Látszat kapcsolatos, zenei világos, szerelmes.

Oakley Ford két sikeres és gyönyörű színész gyermeke volt, aki saját jogon is megszerezte a rivaldafényt és sztárságot. Már kamaszként berobbant a zeneiparba, és most, 20 éves kora előtt új lemezzel kellene kijönnie, amivel a karrierje is újra feltámadhat. A kívánt producer megnyeréséhez azonban komolyabbnak kell tűnnie – a sajtósa így megszervez számára egy álkapcsolatot. Egy hétköznapi lány eljátssza a nagy szerelmet a világ előtt, amiért jól megfizetik. A 17 éves Vaughn egy évet halaszt az egyetemen, hogy segítsen a nővérének törleszteni a szüleik után maradt adósságokat, és nevelni az ikeröccseiket. Oakley álbarátnőjeként eleget keresne ahhoz, hogy kifizessenek mindent, és még a fiúk tanulmányaira is félretegyenek. A két fiatal ismerkedni kezd egymással, és hamarosan a megjátszott érzelmek valódivá kezdenek válni. De képesek kitartani egymás mellett és megbirkózni az érdeklődéssel, ami a kapcsolatukat övezi?

Maga a történet 12 egy tucat. Ifjúsági regénytől kezdve az erotikusig lehet olyan romantikus történeteket találni, melyben két ember megjátssza, hogy párt alkotnak, és a végére valóban azzá is válnak. Az sem ritka, hogy ezekben a történetekben az egyik ilyen ember sztár. Lehet focista, énekes, akár színész is.

Akkor mit tud Erin Watt, ami miatt nem csak egy átlag, ugyanolyan történet az övé is?

A cselekményben nem hoz újat. A randik, melyekbe egyre több valódi érzelem is bekerül, és igazivá válnak. Ahogy rádöbbennek, hogy a másik mit jelent számukra. Még az is ismerős elem, hogy milyen fordulat/félreértés miatt tűnik úgy egy pillanatra, hogy szétválnak útjaik és nem lesz happy end. Nem maga a cselekmény a titok nyitja.

Az, ahogy ezt Erin Watt megírta. Minden ismerős fordulat ellenére guilty pleasure élmény megvolt. Annyira szórakoztatóan van megírva, hogy újnak hatott a történet, pedig nem az. A szerző kellően pörgeti az eseményeket, és jól egyensúlyoz a mesék és a valóság között. Mert nagyon a peremen táncol – a világa színesebb, a karakterei menőbbek és szerethetőbbek, emberileg jobbak a valóságosnál, de ez nem tűnt fel.

Kifejezetten szerettem amikor a történet elején még legfeljebb csak némi fizikai vonzalom volt a szereplők között, de érzelmek még nem, és előszeretettel mentek egymás agyára. A jól eltalált párbeszédek különben is Watt erősségei, a Royal fiúk esetében is bírtam, ahogy a csaj visszavágott a srácoknak. Itt Oakley nyelve van jobban felvágva, de a kedvenc beszólásom a regényben Vaughn mondta ki.

Azért is jár egy pont, hogy szexi ez a regény, de azt nem azzal éri el a szerző, hogy a hősei folyton akrobatikáznak a lepedőn. Talán csak egy ágyjelenet van az egész könyvben, az is a szemérmesebb fajta, nem tereget ki mindent elénk a szerző. Watt mással is el tudja érni, hogy a két főszereplője között szikrázzon a levegő.

Összejött neki az is, hogy a valóságosnál jobb karaktereket teremt, de nem érződnek teljesen mesebelinek. Most megpróbáltam jellemvonásokat felírni melléjük, és rájöttem, hogy igazából nincsenek rossz tulajdonságaik. Ami kicsit az, arra van magyarázat. Oak nagyon elutasító a szüleivel, de az a múltjukból fakad. Vaughn előtt nagy csajozógép volt, de nem csapott be senkit. Nem kapcsolatokat keresett, csak szórakozást és a lányok is tapadtak rá, ettől függetlenül. Vaughn benne ragadt egy rossz kapcsolatban, és áltatta magát vele, hogy működik, de azért tette, mert a szülei elvesztése után stabil pontok kellettek az életébe. Nincs tisztában vele, mennyire helyes tud lenni, de ez inkább pozitív tulajdonság. Olvasás közben azonban nem azon járt az eszem, hogy túl szépek, hogy igazak legyenek.

Átlag történet, de az átlagnál színesebben és szórakoztatóan megírva. Igazán szerelem.

Watt: Igazán szerelem - Mint New Adult: 70% a történet elemei a zsánerből ismerősek, a szerző sodrása eladja.

Szubjektíven: 65% lehetett kedvelni a szereplőket, és a stílusa olvastatta is. Korrekt.