Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Carey: Kicsi

Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

2022. január 12. - BBerni86

Másolatokat készítő, beilleszkedni próbáló, szerelemért küzdő.

A kis Marie nem született szép gyermeknek, de az édesanyja nagyon szerette. Ez kárpótolta azért is, hogy katona apját csak anyja meséiből ismerhette. Ám apja egy sérült ágyú miatt halálosan megsebesül, és az özvegyi nyugdíj nem elegendő a családnak. Az anya egy orvos mellett kap állást, de a preparátor és emberi arcokat másoló férfi kicsi.jpghalálra ijeszti az asszonyt, akinek ez volt az utolsó csepp a pohárba. Öngyilkos lesz és a kis Marie az orvos mellett marad. Szeret mellette lenni a laborban, rajzolni neki és segíteni a mintázásban. Az anyagiak miatt kényszerülnek Párizsba költözni, ahol Curtius doktor reménytelenül beleszeret a szállásadó özvegybe, és hagyja, hogy Marie, becenevén a Kicsi a család cselédjévé süllyedjen. Amikor az özvegy első szerelmétől is elválasztja a lányt, aki egyre inkább lázad, a palotában szerez neki állást. A történelem azonban tovább sodorja a lányt.

Olvastam már Madame Tussaud életéről, így kicsit nehezen álltam neki ennek a kötetnek. Nem volt nagy kedvem arról olvasni, hogy egy tehetséges nőnek hogyan kellett túlélnie és elmenekülnie a haszontalan férje elől. Így nem is kicsit lepődtem meg, amikor belevágtam a regénybe. Ez más.

Gondban is vagyok azzal, hogy mennyire hiteles vagy kitalált történet. El tudom képzelni mindkettőnek, még a bizarr jelenetekkel együtt is. Már nem egyszer tapasztaltam, hogy a valóság gyakran sokkal furább, mint amit ki lehet találni. Itt pedig folyamatosan azon merengtem, hogy ez igaz lehet? Akár Marie életéből, akár a megjelenített részletek kapcsán. Létezhet, hogy a nemesek a korban bútorokban lakatták a szolgáikat? Voltam már Versailles-ban, ott nem mondták, de nagyon el tudom képzelni. Ha igaz, ha nem, a történetet nagyon megszínezte a sok ilyen kis részlet.

A történetet az idős Marie Tussaud meséli el, és érdekes attól is, hogy nem az ismert történet. Nem a sikertörténet, hogyan lett Londonban az, aki. Nem. Ez a gyerekkor, a szakma megtanulása, a szerelem és a francia forradalom meséje. Olyan lendülettel és érzéssel elmesélve, hogy ahol kevesebb a cselekmény, ott is tele van élettel és tartalommal.

Nagyon mélyen megmutatja a hősnőjét és frappáns képeket fest a többi szereplőről is. Emberiek, gyarlók, egyik tulajdonságuk miatt fel lehet nézni rájuk, más miatt komolyan meg lehet vetni őket. Marie nem egy klasszikus hősnő: egyrészt, kifejezetten csúnya lány majd nő lesz belőle. Tehetséges és erős az akarata, mégis, képtelen harcolni magáért és nagyon sokáig él elnyomás alatt. Visszatérő minta az életében, hogy valaki kihasználja: legyen az az özvegy, a hercegnő vagy éppen a későbbi férje. Nagyon tudtam is szurkolni neki, hogy álljon végre a sarkára és ne hagyja ezt! Szerettem is, amikor megteszi.

Ez a szolga lét és kihasználtság, ami a történelmi színtér ellenére is nagyon maivá teszi. A gazdag és szegény ellentét, vagy ahogy a szegényt kihasználják, nem olyan probléma, amit felszámolt a történelem. Felháborítóra sikerült, amit az özvegy és az ő irányítása alatt Curtius nyerészkedik a lányon, neki meg egy koncot sem dobnak. De lehetne azon is elmélkedni, hogy mit tettek a szellemileg beteg emberekkel. Tulajdonképpen az anyja, az özvegy hajszolja az őrületbe a fiát. Edmond aztán rejtve lesz a világ elől, még inkább tönkretéve. Marie kedvessége és gondoskodása megint emberré teszi. De hol volt az empátia előtte?

A történet több azzal is, hogy folyamatosan Marie rajzai illusztrálják. Ezek valóban illusztrációk és adnak a történethez. Igényesek, elgondolkoztatóak.

Végül, ki kell emelni, hogy micsoda hangulata van ennek a történetnek. Furcsa és különös, tele van tragédiákkal, és mégis, sodor magával. Talán azért is kellett az a más hangulat, hogy a sok fájdalom ne törjön meg. Csak menni előre.

Határozottan kellemes meglepetés volt ez a regény – jobban tetszett, mint a már emlegetett, minden bizonnyal hitelesebb, de sokkal szárazabb Moran-regény.

 

Carey: Kicsi – Mint történelmi: 75% kellemesen bizarr, szépen illusztrált. Remek ötvözete fantáziának és a valóságnak.

Szubjektíven: 85% meglepően szórakoztató és borzongató. Még feminista vonalat is lehet benne találni, miközben történelmi is.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9016793256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása