Remélem, már mindenki látta, nem is igazán bemutatni akarom, hanem megemlékezni az egyik kedvenc regényből adaptált filmsorozatomról. Ma különben is LotR idézetekkel van tele a fejem. Ahogy Aragorn azt kiáltja, Frodóért, és a sereg rohamra indul a hatalmas túlerő ellen. Ahogy a szellemkirály döbbenten nézi, hogy Aragorn kardja megállítja az övét. Hiszen az a kard eltört – újrakovácsolták. Ahogy Faramir öngyilkos küldetésre indul, míg apja undorítóan ebédel. Amikor Gandalf azzal vigasztalja az ijedt hobbitot, hogy a halál nem a vég, hanem egy utazás kezdete. Ahogy Rohan zászlóját elfújja a szél. Az entek háborúba mennek. A Fehér Város ostroma. A Kard újrakovácsolása. Ahogy Blanchett sejtelmes hangján arról mesél, hogy a történelemből mesék és legendák lettek, és sok mindent elfelejtettek, melyeknek sosem szabadott volna feledésbe merülni. Kigyúlnak a jelzőfények, és Rohan harcosai elindulnak, hogy segítsenek a Fehér Városon. Gollam lassan a lávába süllyed, tenyerében a Gyűrűvel. Jönnek a sasok. Gandalf felfedi Szarumán előtt, hogy már nem Szürke, Fehér mágus. Tudjátok mit, abba is hagyom. Újramesélhetném a teljes trilógiát. A kedvenc filmjeim egyike. Egy Gyűrű mind fölött.