Időutazós, múltat átírós, küzdelmes.

Tobias átlépőnek született, és egész életében arra képezték, hogy a király szolgálatába állhasson. 15 évesen megkapja a hívást – el kell köszönnie a szerelmétől és a démontól, aki szintén kötődött a fiúhoz. A király nem mindennapi feladatot szán a fiúnak: utazzon vissza 14 évet, mielőtt kitör a háború, ami most elpusztítja a világukat. Adjon olyan tanácsokat, mellyel át lehet írni a jövőt! Nagy áldozat, Tobias életéből 28 évet kell feláldoznia, de elvállalja a feladatot. A múltban azonban semmi sem a tervek szerint alakul: a király ellen egy másik átlépő merényletet követ el, és a kisbaba hercegnő az egyetlen, akit sikerül megmenteni itt. A megváltozott jelenben a démon érzi, hogy valami más lett. Tobias szerelmét beszéli rá, hogy eredjenek a fiú nyomába, állítsák vissza az idő rendjét.

Egy jó időutazásos sztori fantasy történetbe ágyazva? Láttam rá esélyt, hogy ez tetszene nekem. Filmen szeretem azokat a sztorikat, amiben a főszereplő bekavar az idő rendjébe, aztán rá kellett döbbennie, hogy az esetek 90%-ában többet árt, mint segít, amit összehozott. Ha ezt elképzelem egy eleve fantasztikus környezetben… oké, azért arra nem vennék jegyet, hogy a tündék feltalálják az időutazást, és a Gyűrű szövetsége még Szauron felemelkedését és a Gyűrű megszületését menne vissza megakadályozni.

Az Időjárók, túlzással ugyan, valami ilyesmivel operál. Egy háborút kellene megakadályozni, aztán persze kiderül, hogy nem jó ötlet bekavarni az időbe. És az a legkisebb bajom a történettel, hogy a fantasy világba időutaznak. Teljesen jól beleillik a világképe, annak meg van benne ágyazva. Főleg, hogy más időutazós képességek is vannak, mint a feszítés vagy az áthatolás. Ok, tudom, regényismeret nélkül ezek semmit mondó fogalmak nektek, de a lényeg az, hogy ki van találva, hogy fér el a sci-fi elem a fantasy földön.

A gond inkább az, hogy ezzel nem tud mit kezdeni a szerző. Nem lesz izgalmas, vagy érdekes a sztori, amit ebből a két világból kihoz. Sima menekülés a merénylő elől. Azt kell mondanom, a Terminátor filmek valami nagyon hasonlót milliószor szórakoztatóbban csinálnak. Az időutazás tematikája, az áldozata ötletes, de a konfliktusok és a drámai tetőpontok, se az érzelmiek, se a harcosak, nem ütnek. Nem volt okos a sztori, ami szintén egyike a fájó pontjaimnak.

Nincs semmi epikus benne, legfeljebb a világa hatalmas. Rengeteg nép, rengeteg képesség, amibe fejest kell ugrani. Van ugyan a kötet végén egy kis kivonat, de közel sem elég ahhoz, hogy minden előismeret nélkül megismerjük a királyságokat, népeket, képességeket. Menet közben kell ezeket felszedni, leginkább félszavakból. Azt nem szerettem.

A karakterek alig fejlődnek. Sőt, inkább azt mondom, nem fejlődnek. Vannak a jók, meg a rosszak, ők csatáznak egymással, és ennyi. Valami nagyon ütős cselekmény kellene, hogy ez így működjön. De nincs.

A szöveg se nyűgözött le. Nem láttatta velem ezt a más világot, nincs se szaga, se színe. Nincs bölcsesség vagy szépség a sorokban. Olyan… átlagos. Vannak sokkal rosszabbak, de messze jobbak is.

Keresnem kell valami jobbat, mert ez nagyon nem volt a fogamra való.

Jackson: Időjárók – Mint fantasy: 50% a világa terjedelmes, a hősei szimpatikusak, de a cselekmény átlagos.

Szubjektíven: 25% röviden: untam. Epikusabbat és okosabbat vártam. A világa se jött be.