Űrhajós, újrakezdős, civilizációs.

Szkur nem azért lett katona, mert az akart lenni. Az apját akarták az ő besorozásával sarokba szorítani. De a szolgálat végre letelt, a háború véget ért, a lány már készül haza. Az utolsó pillanatban esik fogságba, és a szadista Orvin egy a szíve felé tartó lövedékkel a testében hagyja a hajóján meghalni. A lány kivágja a golyót, majd elájul. Egy másik hajón ébred, a sebe már begyógyult. Döbbenten fedezi fel, hogy egy büntető hajón kötött ki, ami ugrást hajtott végre, és elvesztek az időben. Évszázadokkal előzték meg a koruk. Miközben a magukhoz térők próbálnak rájönni, mi történt velük és a világgal, belső harcokat is kénytelenek megvívni. Sokuk ellenség volt a háborúban: mint Szkur és Orvin is. Ám ha túl akarják élni, félre kell tenni az ellentéteket, és együttműködni az emberiség érdekében.

Alaistair Reynolds nem ezzel a kisregénnyel mutatkozott be a magyar olvasóközönség előtt, de talán jobban jártunk volna, ha ezt olvassuk el tőle először. Vagy, legalábbis nekem pozitívabb lenne az összkép, mert ez a történet sokkal jobban tetszett, mint az epikus, és jó vastag sorozata. Ez kisregény, tömörebb, lényegre törőbb, hatásosabb.

A cselekmény a kisregény hossz ellenére is meglepően összetett és több konfliktust is képes megjeleníteni. A kiindulási időben egy háború sújtotta, kíméletlen világot ismerünk meg. Innen viszik át az ellentéteket a jövőbe is. Durva, ahogy nem azon esnének ott egymásnak tömegesen, hogy egykor ölték egymást, kevés a forrás, hanem a vallás lenne képes egymás ellen fordítani őket. (A hit egyesít, a vallás elválaszt. Milyen igaz, ebben a regényben is meg lehet figyelni.) De természetesen a bosszú is a motívumok között lesz. Az egész csoport dinamikájában vannak megoldandó problémák és személyes szinten is.

A kettőt össze tudja egyeztetni a szerző, így az egyéni döntések is hozzájárulnak majd a helyes út megtalálásához. Szerettem is benne, ahogy van egy szereplő, akinek drukkolhatok, de rajta keresztül egy nagyobb egész konfliktusait és helyzetét láthatom át.

A sci-fi környezet – jövő, űrutazás, idegen lények az univerzumban – mellett, ami a kalandokat szolgáltatja, komoly témákon kell elgondolkozni a szereplőkkel együtt. Ahogy vesztik el az adatokat, tulajdonképpen az emberiség szellemi örökségét, a kultúrát vesztik el, és el kell dönteniük, mi az a töredék, amit megmentenek.

Újra kell definiálniuk magukat.

Nincs benne sok szereplő, de azok túlnőnek magukon. Komplexen, de lényegre törően jellemzettek, és az új helyzettel folyamatosan formálódnak. Szkur meglepően szimpatikus hősnő és narrátor volt, akinek egyedi stílusa a szöveget is feldobta.

A regény sorozatába száraznak éreztem Reynolds stílusát, de ebbe a kisregénybe az elbeszélés, maga a szöveg is tetszett. Nincs túlírva, befogadható.

Nagyon jó gondolatok vannak benne, miközben jó sci-fi történet is. Tetszett.

Reynolds: Lassú lövedékek – mint sci-fi: 90% egy szórakoztató történeten keresztül komoly dolgokat tud kifejteni, mint a kultúra vagy az identitás. Kevés, tömören jellemzett szereplőt mozgat, cserébe karaktert ad nekik. A kisregény terjedelem ellenére is komplex világot teremt, sci-fi és világvége elemekből összerakva. Szubjektíven: 80% lekötött, érdekesnek is találtam. Maga a sztori is okosan van kitalálva, de az igazán jó a mögötte tartalma, ahogy az emberek fejlődnek, és valami elindul. Reményteli, hogy van még az emberiségnek remény.