Minden napra egy könyv

Lippman: Leégve

2018. november 13. - BBerni86

Menekülős, titkos, függős, átverős.

Polly egy kisvárosba teteti ki magát az alkalmi fuvarosával, szétnéz, és úgy dönt, kezdőpontnak ez is megteszi. Gyorsan pincérnői állást szerez a helyi étteremben, és bérel egy lakást. Adam valamivel később érkezett ugyanide, felfigyel a vörös hajú, igéző nőre. Beszélgetnek, de döbbenetére a nő lerázza. Ő is marad, ugyanabban az étteremben szakácsnak áll, és lassan a két ember szenvedélyes viszonyba bonyolódik. Csak éppen, egyikük sem az, aminek látszik. Polly fogta magát, és lelépett otthonról, férjét és kislányát hátrahagyva, akik nem sejtik, leegve.jpghogy első férje meggyilkolásáért börtönben is ült. Adam meg magánnyomozó, akinek a nő titkait kell kifürkésznie. Mindkettejük múltja titkokkal teli, utánuk nyúl, és erősen kérdéses, ép bőrrel megúszhatják-e.

Legszívesebb tennék ide három pontot, aztán gondolkodnék, hogy kezdjek mesélni erről a regényről. Még kicsit azzal is viaskodom, mennyire tetszett. Megfogott, lekötött, ez biztos. De mennyire tetszett? Az más sokkal fogósabb kérdés.

A cselekmény végig pörög, ez tetszett. Még ha látszólag nem is történnek nagy dolgok benne, annál rafináltabbak az események. Mert itt minden egy terv része, és az emberek nagyon trükköznek. Tele van mindenki hátsó szándékokkal, és ezek feldobják az egyszerűbb eseményeket. Ha csak annyit írok, hogy Polly elcsábítja a másik pincérnőtől Adamet, az olyan semmilyen, nyálregényes. Egyáltalán nem fejezi ki mindazt a manipulációt és játszmát, ami mögötte van.

Talán ez tetszett nekem benne, ez a rafinált pszichológia. Polly mestere annak, hogy manipulálja az embereket, és guilty pleasure élmény ezeket olvasni.

De ami a történet végkimenetele, az nem tetszett. A regény végét szinte utáltam, még akkor is, ha nem tudnám megmondani, hogy tetszett volna jobban. Egy nagy happy end nem illene ide, és őszintén, szerintem Polly meg sem érdemelné. De akkor minek kellene történnie? Zavarba ejt, hogy erre sincs válaszom. Egyszerűen nem tetszik a regény vége, de jobbat nem tudok.

A szerkezet okosan építkezik. A jelenben haladunk Adam és Polly kapcsolatában, közben a flashback jelenetek egyre több titokra fényt derítenek. Egészen a végéig vannak meglepetések, a múltból is, de a jelen eseményeiben is bújik meg titkos terv, csavar.

Szimpatikus, hogy a zsánereket is csavargatja kicsit. Átverős, femi-thriller, noir, de még egy romantikus oldala is van. Ami szinte nem is az, ebben is érzem a noir örökségét.

A karakterek tulajdonképpen nagyon kidolgozottak. Ebben a regényben nincsen jófiú vagy rosszlány, jó kislány és rossz fiú. Ha nagyon számolgatni akarom, még csak jó emberek sincsenek benne. Mindenkinek van egy csomó olyan húzása, ami miatt simán meg tudtam utálni. Polly annyira számító és narcisztikus, hogy az már beteges. A férje egy balek, elkényeztetett puhány alak. Adam is elég gátlástalan, és van valami ellenszenves abban, ahogy az életét éli. Csavar lelövés nélkül többet nem írok, de nem csak ennyik ők. Vannak ezek mellett jó húzásaik, hűségük vagy erősségeik, de nekem dominánsabbak voltak azok a jegyek, amiért nem szimpatizáltam velük.

Szóval, erre a regényre még alszom egyet. Még mindig nem tudom, tetszett-e.

 

Lippman: Leégve - Mint thriller: 80% noir hangulat és karakterek, érzelmes, de pörgős cselekmény.

Szubjektíven: 75% érdekes viszonyom volt a karakterekhez. Túl sok az antihős.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7014369237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.