Humoros, szociológiai, utazós.

A turistáknak és az utazásukat kísérő idegenvezetőknek is megvannak a maguk történetei. Előbb-utóbb bele fognak futni egy olyan esetbe, amikor a turistát már csak koporsóban sikerül hazajuttatni. Egy időben, amikor a nagyon időseket akarták megfogni, rendszeresen reszkettek is a vezetők, hogy csak életben haza tudják küldeni a nyugdíjas csoportokat, ahol a 80 éves fiatalnak számított. De volt olyan is, hogy a csapatépítésre küldött, fiatal és vidám csapat sorra vesztette el a tagjait: egy baleset, egy szívroham, és a vidám nyaralás elátkozott és csapatot szétziláló üdülés lett. Buszos utak, repülős utak, mindennapi és extrém célok. Hétköznapi vagy éppen sztár vendégek. Mindenkinek van egy története, ami a kötetbe bekerülhetett. Van, aki pasizni utazik, más kereskedni, vannak lelkesek és alkoholiták. Mennyire fontos az étel, mivel lehet az elégedetlenkedőket lenyugtatni. Idegenvezetők és történeteik Kordos Szabolcs tolmácsolásában.

Először is, ez már egy átdolgozott kötet. Egyszer már megjelent, és Kordos Szabolcs most előszedte, leporolta és némileg átdolgozta a reptéri történetekkel együtt. Ki lett bővítve mindkettő egy-egy pandémiás fejezettel.

Mondanom se kell, hogy ez az új rész volt, ami leginkább lekötött a könyvben. Egyrészt, benne vannak azok a történetek, amiket csak sejteni lehetett, vagy pedig egy-egy ismerős révén mi is ismertünk. Az, hogy a pandémia kitörésekor Ázsiában nyaraló csoport hogyan jutott haza – ilyet nem hallottam eddig, de érdeklődve olvastam. Ahogy azt is, hogyan lehetett innen-onnan hazajutni, vagy egyesek hogyan voltak kénytelenek kint berendezkedni, amíg haza tudtak menni. Szó volt arról is, milyen összegeket emésztett fel, hogy sokaknak rövidült a nyaralása és sietni kellett haza. A légi vállalatok hogyan nyerészkedtek vagy éppen nem mutattak hajlandóságot segíteni. Erről személyes történetem is lenne, nekem is volt olyan ismerősöm, aki New Yorkból kellett, hogy hazaérjen, mielőtt zárták a határt. Mondanom se kell, hogy mennyivel többe került a hazaútja, mint különben a nyaralása.

Most ebben élünk, és érdekes, hogy ez az ágazat hogyan próbál túlélni vagy milyen lehetőségeik vannak. Már csak azért is érdekel, mert magam is lelkes nyaraló vagyok. Komolyan be fogok fordulni, ha nem jutok ki 2021-ben sehova. De ez már egy másik történet.

A kötet különben őrizte a korábbi formátumot. Kordos elmeséli az interjúalanyai történeteit, akiket természetesen álnéven, felismerhetetlenné téve hoz elénk. Témákba van rendezve, mikor milyen jelenségeket járnak körül.

Anekdotázó, kellemes hangulatú kötet, amelyben érezni, hogy nevetünk magunkon. Elég éles a kritika, hogy milyen a magyar turista, legyen az gazdag vagy az átlagember. Mennyire fontos a magyarnak az étel, és mennyire szeret plusz programokon részt venni, ajándékot kapni. Milyenek, akik bulizni és ismerkedni mennek ki, hogyan lehet kezelni az okoskodókat.

Vannak komolyabb témák is, talán az egyik legszörnyűbb, amikor az egyik alany elmesélte, milyen volt átélni egy cunamit, majd látni a romokat és a holtakat minden után. De még ezekre is igaz, hogy a stílus könnyed és fogyaszthatóan van tálalva.

Két szemléletmóddal is bele lehet merülni ebbe a kötetbe. Simán csak olvashatjuk egy kedélyes, anekdotázó kötetnek, amin mosolygunk és helyenként magunkra ismerünk benne. Kicsit komolyabban is lehet venni, amikor a sztorikból általánosítani akarunk, hogy milyen az a bizonyos Turista from Hungary. Nem vagyok benne biztos, hogy úgy kellene hozzáállni.

Az biztos, hogy érdeklődve várom, mi lesz 2021-re.

Kordos: Turista from Hungary - Mint ismeretterjesztő: 70% hangulatos, anekdotázó kötet, szembesít az ágazat történeteivel.

Szubjektíven: 75% jókat mosolyogtam rajta, érdekes volt, és a pandémia rész érdekelt is.