Fülszöveg: 

„Gargantisz felkel – a város megreng.”

Amikor egy ádáz vihart követően egy ősi palack bukkan fel a parton, úgy tűnik, Iszonypart minden lakója feni rá a fogát… de lehet, hogy inkább tartaniuk kéne tőle?

A legenda szerint a palack rendkívüli titkot rejt, ami Iszonypart vesztéhez vezethet. Igaz lenne, hogy Gargantisz, a hatalmas tengeri szörny felébredt hosszú álmából, és ő felel a városszerte megjelenő hatalmas repedésekért?

A palackot Herbire és Violára bízzák, akiknek bele kell vetniük magukat a szörnyű viharba, és megszelídíteni a szörnyet, különben Iszonypart végleg a tenger martalékává válhat.

Szerintem: 

Most sem szerettem meg jobban ezt a történetet. Azt azért pozitívumként éltem meg, hogy kicsit sem utánozza az első részt. De még így is sok minden nem tetszett benne.

A történet nekem kissé

Fülszöveg: 

Hol húzódik a határ a valódi és a virtuális világ között? Miféle játékmesterek irányítanak minket mindkét világban? Vajon csak egy hajszálra vagyunk attól, hogy a kényelmes fotelünk és monitorunk komfortzónájából hirtelen és akaratunkon kívül, valódi harcmezőn találjuk magunkat, egy igazi háborúban? Sokszor ellaposodott életünk elől a kibertérbe menekülve megtalálhatjuk-e a barátságot, a bajtársiasságot, a szolidaritást, a mások iránt érzett felelősséget, illetve az igazi bátorságot önmagunkban? Valóban csupán egy tisztítótűzként működő újabb háború ébreszthetne rá minket arra, hogy melyek az igazi értékeink? Ennyire nem változtunk volna? Ennyire magányosak és kényelmesek lennénk? Megállnánk-e a helyünket, ha csak magunkra lennénk utalva? Megannyi kínzó kérdés, amit az író, az orosz hagyományokhoz hűen, finom iróniával és tragikomikumba hajló, igen szórakoztató módon tár elénk. Ámde főhőséhez hasonlóan minket is csapdába csal, mert csak látszólagos válaszokat kapunk. Az igazi megoldásokat nekünk kell megtalálnunk, méghozzá egyre sürgetőbben.

Szerintem: 

A borító alapján gondoltam, mibe kezdek bele. Valami orosz háborús történetbe, fejben már valamiféle Metro-regényre számítottam. Így elég hamar el is nyílt csodálkozástól a szám, hogy mibe is 'keveredtem'.

A történet az a sci-fi ötlet, amit különben kifejezetten szeretek és bírom az ilyen könyveket. Vagyis, a

Fülszöveg: 

A magányos igazságosztót ezúttal érzékei csalják kelepcébe: egy elragadó, titokzatos női hang a telefonban. Reacher úgy dönt, hogy felkutatja, milyen ember is Susan Turner, aki nem mellesleg Reacher utóda egykori különleges egységének élén. Ám a bázisra érve az őrnagynak csupán hűlt helyét találja. Nyomozásba kezd, amelyet nagyban nehezít, hogy őt magát is fogdába zárják. Csak leleménye és katonai rutinja segítik hozzá, hogy kitörhessen, és Susannel az oldalán támadásba lendüljön az igazság kiderítéséért. A véres hajszában üldözők egész hada lohol a nyomukban, az FBI-tól kezdve a legmagasabb katonai körök felbérelt verőembereiig. A nyomozás szálai különleges körökbe és helyekre vezetnek: titkos elit férfikluboktól egészen Afganisztánig. Reacher a menekülésük során leckét kap a világ női értelmezéséből, és néhány napra még apának is érezheti magát…

Szerintem: 

Nem először, de megint szembesültem vele, hogy nekem jobban bejön, ha először olvasok és utána nézem meg a filmet, amit csináltak belőle. Most jóval előbb láttam a filmet és a regénnyel ezért szenvedtem is. Folyton a film járt a fejemben.

A film miatt is érzem, de amúgy is azt gondolom, hogy ez a

Fülszöveg: 

Egy elvarázsolt erdőben él egy egyszarvú – az utolsó a világon. Amikor útnak indul, hogy megtalálja a többieket, nem mindennapi társakra bukkan: Smendrikre, a varázsolni képtelen varázslóra és Zsémbes Marcsára, aki lány korában unikornisokról álmodott. Együtt lépnek Zordon király birodalmába, és az egyszarvú soha többé nem lesz már ugyanaz, aki egykor volt.

Szerintem: 

A bennem élő gyermek és a felnőtt felem remekül el tudnak veszekedni ezen a történeten. Miközben szép és még mese is, miközben pontosan értem, miért kell így alakulnia a cselekménynek, mégiscsak sajnálja a meséken felnőtt felem, hogy Beagle így alakította a cselekményt.

Mert mit is kapunk? Az utolsó egyszarvú tudomására jut, hogy ő

Fülszöveg: 

Aliz mindent elért, amit egy fiatal sminkes csak kívánhat: egy népszerű televíziós műsor stáblistáján szerepel, stabil kapcsolatban él, és úgy érzi, hogy végre minden a helyére került. Egyetlen nap alatt azonban a magánélete összeomlik. Azt hitte, menyasszony lesz, csakhogy barátja eljegyzés helyett szakítással lepi meg.
A hirtelen jött csalódás elől Londonba menekül, hogy nővérénél töltsön néhány napot, amihez le kell győznie a repüléstől való félelmét. Ebben egy véletlenül mellé sodródó angol fiú segít neki – végigbeszélgetik a zökkenőmentesnek egyáltalán nem mondható utat.
A leszállás után útjaik különválnak, és úgy tűnik, hogy ez a rövid ismeretség itt véget is ér. Azonban Aliz nem számol azzal, hogy váratlan érkezése a nővére életében is átrendezi az eseményeket, és hamarosan teljesen egyedül találja magát Londonban. Egy ismerős marad a hatalmas városban: a repülőn megismert fiú.

Szerintem: 

Nem is emlékszem, hogy eddig szenvedtem volna Laura bármelyik könyvén. Most meg azt vettem észre magamon, hogy rossz érzésekkel telve csóválgatom a fejem.

Pedig, a kezdés még tetszett is. Alíz

Fülszöveg: 

A pályán kívül ellenségek… De vajon a jégen érzett szenvedélyük lángra lobbanthatja a fagyos szívüket?

Ha valaki megkérné a 26 éves Jasmine Santost, hogy jellemezze egy szóban az élete elmúlt néhány évét, az biztosan egy négybetűs szó lenne.

Tizenhét év – és számtalan törött csont és megszegett ígéret – után tudja, hogy a lehetőségeinek hamarosan vége a versenyszintű műkorcsolyázásban.

Ám ekkor életre szóló ajánlatot kap egy arrogáns idiótától, akit legszebb álmaiban egy mozgó busz elé lökne, mióta csak először találkoztak tíz éve.

Jasmine-nek talán mindent újra kell gondolnia. Beleértve Ivan Lukovot is.

Szerintem: 

Ez volt a szerzőtől az első regény, ami tetszett. Pedig azt hiszem, olvastam az összes magyar megjelenését, bár biztos nem vagyok benne. A lényeg, nagyon a fogamat szívva álltam neki, aztán

Fülszöveg: 

Dühöng a zing–hellián háború, az Ütközőzónában megkezdett messiáskeresés tovább folytatódik, miközben a kolóniákon átívelő játszma még veszélyesebbé válik.
A szülőbolygóján halottként elkönyvelt Jerry Storm csak kényszerűségből száll le az Orpheumon, hogy sürgősen találjon egy bombaszakértőt, mivel két órája van arra, hogy megállítsa a lányára leselkedő végzetet. A dolgok azonban sohasem olyan egyszerűek, amilyeneknek látszanak. A száműzött hardani egy veszedelmes politikai cselszövés kellős közepén találja magát, amelyben nem csupán az idővel, hanem a hellián titkosszolgálattal és a bolygó teljes alvilágával is versenyt kell futnia Rachel életéért. Misztikus erők, természetfeletti entitások, vallási fanatikusok, professzionális orgyilkosok, elfajzott mutánsok és veszedelmes földönkívüliek keresztezik az útját, miközben az óra megállíthatatlanul ketyeg. Jerry Storm makacs természetéhez hűen nem adja fel; ha kell, megjárja a poklot és arcába nevet a halálnak, bár az esélyek jó szokásuk szerint nem neki kedveznek.

Szerintem: 

Mit ne mondjak, nem szerettem meg jobban ezt a világot. Azért az fúrja az oldalam, hogy ennek a folyamnak miként lesz vége, de

Fülszöveg: 

Egy homályos kiotói sikátorban, egy régi épület negyedik emeletén várja pácienseit a Nakagjó Lélekgyógyászat, ahol mindenki ugyanabban a különleges kezelésben részesül, bármi is legyen a panasza. A titokzatos klinika orvosa azt vallja, „a legtöbb gondra gyógyír a macska”, ezért egy-egy cicát ír fel a munkahelyi nehézségekkel küzdő Sútának éppúgy, mint a családjától elhidegült Kogának, vagy az iskolai beilleszkedés miatt szorongó Aobának. Bár a gyógymód kezdetben mindenkit meglep, a macskák az összes beteg életébe elhozzák a kívánt változást.
Isida Só nagy sikerű könyvében jó érzékkel ragadja meg a nagyvárosi élet sokunk számára ismerős sivár, sokszor abszurd hétköznapjait. Ebben az álomszerű történetben a macskák melegséget, reményt, misztikumot csempésznek gazdáik otthonába, segítenek nekik megismerni önmagukat, és társul szegődnek melléjük a gyógyulásban.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy én kutyás vagyok. Nem is titkolom, hogy nekem komfortosabb lenne a 'Kutyát receptre', de ettől függetlenül nagyon szerethető volt ez a regény. Jókat mosolyogtam rajta és többször is kifejezetten szívmelengetőnek találtam.

A történet olyasmi, amit

Fülszöveg: 

A félangyal Trinity és gorgó védelmezője, Zayne kénytelen démonokkal összefogni, hogy megállítsák az apokalipszist – miközben minden erejükkel próbálják elkerülni, hogy egymásba szeressenek. Az Előhírnök közeleg, de ki (vagy mi) ő valójában? Ha ők ketten nem cselekszenek időben, az egész emberiség elbukhat, miközben baljós erők gyülekeznek.

A feszültség egyre nő, ezért Trin és Zayne kénytelen együtt maradni. Éjszakánként Washington utcáit járják, hogy az Előhírnök nyomára bukkanjanak – ez az a titokzatos lény, aki látszólag indokolatlanul mészárol őrzőket és démonokat egyaránt.

De ahogy a halálesetek száma tovább nő, a páros egy olyan összeesküvés nyomaira bukkan, ami egy Zayne számára fontos személy életét veszélyezteti. Trin pedig rádöbben, hogy valaki egy ismeretlen cél érdekében manipulálja őt.

Ahogy a dühe egyre csak fokozódik, az érzelmei pedig kicsúsznak az irányítása alól, egyre nyilvánvalóbbá válik: ez a düh nemcsak az ő, hanem mindenki más vesztét is jelentheti…

Szerintem: 

Azért egy kicsit jobban tetszett, mint a bevezető kötet, de ez még mindig