Fülszöveg: 

Sara Grey élete tíz éve romokban hever, amióta brutálisan meggyilkolták az apját. Immár tizenhét esztendős, de a borzalmas nap emléke nem hagyja nyugodni, és megszállottan próbál értelmet találni a történtekben. Élete titkokkal teli, családja és barátai mit sem sejtenek az őt körülvevő természetfeletti világról és a lány misztikus képességéről.

Apja halálának okait kutatva Sara olyan kockázatokat vállal, amelyekkel nemcsak magát, hanem barátait is veszélybe sodorja, és egy szadista vámpír figyelmét is felkelti. A sors az útjába veti Nikolast, a harcost, aki fenekestől felforgatja Sara világát, és akkor is megvédi a lányt, ha az a háta közepére sem kívánja.

A vérszomjas vámpír célkeresztjébe kerülő Sara kezéből lassan kicsúszik a gyeplő. Miután ráébred, hogy barátainak is bőven akadnak rejtegetnivalóik, úgy dönt, lerántja magáról a leplet. Mindig is roppant önálló volt, ám ezúttal a túlélés érdekében meg kell nyílnia mások előtt, és fel kell tárnia legbensőbb titkait. És meg kell tanulnia bíznia abban, aki egyedüliként képes áttörni a Sarát körülvevő erős falakat.

Szerintem: 

Az már most látszik, hogy Karen Lynch jókora történetet akar nekünk elmesélni. Egy nem is rövid kötet, ami csak bevezeti a szereplőket és a világát. Sok mindent még nem is lehet előre látni, hova fog ez a sorozat tartani.

Amit értékelek benne, hogy

Fülszöveg: 

A vágy az, amely nem kér, hanem elvesz.

A világ az enyém. Minden mozdulatomban, minden szavamban ott van az erő, az a fajta, amelytől a világ megtorpan. A hatalmam nemcsak abból fakad, hogy elismernek, hanem abból, hogy félnek tőlem.

A legtöbben azt hiszik, a hatalom pénzből áll. Bankjegyekből, olajozott üzletekből és háborítatlan tárgyalóasztalokból. De ez nálam sokkal egyszerűbb. Hiszen bárhol megjelenek, minden tekintet rám szegeződik, és senki nem mer levegőt venni, amíg én meg nem engedem.

Nekem nem kell fegyver ahhoz, hogy gyilkoljak. Elég egy szó, egy mozdulat, egy pillantás.

És most itt vagy te. Egy olyan nő, aki nem is sejti, hogy mekkora veszélynek van kitéve.

Az életed hamarosan a kezemben lesz. Te viszont azt hiszed, dönthetsz. Hogy van választásod.

Ahogy közeledek hozzád és megérintelek, nem félsz. Még nem. De fogsz. Mert én sosem engedem el azt, akit egyszer kiszemeltem magamnak.

Szerintem: 

Valószínűsítem, ha nem november-decemberben olvasnám Reilly maffiás sorozatát, ezt többre tudnám értékelni. Van, amiért ez tetszik jobban, de összességében ez lesz a vesztes az összehasonlításban. Nem akarom úgy egymás mellé tenni a kettőt, de miközben ebben erősebb a maffia harc, mégis ez az, amit inkább románcnak érzek.

Ez így zavaros, tudom. Akkor, induljunk el a

Fülszöveg: 

Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Mindent megtenne hát, hogy szabaduljon a veleszületett varázslattól. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a több száz éves, ámde ifjú arccal bíró leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől.
Liska azonban hamarosan nyugtalanító felfedezést tesz a leszy romos és meglehetősen hóbortos udvarházában: nem ő az első, aki alkut kötött a démonnal, és minden elődje rejtélyes módon eltűnt. Ha a lány túl akarja élni a kialkudott évet, fel kell fednie szófukar házigazdája titkait, és szembe kell néznie a múltja szellemeivel. Mert valami ébredezik az erdőben, valami halálos és könyörtelen, amely még a leszyt is megrémíti… És csak úgy győzhetik le, ha Liska megtanulja elfogadni a benne rejlő mágiát, amitől mindig is szabadulni próbált.

Szerintem: 

Abban mindig van egy plusz élmény, ha olyan területről olvas az ember, ami annyira nem közismert. Vámpírok, tündérek, sárkányok – ezek a csapból is folynak. De a ruszalka, a leszy és társaik

Fülszöveg: 

Fran, a Feketemacskák népének igencsak csökönyös leánya Mester, a beszélő varázskard segítségével elnyerte a szabadságát. Most pedig együtt harcba szállnak, hogy a lány visszanyerje az irányítást a sorsa fölött.
Miután Fran teljes jogú kalandozó lett, ideje harci tapasztalatot szereznie, hogy megerősödjön. Egy goblin horda és annak veszedelmes királya tökéletes lehetőséget is kínál erre. Csakhogy a kaland igen gyorsan sötét fordulatot vesz, Fran és Mester pedig a könnyed harci gyakorlat helyett élet-halál küzdelemben találja magát…

Szerintem: 

Továbbra is tart a Pengében a videójáték hangulat. Csodálom is, hogy

Fülszöveg: 

Minden család furcsa a maga módján, de Vesper Wright rokonai tényleg teljesen más szintet képviselnek. A lány ezért már tizennyolc évesen, amint tehette, elszökött otthonról, és azóta sem tért vissza. Valamint szabály is, hogy ha valaki egyszer elhagyja Virgil mélyen vallásos közösségét, akkor nincs visszaút.

Aztán egy nap egy boríték várja a lábtörlőjén. Benne egy meghívóval Vesper szeretett unokatestvérének, Rosie-nak az esküvőjére, méghozzá a családi farmon. Minek köszönheti, hogy számítanak a részvételére? Ki szeretnének békülni vele? Vagy valami hátsó szándék vezérli őket?

Igazából nem számít. Vesper érzi, hogy részt kell vennie a szertartáson. Még akkor is, ha ezzel vissza kell térnie abba a mérgező környezetbe, ahonnan elmenekült. Vagy hogy találkoznia kell az anyjával, Constance-szel, aki egykor horrorfilmek tündöklő csillagaként ragyogott, és mindmáig kettővel jobbnak képzeli magát mindenkinél.

Amikor Vesper nem sokkal a hazatértét követően szörnyű titkot leplez le, kénytelen számot vetni családja sötét vallásával és saját hitetlenségével.

Szerintem: 

A végének sikerült számomra elrontania. Mert ez egy olyan kötet, amiben két meglepetés vár az emberre. Bár, ha másként számolom, van 3 elég nagy fordulat benne. De az utolsó, az bizony nem tetszett.

De előre is szaladtam. A történet hőse

Fülszöveg: 

Liliana Scuderi, Lily az első pillanattól kezdve szerelmes Romero Cancióba. Miután a nővéreit kényszerházasságra ítélték, reméli, vele másként lesz, és saját maga választhat párt. Amikor az apja egy nála több mint kétszer idősebb férfinak ígéri, ez a remény szertefoszlik. Semmivel sem tudja rávenni, hogy meggondolja magát.
Romero mindig is figyelmen kívül hagyta Lily flörtölését. Kora és a státusza is tiltotta ezt számára, de még egy olyan kötelességtudó ember sem tud örökké ellenállni, mint ő.
Amennyiben Romero igazán magának akarja a lányt – miközben Lily egy másik férfihoz megy feleségül – az háborút jelenthet… Pedig Romero mindig is a Famigliát tartotta a legfontosabbnak az életében.
A lány testvérei és szerelme mindent kockára tennének. De ér ennyit Lily boldogsága? És a beteljesült szerelem elég jutalom?

Szerintem: 

Elérünk oda, hogy már szenvedni kezdtem a történettel. A harmadik testvér története az eddigi

Fülszöveg: 

Stephan Neumann kezdő drámaíró, befolyásos, jómódú bécsi család sarja. 1936-ban még úgy véli, a nácik nem sok vizet zavarnak: hangoskodnak, primitívek, de ártalmatlanok. Legjobb barátja Zofie-Helene, a keresztény lány, akinek édesanyja egy náciellenes lapot szerkeszt. Amikor a nácik uralomra jutnak, összeomlik a két kamasz gondtalan világa.

A sötétségben megcsillan egy reménysugár: Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik vezéralakja zsidó gyerekeket csempész ki a náci Németországból. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, ez a vállalkozás egyre veszélyesebbé válik. Európa-szerte lezárják az országhatárokat, és nem engedik be a menekültek tömegeit.

Wijsmuller igyekszik minél több gyereket megmenteni. Versenyre kel az idővel: vajon ki lehet hozni Bécsből Zofie-Helene-t, Stephant és Stephan kisöccsét, Waltert, meg a hozzájuk hasonló ifjakat? Elérhető még London? Veszélyes és bizonytalan élet vár rájuk.

Szerintem: 

Nem ez az első könyv, amit a zsidó gyerekek mentéséről olvasok Angliába. Sőt, még csak a gyerekvonatokról sem az első. Ennek azonban volt egy nagy

Fülszöveg: 

Louisiana mocsaras vidékén valami sötét ólálkodik: egy gyilkos módszeresen, orvosi eljárásokkal kísérletezve követi el rettenetes bűneit, cicázik a hatóságokkal, akik hiába próbálják elfogni.
Dr. Wren Muller, az Ökörszem a legjobb szakember a környéken. Régóta dolgozik halottkémként, és tüzetesen ismeri a múltbeli bűnügyi krónikákat. Egész mostanáig nem ütközött olyan esetbe, amelyet ne tudott volna megoldani. Wren íróasztalán gyűlnek az akták, hamarosan minden figyelmét leköti a macska-egér játék, miközben a brutális gyilkos napról napra arcátlanabb dolgokat követ el.

Szerintem: 

Nem lenne rossz, csak…
Alapvetően egy trükkje van, egy nagy meglepetése. De mivel elég sok thrillert olvasok, ez

Fülszöveg: 

Nyár. Harangzúgás. Egy fiú, Gusto, a konyha padlóján fekszik egy vértócsában. Az élet lassan elszáll belőle, s ő sorra veszi mindazon eseményeket, amelyek ide vezettek. Az analízis pontos és kegyetlen. Ősz. Harry Hole, a norvég rendőrség egykori nyomozója három év távollét után visszatér Oslóba. Felkeresi egykori felettesét, hogy engedélyt kérjen tőle egy ügy felderítésére. Csakhogy az esetet már lezárták. A fiatal narkóst, Gustót egy cimborája lőtte agyon, mert összekaptak az anyagon. Egy olyan anyagon, amely a heroin uralmát megtörve, villámcsapásszerűen hódította meg a várost. Harry ennek ellenére nem tágít, s eléri, hogy meglátogathassa a börtönben a Gusto meggyilkolásával vádolt srácot. Mégpedig azért, mert a cellában saját múltjának egy darabjával van találkozója. A nyomozás, amelybe Harry magányosan belevág, nehezebb s fájóbb, mint bármelyik hivatalból felgöngyölített ügye volt. S közben mindenfelől kísértetek veszik körül. A sajátjai és az is, amelyik a várost járja. Az alak, akiről senki sem tudja kicsoda, hogy néz ki, s aki megfoghatatlan, akár a szél

Szerintem: 

Jól meg lett ez a rész is írva. A krimi, Harry lelki világa, a visszatekintő részek. Mégis, ez a rész

Fülszöveg: 

Először azt a címet akartam adni ennek az izének (mely, fájdalom! rám nézve nem regény), hogy „egy becsületes ember gondosztettei”. Mert hát én az vagyok: becsületes ember; egyéb címem sincs: se „tisztelt hazafi”, se „szeretett polgártárs”, se „elismert szakférfiú”. Csak becsületes ember: minden pontban; még a pontok pontjában is. Mustrája vagyok a férjeknek, annyira, hogy azt beszélik rólam, hogy ha meghalok, porrá égetnek, s mint Artemízia királyné tett Mauzolusz királlyal, italba keverik hamvaiamat, s úgy adogatnak be, de nem a nőknek, hanem a férjeknek, mint óvó-szérumot a hűtlenség baktériumai ellen. És ez nem is lett volna rossz regénycím: egy becsületes embernek a gonoszttettei. Hanem hát ez mégis nagyon hasonlít a sviháksághoz, egy neme a hetvenkedésnek: virtuskodás olyannal, ami nincs. Sohasem szerettem a dicsekedést. Mit csidekedjem a bűnömmel? Elég, ha a feleségem így szólít, hogy „bűnöm!” Inkább választottam ezt a címet „…De kár megvénülni!” Ezzel aztán be van ismerve, hogy vén vagyok. Biz az vagyok. Az ötvenediket járom.

Szerintem: 

Nem egy hagyományos Jókai-regény. Volt is vele annyi bajom, hogy