Fülszöveg: 

2074-ben kifejlesztenek egy mikrochipet, amely kizárólag szerves anyagot tartalmaz. Ezáltal kompatibilisebb az emberi szervezettel, mint bármilyen szintetikus implantátum. Ezzel a technológiával három évvel később már komplett emberi szerveket képesek létrehozni. Nem kell többé donorra várni a transzplantációnál. A szerveket egyszerűen legyártják, akár a gépalkatrészeket.
2100-ban megalkotják az első szerves anyagokból álló androidot, azaz embernek látszó robotot. Mivel a lény minden alkatrésze szerves és élő, így valójában nem is minősül gépnek. Ez egy új faj, új törvények vonatkoznak rájuk. Az élő robotokat először veszélyes munkákra, életmentésre használják, mivel ugyanarra képesek, mint az ember, ám életük „mégsem ér annyit”. Egyre nagyobb számban gyártják az olcsó, feláldozható munkaerőt, egészen addig, amíg számuk már elér egy veszélyes szintet. Mire az emberiség észbe kap, háború tör ki. A robotok fellázadnak teremtőik ellen. Az első robotháborút az emberiség nyeri. Ám egyvalamivel nem számoltak: A robotoknak nincs szükségük húsz évre ahhoz, hogy csecsemőből felnőtté fejlődjenek. Néhány nap alatt újragyártják magukat, és pótolják veszteségeiket. Ekkor tör ki a második robotháború. Ezt már a gépek nyerik. Az emberiség kipusztul. A legendák szerint legalábbis.
2500-ban senki sem biztos benne többé, hogy mi is történt pontosan négyszáz évvel azelőtt. A több milliárd ember és robot harcának és megsemmisülésének senki sem ismeri a pontos eredményét. A Föld lakossága elvileg robotokból áll. Azonban mivel nincs műszer, ami képes lenne kimutatni bármilyen különbséget is a robot és az ember között, így senki sem tudja egymásról, hogy micsoda. Sőt, még önmagukról sem.
A robottársadalom paranoiásan keresi az emberiség utolsó túlélőit, és nyomoz önmaga után. Többé senki sem biztos semmiben.
Egyetlen dologra emlékeznek csak az emberekkel kapcsolatban: arra, hogy mind őrültek voltak. Vagy lehet, hogy inkább a robotok azok?

Szerintem: 

Antológia, és a téma már a címben meg van jelölve. Robot és ember kapcsolata a

Fülszöveg: 

Két ​kiváló női gladiátor harcol a szabadságáért egy velejéig romlott magánbörtön-rendszerben, amely nem is olyan távoli a mai Amerikától. Loretta Thurwar és Hamara „Hurrikán Staxxx” a Chain-Gang All-Stars sztárjai.

A gladiátorokként tartott foglyok itt a végső díjért versengenek: a szabadságukért. A rabokat halálig tartó mérkőzésekre kényszerítik a zsúfolásig megtelt arénákban, miközben a kapuk előtt tüntetők tiltakoznak az embertelen bánásmód miatt.

Thurwar és Staxxx, csapattársak és szerelmesek, a rajongók kedvencei. És ha minden jól megy, Thurwar néhány meccsen belül szabad lesz. De a Büntetés-Végrehajtási Szórakoztató iroda, azaz a CAPE vállalat tulajdonosai a legaljasabb lépésektől sem riadnak vissza, hogy megnehezítsék Thurwar szabadulását, ha ezzel csak még inkább fel tudják korbácsolni a nézők lelkesedését és előfizetési hajlandóságát a véres látványosságra.

Szerintem: 

Szeretem a játékokat – társasok, PC vagy telefonos, de a játékokról szóló regények is nagyon le tudnak kötni. Mondjuk, nem lennék résztvevő az Éhezők Viadalán, de a Ready Player One hajszájában akár igen. Így került képbe ez a kötet is.
Tulajdonképpen ez is egy játékkönyv. Jöhet a de is? Fog jönni.

Elég speciális és mégis ismerős a játszma.
Börtönben vagy, de

Fülszöveg: 

Liza világa kerek és biztonságos.
Aztán kiderül, hogy mégsem annyira tökéletes, mint hitte, de hát legkésőbb kamaszkorában mindenki rájön erre. Arra viszont nem számított, hogy egy szokványos délutánon megnyílik alatta a padló, elnyeli a sötétség, és kezdetét veszi végtelennek tűnő, világokon, veszélyeken, kemény próbatételeken keresztül vezető útja.
A megpróbáltatások során súlyos kérdésekben kénytelen dönteni: élet, halál, becsület, felelősség. Egy különös házban bepillanthat a lehetséges jövőjébe, és egy szigeten megtalálja a szerelem is.
De Liza haza akar térni.
Mindenáron.

Szerintem: 

Elsőre nem kicsit éreztem furcsának a történet keretét. Az átlag kiskamasz beszívodik valami 

Fülszöveg: 

Szívinfarktussal kerül a bostoni kórházba egy középkorú férfi, de nem sikerül megmenteni. Negyedóra múlva mégis a saját lábán távozik, és a kamerák ezt rögzítik. Aztán pár nap múlva behoznak egy fiatal srácot, aki a balesete után kómába zuhan. Amikor magához tér, Jézus anyanyelvén mondja a Miatyánkot, pedig nem hisz Istenben, és sosem tanult arámiul.
Közben nem messze a kórháztól egy orvosi kutatócsoport teljes titokban a halálközeli állapotot vizsgálja egy speciális laboratóriumban.
Hamarosan a média „csodaembereket” emleget. És a bérgyilkos munkába kezd…

Szerintem: 

Akár egy szórakoztatóbb Robin Cook? Nem tökéletes az analógia, de

Fülszöveg: 

Azt gondolod, ezek biztos nem igaz történetek. És még ha azok is, te soha nem kerülnél ilyen helyzetbe. Ugye? Tévedsz! Nagyon is valódi, durva sztorik, amik veled és a barátaiddal is megtörténhetnek, de mindig van kiút.Szexting, pedofília, drinking challenge, játékfüggőség, molesztálás, függés a közösségi hálótól, happy slapping, blue whale, titkok és diszkrimináció.
Tíz történet a nápolyi rendőr-írónő tollából olyan fiatalokról, akik csapdába estek…

Szerintem: 

Egymást látásból ismerő, problémás kamaszok összefűzött történetei. Az alapötlet tetszett, a kivitel annyira nem. Pont az egymás mellé rendelés, ami kissé borzolja az idegeim.

Novellás kötetként és

Fülszöveg: 

A magányos, kiközösített Magnus Tait vendégeket vár szilveszter estéjén, de azok csak nem jönnek. Másnap reggel meggyilkolt tizenéves lány holttestét találják meg a közelben, és a gyanú Magnusra terelődik. Jimmy Perez felügyelő nyomozni kezd, és a szálak a Shetland-szigetek múltjába vezetnek, olyan ügyek közé, amelyeket jobb nem feszegetni.

Szerintem: 

Eléggé a PR része volt, hogy a kötet a Shetland című sorozat alapja. Eddig nekem az kimaradt, de a regény miatt kíváncsi lettem, mégis, milyen műsor az, milyen szereposztással. Meg is lepődtem, hogy már sokadik évadnál jár. A Hollófekete különben a 2. évadban lett feldolgozva.

De milyen maga a regény? Sok tekintetben hagyományosként is

Fülszöveg: 

Soha ​semmi nem ér véget. És amiről azt hisszük, eltűnt, akár egy nehezen felidézhető álom, csak átalakul, hogy meglepjen bennünket, és aztán tovább álmodjuk.

Egy ilyen továbbálmodás a Sandman-gyűjtemény 5. kötete is, amely az eredeti sorozat lezárása után íródott Sandman-történeteket tartalmazza. A Végtelenek újabb – modern és történelmi, sőt akár eónokkal ezelőtti korokba helyezett – történetei örömet szereznek vagy kétségbe ejtenek, elgondolkodtatnak halálról, pusztításról és végzetről, vágyakozással töltenek el, és újabb álmok felé sodornak.

Az ünneplés és az időben létezés történetei ezek: különleges alkalmakból megírt szövegek, amelyek tovább gazdagítják a Sandman-univerzumot. A VÉGTELEN ÉJSZAKÁK karakterközpontú történeteit és az első Sandman nevű szuperhősre fókuszáló ÉJFÉLI SZÍNHÁZ-at egy egészen különleges mese, AZ ÁLOMVADÁSZOK két változata foglalja keretbe: a Sandman megjelenésének tizedik évfordulójára készült, a Sandman-mítoszt a japán mitológiával ötvöző novella Yoshitaka Amano illusztrációival, illetve ugyanennek a történetnek a képregényverziója, amely P. Craig Russell adaptációjában, tíz évvel később készült el. Mert a Sandman Végtelen: minden időben és minden kultúrában álmodható – és talán maga Shakespeare is az Álomúrtól tanulta, hogy: „olyan szövetből vagyunk, mint álmaink”.

Szerintem: 

Ezzel a kötettel már más irányba haladt Gaiman és a rajzolók. Már nincs meg a történeti kohézió, ami korábban. Nem a 4. vége után járunk, hanem

Fülszöveg: 

Régebben mások otthonát takarítottam, most pedig a saját házamban élek a családommal. Bájos konyha, csendes zsákutca, hatalmas kert, ahol a gyerekeim játszhatnak. A férjemmel, Enzóval évekig spóroltunk azért, hogy mindezt megteremtsük. A múltamat már magunk mögött hagytuk. És mindent megteszek, hogy ez így is maradjon…

Új szomszédunk, Mrs. Lowell különös tekintettel fürkészi Enzót, de azért elfogadjuk a vacsorameghívását. Hátha lehetőségünk nyílik összebarátkozni. A házvezetőnője fehér kötényben, a haját szoros kontyba tűzve nyitja ki az ajtót. Pontosan tudom, milyen érzés az ő helyében lenni. De fagyos tekintetétől kiráz a hideg. Ugyanakkor nem ő az egyetlen furcsa teremtés az utcánkban.

Biztos vagyok benne, hogy egy sötét alak figyel minket.

Azt hittem, magam mögött hagytam a titkaimat. De lehet, hogy ez a csendes külvárosi utca a világ legveszélyesebb helye?

Szerintem: 

Részről részre vesztettem a kedvemből, és ha nem is utáltam meg a végére a sorozatot, azért

Fülszöveg: 

Morpheus nézett már farkasszemet boszorkányokkal, mágusokkal, saját családjával, a többi Végtelennel, sőt, magával Luciferrel is, de ezek megközelítőleg sem olyan rémisztőek, mint egy gyermekét vesztett édesanya bosszúja, aki a fúriák ősi dühét szabadítja az Álmok Fejedelmére. És ha véget ér egy álom, már csak egy dolog marad hátra…

Szerintem: 

Nem olvastam fülszöveget, így eléggé váratlanul ért, mi lesz ennek a képregénynek a témája. Még mindig eléggé sokkol is, hogy Álom

Fülszöveg: 

Mario ​Escobar a moreliai gyermekek igaz történetei alapján írta meg ezt a regényt, amelyben feltárja a háború borzalmait és egyúttal megható képet fest egy család önfeláldozó szeretetéről és kitartásáról.

Madrid, 1934. Bár még nem tört ki a spanyol polgárháború, de Madrid egyre több veszélyt rejt a tizenhárom éves Marco Alcalde és húgai, Isabel és Ana számára. Marco szülei aktív ellenállást tanúsítanak Franco tábornok fasiszta rendszerével szemben, és kezdetben még csak nem is sejtik, hogy eszméik felvállalásával veszélybe sodorják szeretteiket.
Miután a mexikói kormány védelmet ígér a veszélyeztetett spanyol gyerekeknek, a szülők azt teszik, amit abban a helyzetben a leghelyesebbnek gondolnak: egy óceánjáró hajón az ismeretlen Morelia városába küldik gyermekeiket. Marco megígéri szüleinek, hogy vigyáz a húgaira Mexikóban, de akkor még csak nem is sejti, hogy embert próbáló út és szívet tépő események hosszú sora elé néznek. Amint a felcseperedő gyerekek kénytelenek gondoskodni önmagukról és egymásról, fokozatosan erőt vesz rajtuk az otthonuk és a családjuk iránti vágyakozás és identitásuk is meginogni látszik. Halványuló emlékeik és az egyre elrettentőbb külföldi hírek közepette immár abban is kezdenek elbizonytalanodni, hogy viszontláthatják-e még a szüleiket és a szívüknek oly kedves szülővárosuk gyönyörű utcáit.

Szerintem: 

Eddig nem ötlött fel bennem, de Escobar elkezdett sablonnal írni?
Az előző könyvében zsidó gyerekek menekülését követtük nyomon. Ez jó párregénye lenne, csak itt