerettem Rubyt. Untam a cselekményt: ez csak egy románc.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4416471446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása