Fülszöveg: 

Kel árva, akit azért szakítottak ki megszokott életéből, hogy kardfogó legyen – a királyi trónörökös, Conor Aurelian herceg dublőre.

A herceggel együtt nevelkedett, remek kiképzést kapott harcművészetekből és az államvezetés művészetéből. Olyan közel állnak egymáshoz Conorral, mintha fivérek lennének, ám Kel tudja, az a végzete, hogy meghaljon Conorért…

Lin Caster az ashkarok közül való, így mágikus képességekkel bír, és titokban folyamatosan ellátja Castellane betegeit. Képességei ellenére sem tudja meggyógyítani a legjobb barátnőjét anélkül, hogy hozzáférne a tiltott tudáshoz.

Miután egy sikertelen gyilkossági kísérlet összehozza Lint és Kelt, bekerülnek a rejtélyes Guberáló Király hálójába, aki a castellane-i alvilág vezéreként mindkettőjüknek felajánlja azt, amire a legjobban vágynak, de magas árat kér a tudásért…

Ahogy a régóta őrzött titkok kezdenek kiderülni, fel kell tenniük maguknak a kérdést: megéri a tudásért árulónak lenni? A tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot? A felfedezéseik vajon háborúba taszítják az országot, és káoszba a világot?

Szerintem: 

Számomra már az is öröm volt, hogy Clare most nem árnyvadászokról írt. Nincs azzal a sorozattal se bajom, csak már túl nagy az univerzum. Jól esett egy más világ, más szereplők, más szabályok az írónőtől.

Még akkor is, ha eszembe juttat

más regényeket a könyv. Olyan történetet mostanában többet is olvastam, amiben valaki a herceg/hercegnő hasonmása és védelmezője. Maga a helyzet, a királyság működése és az elveszett mágia miatti küzdelem meg az egyik kedvenc Schwab sorozatom juttatta eszembe. De eredeti történetté vannak formálva, így annál nem volt zavaróbb, minthogy néha elmerengtem azon, hogy Kel helyzete mennyire hasonlít Kellére. (Igen, erre mit is mondjak? Itt Kel, ott Kell.) Vagy Rhy Maresh és Conor herceg párhuzamos vonásai…

Ami bevallottan igaz, hogy történelmi nemzetekről vannak mintázva a történet népei. A főszereplők franciákról, a kijelölt menyasszony országa és nemzetsége a velenceiről és így tovább. Érdekes, nekem az volt a legfelismerhetőbb, amit Clare alig emleget fel a szerzői megjegyzésekben. Azt említi, hogy Lin anyanyelvében van héber kölcsönzés, de maga a népe, a nők helyzete, ahogy élnek és a leválasztott, zárt városrészeik is nagyon tükrözik a zsidók helyzetét a középkorból.
Ezek ismerete nélkül is élvezhető a regény és működik fantasy világként, de szerintem jópofa plusz neki, ha a mintákat is ismerjük. Mert tényleg van, ami nagyon adja magát és ismerős lesz.

A történet pedig hatalmi játszmák gyűjteménye. Adott egy királyság, egy gyilkos udvar és rengeteg ember, akik vagy a hatalomra törnek, vagy védelmeznek valakit. Conor az örökös, akit agyonnyom a rátett teher, aki megjátssza a könnyed szépfiút, de azért több van benne. Akinek a sorsát a szülei éppen annyira manipulálják, mint a nemesség próbálkozásai. A kardfogója (az udvar szemében egy távoli unokatestvér, de veszélyes helyzetekben a dublőre) Kel, akinek egyelőre az a legfontosabb, hogy Conort minden értelemben biztonságban tartsa. A regény idejére jut el oda, hogy ehhez nem elég fizikai védelem. Az udvarban összeesküvő van és a királyi családban is vannak olyan titkok, amelyek miatt nem testőrként, hanem ármánykodóként és kémként kell ténykednie. Lin, aki lány létére tanult, orvos lett és folyamatosan küzd az ellen, hogy a népe és mindenki más is kiközösíti ezért. De neki muszáj kutatnia, többé válnia, mert legkedvesebb barátnője élete múlik azon, hogy gyógymódot és mágiát találjon. A király, aki vaskézzel irányít és van valami meg nem nevezett, súlyos titka. Aki egyszerre féltő apa, de egy olyan diktátor is, aki ájulásig korbácsoltatja az egyetlen fiát, amikor az ellent mondott neki. Antonetta, aki az örökségét szeretné maga kezelni, ezért kényszerül arra, hogy a szépségét vesse be és játsszon az udvarban, engedve az anyja ötleteinek. Az elvilág királya, aki őrizné a királyság és a megengedhető bűnözés egyensúlyát. De hosszan lehetne sorolni.
A kötet szereplői ugyanis egy dologban hasonlítanak: a hatalmi játszma sakkfigurái. Ki több, ki kevesebb hatalommal, de senki nem maradhat ki.

Clare különben képes a tétet eggyel emelni. Kicsit olyannak érzem a korona körüli ármányokat, mint a Vastrón birtoklóját Westeroson. Igazából nem az a nagy történet, ami mindent eldönt. Ahogy ott a Mások közelednek, itt a beékelt részletekből kiderülő történet, a mágia visszatérte, a máguskirályok jelentette fenyegetettség lebeg fel. Sokkal nagyobb harc közeleg, ami az egész világ sorsát folyásolja be, nem csak egy királyi család és udvar sorsa. Ez szépen épül a háttérben.
Talán az is a legjobban eltalált rész a könyvben – ahogy megtölti udvari játszmákkal, szórakoztatóan mozgatja a szereplőket, a háttérben meg elkezd valami nagyobbat, a jelenlegieket jelentéktelenné tevő összeesküvést.

Így van kaland, világépítés, mágia és remek lehetőség a regény folytatására. Abszolút jó sorozatkezdés. Saját jogú cselekménnyel, miközben az átvezető szálak is megvannak.

A szereplők sem olyan egyszerűek. Bár a többségnek megvan a rá leginkább jelző vonása, mint Kel esetében a lojalitása a herceghez, Lin esetében a beteg barátnője megmentésének vágya, de tud árnyalgatni. Annyira, hogy sokak esetében még el sem tudtam dönteni, negatív vagy pozitív szereplő. Jól működnek a titkaik, az utalások. Még nem kiismerhetők – miközben meg lehet tippelni, mit rejtenek. A király meg lenne átkozva? Mi van Conor és Antonetta között? Lin nagyapja is tesz egy csomó utalást, ami felkeltette az érdeklődésem, de Clare még nem adott kulcsot a megfejtésükhöz. Pl. figyelmezteti Lint, hogy Conor veszélyes, ha még maga a herceg sem tudja, miképp és miért.

Nem feltétlenül tetszik minden szál és minden sors, de eddig szórakoztatónak találom. Érdekel, mi lesz velük.

A stílus pedig a szerzőtől megszokott. Filmszerűen ír, jól komponál jeleneteket. Itt azt sem éreztem, amit az Árnyvadászok kapcsán sűrűbben megjegyzek – itt nem találtam túl sok tölteléket, ami higítaná a cselekményt. Itt még mozgalmas, érdemben építkezik a regény. Pedig ez is közel 600 oldal…

A folytatás fog érkezni magyarul is, úgyhogy majd el tudom dönteni, sikerül-e tartani a minőséget. Eddig tetszett, amit olvastam.