Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Meyers: Házassági karambolok

2024. július 06. - BBerni86

Fülszöveg: hazassagi_karambolok.jpg

A szociális munkásként dolgozó Maddy türelmesen és odaadóan segít a bajba jutott nőknek, akik függőségeikkel vagy éppen bántalmazó párjukkal küzdenek. Otthon már jóval kevésbé ura a helyzetnek: nap mint nap próbálja a felszínen tartani magát, gondoskodni három gyerekéről, intézni a napi feladatokat, és nem mellékesen megmenteni a házasságát. Férje, Ben, sikeres ügyvéd, akinek derogál kivenni a részét a közös teendőkből, de legalább idegesíti, ahogyan a felesége próbálja megoldani a dolgokat. Bár szeretik egymást, egyre több az ütközési felület, és Maddy hiába figyelmezteti a férjét, Ben dühkitörései egyre aggasztóbbak. Egy végzetes napon az indulatoktól majd' szétfeszülő férfi autóbalesetet okoz, és a következő pillanatban már mindenki azért imádkozik, hogy Maddy térjen magához. Ben, a kamasz Emma, a kilencéves Gracie és a kis Caleb sokkolóan új élethelyzettel találja szemben magát, és az indulatokkal, félelmekkel és magánnyal mindenki a maga módján kénytelen megküzdeni.

Szerintem: 

Az első jó pontot azért kapja a regény, mert

jó címe van. Több szempontból is szerettem: a történetbe is bekerül, kicsit ironikusan és így kiemelésként is működik. Másrészt, mindkét tagja releváns a történetben. Van egy tényleges karambol és annak következményei, ugyanakkor tárgyalja a házasságban egyéb ütközéseket is.

Maga a cselekmény már távolabb áll tőlem. Adott két ember, Maddy és Ben, akik már rég házasok, három gyereket nevelnek együtt, és ránézésre rendben vannak. Szeretik egymást, a gyerekeiket – csak itt van a DE. A hétköznapok vitákat és súrlódásokat generálnak, amiket elnyomnak. A baleset hozza majd ki, hogy többet ne söpörjék a szőnyeg alá a gondokat, és valaminek történnie kell.

A regény a két szereplője lelki állapotát monitorozza folyamatosan és vetíti ki a kapcsolatukra, milyen felismeréseik és érzéseik vannak. Mivel mindketten úgymond átlag emberek, nincs is a regényben kiugró cselekmény. Az ütközések olyasmik miatt vannak, mint a hangerő, a gyereknevelés, a mindennapi élet.
Kedvenc és szerintem elcsépelt konfliktusforrásra tudok mindent visszavezetni. Ebben a kapcsolatban meghalt a kommunikáció. Semmit nem beszélnek meg, még egy jót vitázni sem tudnak. Maddy inkább dédelgeti a tablettáit, minthogy kiossza Bent, amikor megérdemelné. Aki meg rájött, hogy mennyivel egyszerűbb gyorsan kezelni a problémákat, ha üvölt és mindenkit megfélemlít. Csak éppen ezzel hosszabb távon elér valamit? Nem. A hosszabb táv meg röviddé válik a balesettel.

A történet teljesen rájuk van kihegyezve. Ugyan van három gyerek – a legnagyobb épp a kamaszkori lázadás szakaszába lép –, Maddy szülei is feltűnnek és Ben gyakornoka jelenik még többször meg. De ők elvesznek a házaspár mellett. Még Elisabeth is, aki pedig Ben életének fontos szereplője. Kvázi a munkahelyi felesége, és a férfinak imponál is, hogy csinoska és fiatal gyakornoka rajongással néz rá. És mennyire elvakítja az embert a saját szemszöge – Ben jónak, emberileg és szakmailag is – tartja azt a lányt. Én nem éppen ezt mondanám arra a nőre, aki képes elcsábítani a felettesét, akinek éppen kómában van a felesége. Hát igen, jobban meglettem volna a történetben anélkül a klisé nélkül, hogy a fiatal és nett gyakornoklány behálózza a nős és középkorú főnököt.

Azt elérte a szerző, hogy nagyjából megértsem ezt a házasságot és benne a két embert. Maddy jövőre vonatkozó terveivel – vagy éppen azok nem léte miatt – nem tudok mit kezdeni, de az átjött, miért ilyen szerepeket vettek fel és hogyan igyekeztek életben tartani a családjukat.
Még az is tetszett, hogy a történet vége nyitott. Meyers arra a pontra viszi el a szereplőket, hogy mindketten látják, mit kell változtatni és megpróbálják. De hogy a végére együtt vagy külön lesznek, mi lesz velük, az néma csend.

A könyv érzelmes és női. Nem is cselekmény vagy tényleges történés van benne, hanem lélektani fejtegetések és beszélgetések. Én jobban szeretem a cselekményt és a pörgést, így a sajátomnak nem éreztem. Bár azt értékeltem, hogy legalább nem szentimentális. Érzelmekbe vájkál, de nem szenvedélyt és szeretetet elemez, ennél többet tud.

Én leginkább kortüneti drámának olvastam. Az évek, a rutin és a felvett szerepek miképpen ölnek meg belülről egy kapcsolatot. Nem az én világom, nem is szerettem, de olvasni sem fájt.

Idézet: 

A szeretet nem mentség semmire, csupán okot ad arra, hogy jól bánj valakivel.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1618441821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása