Minden napra egy könyv

Lyon: Pszichonapló

2019. december 23. - BBerni86

Menekülős, véres, titkos összeesküvéses, szembeszállós.

Kevin elmenekült Evelyn és az Antro Systeme világából. Egyetlen álma van: híres író akar lenni, mint a nagyapja egykor. Ezért tart Victor Hugo unokájának íróiskolájába, melyet elvégezve biztos helye lenne a könyvkiadás világában. Ám folyton olyan eseményekbe botlik, melyek véres részét képezik az embertípusok vadászatának és kihasználásának. A vonaton a kalauz Trois Indy emberekre vadászik, öli őket, és adja el a tetemük. Amikor a 12_23pszichonaplo.jpgrendőrséget értesíteni próbálja, azzal szembesül, hogy senki nem hisz neki, és a Hülyék Állami Intézetébe akarják bezárni. Ahol az igazgatónő kínozza, és nagyon is tisztában van a fiú igazságával. Ki kell ábrándulnia a Hugo iskolából, a temetőben kapott állásából is. Lola testvére lehet a megváltása, de mi van, ha ő is csak kihasználja a fiút egy véres ámokfutáshoz?

Bár nem hivatalosan Kevin horrornaplójának a folytatása, gyakorlatban mégis az. A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Kevin megszökött, és valahogy boldogulnia kell a világban, annak tudtában, hogy bepillantást kapott abba, mi zajlik a színfalak mögött. Annyiban nem folytatás, hogy az előző rész ismerete nélkül is érthető a regény. Az olyan ismereteket, mint az Antro Systeme, újra elmeséli a szerző, és a nagyon kevés utalás a korábban történtekre is világos annyira, hogy érthető lesz mindenkinek.

Ami érdekes a történetben, és most esett le nekem is, Kevin Lyon ugyanazt a trükköt játssza meg, mint Darren Shan a vámpíros könyvei esetében. A narrátor, a főszereplő személye egyenlő az íróéval. Ezzel hitelességet teremt, és tágabb univerzumba helyezi a cselekményt. Mintha egy titkos történet lenne a világunk működéséről, gyilkos játszmákról, melyeket az átlagember nem ismer.

Közben ez a történet Kevin felnövés története is. Komolyan bosszantott, mennyire naiv a hős. Az olvasónak abszolút nyilvánvaló, különféle gyilkosok és perverz alakok hogyan használják ki folyamatosan. Kevin mindig későn eszmél, mindig reménykedik. Már említettem többször, de a naivitás nálam nem szerepel az erények között. Kevin e története arról is szól, hogyan veszti el ezt a naiv ártatlanságot. Felnő, megkeményedik, és a záró sorokat már egy más, erősebb karakter mondja, nem a kezdeti fiú.

Közben ez egy horror ponyva is. Lyon pörgeti végig a cselekményt, és egyik borzalmas szituációból sodorja a másikba a hősét, egyre romlottabb emberek közé. Olyan ez az egész, mint egy hihetetlen, véres katasztrófa, ami egyszerre torz, undorító is, de muszáj nézni is. Az íróiskolát követően ezt meg is fogalmazzák a regényben: ez messze nem a magas kultúra, de népszerű és szórakoztatja az embereket. A regény cselekményének korában még társult mellé egy társadalmi lenézés is, mára ez már nincs.

Maga a regény stílusa is visszatükrözi azt a naivitást, amit nem szerettem Kevin jellemében sem. Van benne valami gyerekesség, valami… mesterséges írói amatőrség? Ez egyrészt figyelemre méltó, nehezebb lehet így írni, de kevésbé olvasmányosnak találtam.

Mivel horror ponyva, mély tartalmat nem is próbálok keresni benne.

Érdeklődve várom, lesz-e még folytatása Kevin történetének. Elvileg van annyira nyitott a vége és lehetőség egy más irányra, hogy akár lehetne Kevin vadásznaplója is.

 

Lyon: Pszichonapló - Mint horror: 70% egyedi világképe van, pörgős cselekménye, a narráció lett gyengébb.

Szubjektíven: 55% a főhős naiv viselkedése komolyan bosszantott, bár a ponyva működött.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3815363696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.