Üzletes, sikeremberes, életutas.
Sikeremberek. Valamely szakmában, valamilyen ötlettel sikerült a csúcsra jutniuk. Máté Krisztina erről kérdezgette őket. Geszti Péter mesélt arról, mennyi mindenbe pörög egyszerre, és honnan érzi, ha váltania kell, még ha lenne még pénz egy ötletben, akkor is. Gerendai Károly a Sziget kezdeteiről, de a más fesztiválokról és tervekről is felvázolta a koncepcióit, miközben a gyerekeiről is ejtett némi szót. Tipton Zakariás magának álmodott meg egy szemüvegkeretet, de akkora sikere lett, hogy kemény munkával és terjesztéssel, de ma már olyan sztároknak gyárt, mint Bono. Horváth Eszter édességben utazik, és olyan cukrászatot hozott létre, ahol az alapanyagok minősége, a kreativitás és a divat is kulcsszavak. Honnan indultak, merre tartanak ők és társaik, erről szól ez a kötet.
32 sikerember mesélte el a történetét ezeken a lapokon. ha jól értelmezem a borítón olvasottakat, akkor ezek az interjúk egy tévéműsor után láttak papírformátumon is napvilágot. Most gondolkodom is azon, hogy vizuálisan nagyobb élmény lett volna-e. Valamely szempontból biztosan, a nonverbális jelek hozzáadódhatnak az üzenetnek. Így viszont jobban el lehet merülni a szövegekben, saját tempóban lehet haladni. Valamit valamiért…
A kötetnek mindenképpen erőssége, hogy széles a merítés. Mindenféle területről vonultat fel sikerembereket, így biztosan találni olyat, akinek a története a szakmája miatt érdekes lesz. Számomra a kreatív emberek történetei, akik valami műalkotást hoztak létre (ide tudom érteni a ruhákat, az ajándéktárgyakat, parfümöt, de a sütiket is többek között) voltak a legérdekesebbek. Némelyik kifejezetten olyasmiről szólt, ami az érdeklődési körömbe is beleesik, így a magazinos Szalai Nóra vagy a parfümőr Minya Viktória történetei már a téma miatt is érdekeltek. Valamint, az ilyen történeteket jobban lehet elmesélni, mint egy bankár sztoriját. Vagy legalábbis, nekem jobban rááll az agyam…
Bár a történetek sokfélék, némi tanulság levonható belőlük. Mindegyik egy ötlettel kezdődött, amit a kitalálója végigvitt. Azon lehetne vitázni, ki honnan indult, de ebben van olyan is, aki tényleg a semmiből építette fel, ami van neki. Azt nagyobb teljesítménynek is érzem, mint akinek ott volt háttérként egy már működő családi vállalkozás… de pozitív az a szemlélet, hogy mindenki azt sugallja, meg lehet ezt csinálni. Ötlettel, kemény munkával bárki kovácsolhat magának egy sikertörténetet.
Ha a kötet negatívumait nézem, az nekem maga Máté Krisztina. Nem tetszik a stílusa. Gyakran provokál, és ördög ügyvédjét játszik. Ami nem szimpatikus, de technikának elfogadom. Sokkal irritálóbb volt, amikor felkészületlennek vagy értetlennek találtam. Ha egy parfümőrrel interjúzol, az lenne az alap, hogy legalább tudod, a pacsuli nem a büdös kölni.
Tanulságos, de kiszemezgethető, mely személyek és történetek tetszettek. Sajnos nem mind.
Értékelés (Az első millióm) – mint riportkötet: 60% beszélgetések sora, célirányosan. Sikeres embereket interjúvolt meg a műsorvezető. Erősen vezeti őket, provokál, mintha görcsösen ugyanazt vagy hasonló tanulságokat akarna levonni a történetekből. A merítés széles, sz ötlet jó, a témavezetés kevésbé. Szubjektíven: 40% nem mindenki története érdekelt – az üzletemberek, bankárok szakmája eleve nehezebben fogható meg, és ne is mesélnek olyan színesebb történeteket, mint pl. egy dizájner. Plusz, ami a nagyobb baj, engem irritál Máté Krisztina stílusa. Egyszerűen nem szimpatikus az agresszivitása.
