Minden napra egy könyv

Adolfsson: Botlás

Doggerland 1.

2019. december 10. - BBerni86

Nyomozós, viszonyos, traumákat elrejtős.

Doggerland három szigetet jelent, lakosokkal a skandináv országokból és Angliából. Karen itt született, nevelkedett, majd távozott az Államokba pár évre. Később visszaköltözött, és a rendőrségen helyezkedett el. Végigjárta a szamárlétrát, és gyilkossági ügyeken dolgozó felügyelővé küzdötte fel magát. A karrierjére 12_10botlas.jpgkoncentrál, a magánélete ugyanis üres és fájdalmas. Így dupla sokként éri, amikor egy részeg estét követően egy ágyban ébred a főnökével, akivel ki nem is kedvelik egymást. Még aznap új ügyet kap: a főnöke volt feleségét valaki meggyilkolta. Karen a szokott profizmusával, de a részeg estét titkolva kezd bele a nyomozásba. Egy múltbeli titok mellett Jounas családjának dinamikáját is megismeri, és a férfi lánya, Sigrid régi érzelmeket ébreszt fel benne.

Skandináv krimiket nem kifejezetten a szórakozásért olvas az ember. Annyira tele vannak fájdalommal, igazságtalanságokkal, hogy én mindig kissé kikészülök tőlük. Ez alól nem volt kivétel a Botlás sem.

Az ügy nem tűnik olyan borzalmasnak ahhoz képest, miket olvastam már ebben a zsánerben. Itt nincsen vérfertőző és nemi erőszakot továbbörökítő náci család, vagy ártatlanul börtönben ülő fiatalember, aki drogért cserébe bármit magára vállal. Itt egy meggyilkolt nő van, akinek azért nem jutott olyan kegyetlen halálnem, hogy fuldokoljak tőle. Másban rejlik a történet fájdalom faktora.

A hősnő, Karen egy reménytelenül és végzetesen törött ember. A munkája élteti, abban profi is. De amin nem rendőr, csak egy asszony, már gyűlnek a fájdalmas pontok a listán. Nem akarom őket felsorolni, az egyik a regény egyik meglepetése a végjáték előtt, de ezekkel biztos helye van a nyomozónőnek a szenvedésre kárhoztatott skandináv rendőrök között.

A nőt jellemzi a felszínen egy kis szociopata nemtörődömség. A múltja ismeretében ez teljesen érthető is. Ha már tudjuk, miért vált ilyen jégszoborrá, akkor még együtt is lehet vele érezni. Sigrid ezt a páncélt tudja áttörni, és hozni újra érzelmeket, ösztönöket az életébe. A kettejük dinamikája jól sikerült a történetben, ahogy megtalálják egymásban azt, amit elvesztettek, vagy amit eddig fájóan hiányoltak.

Sajnos, a hősnőre jellemző nyersebb, száraz stílus a szövegezést is jellemzi. Egy nagyon realista, tárgyilagos regény a Botlás. Ugyan külső, mindentudó elbeszélő még a szereplők lelkét is megnyitja előttünk, nem bírtam, ahogy ebben a stílusban pl. a gyászról és a mindent elsöprő fájdalomról mesél a kötet.

Megvan tehát a nyomorult hős, a sötét és komor hangulat az ügyben és regényben. A skandináv krimik harmadik pillére a társadalmi üzenet lenne. Ez az, amit itt nem találtam meg. A gyilkosság motivációja, a szereplők magánéleti konfliktusai is mind szubjektívek és személyesek. Még, ami szóba kerülhetne, kivándorlás és bevándorlás, az is csak a háttérben levő, kifejtetlen szál.

Tetszett, hogy a nyomozás hitelesnek hat és logikus is. Kevésbé tetszett, hogy hiába van Karen mögött egy egész csapat, mégis olyan, mintha mindent ő csinálna.

Sorozatnyitó kötet volt. Remélem, a folytatásai jobbak. Korrekt ugyan ez is, de nem több.

 

Adolfsson: Botlás – Mint krimi: 75% realista, logikusan végigvezetett krimi, tragikus hősökkel és konfliktusokkal.

Szubjektíven: 60% zsánerében korrekt, de nagyon realistának éreztem. Száraz, de a sztori ok.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5615343640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.