Új karriert kezdő, ruhás, gyászfeldolgozó.

A harmincas Phoebe sokat változtatott az életében. Egy fájó veszteség után szakított a vőlegényével, otthagyta az állását, és egy vintage bolt megnyitásába fogott a megtakarításaiból. Élvezi, hogy a boltjába tévedő embereknek segíthet és a ruhák által változtathat az életükön – hiszen egy jó ruha elég lehet, hogy a házasság tüze ismét égjen, és jövőre érkezzen egy kisbaba is. Szenvedéllyel gyűjti az anyagot, és nyit az új ismertségek felé is. Közben saját maga is egyre inkább magára talál. Ugyan még mindig fájnak a történtek, de újra szerelmes lesz, kapcsolatba kezd, és lassanként próbál megbocsátani a történetben érintetteknek. Ám van, amivel túl fájdalmas szembenézni.

Mennyit merjek erről a regényről előzetesen elmesélni? Az nem nagy titok, hogy Phoebe legjobb barátnője hal meg. Kicsit kérdőjeles, hogy egyfajta öngyilkosság volt, vagy csak egy szerencsétlen baleset, ami halállal végződött. A spoiler inkább az, hogy Phoebe miért hibáztatja magát/vőlegényét, és ez milyen szökőárat idézett elő az életükben.

Pedig, ez lenne az, amiről kedvem lenne írni. Mert azt ragozhatjuk kedvünkre, hogy a gyász nem logikus és az ember ilyenkor tönkreteszi magát. Okokat keres arra is, amire nem kellene. Phoebe tényleg mindent megváltoztat maga körül, és túl sok mindent szétrombol.

Azt nem titkolom el, hogy végig azt vártam, hogy tisztázzák a dolgokat, és kibékülnek Guy-jal, aki messze a legszimpatikusabb férfi volt a nő életében. Utána két pasi jön – az egyik, akivel már komolyan jár a cselekmény alatt. Az kezdetektől kudarcra ítélt kapcsolat volt, a férfi egy pontig jobban akarta, mint Phoebe, aztán belegabalyodtak. A másik, aki barátként kerül az életébe, de a végére kezd több lenni. Ő már szimpatikusabb, nincs is vele bajom, csak annyi, hogy ő nem Guy.

Azért irritál ez a sztori, mert Phoebe annyira drámázza az egész esetet a barátnőjével, ami röhejes. Ahogy bűnbakot keres, szabotálja a saját életét. Abszurd, ahogy bebeszéli magának, miért történt, ami. De biztos vagyok benne, hogy egy érzelmesebb olvasó jobban átérzi a nő érzelmeit. A magam racionálisabb fejével én simán azt mondanám, hogy egy másik ember ostobasága és hanyagsága miatt nem fogom magam okolni. Pláne, nem marom magam mellől el, aki a legközelebb áll hozzánk. Annyira nem tudtam megérteni, vagy átérezni Phoebe döntéseit, hogy ez nekem szabotálta a könyvet.

Amiben pedig volt, ami tetszett. Minden, ami a vintage bolttal kapcsolatos. A ruhák beszerzése, a vevők kis jelenetei és a történeteik. Hangulata van, jó értelemben csajos. Itt is vannak tragédiák, humoros vagy kedves, néha botrányos sztorik, de egyik sem olyan érthetetlen, mint Phoebe gyásza. Wolff jól is ír magukról a ruhákról, gyakran úgy éreztem, hogy le is tudnám rajzolni, milyen modellről van éppen szó.

Van egy másik fontos szál is benne, az idős hölgy története, ami miatt a holocaust is téma lesz. Sokan kiemelik ebből a kötetből, mint értéket a történetben. Nekem ezzel is az volt a gondom, mint Phoebe magánéletével. Túl van érezve. Annyira más a személyiségem, hogy nekem elképzelhetetlen, ahogy a két nő életét meghatározza a fájdalom, az önmaguk és szeretteik kínzása valaki másnak a hibája miatt. Annyira meg nem megható ez a szál, hogy indokolja, miért emelik ki. Simán beleillik a többi ruha mese közé, csak a holocaust miatt kap nagyobb figyelmet, más nem indokolja, ha a hölgy kedves alak is a regényben.

Tanulságnak csak olyasmit tudnék levonni, ami nem az írói szándék volt. Értem, mit akar a gyászról, magunk megtévesztéséről mondani, de nem értek vele egyet. Nyavalygós…

A vintage holmikhoz növelte a pozitív hozzáállásom, de a női és romantikus részek nagyon nem tetszettek benne. Felemás élmény, összességében.

Wolff: Mesés ruhák kalandjai - Mint női: 70% érzelmes, sok divattémával, női szemszögből sok életkérdést végigvesz.

Szubjektíven: 45% a vége nagyon lehúzta nekem. Nagyon nem kedvem szerint alakul a sztori.