Egymásra találó, kisvárosi, merényletet elszenvedő.

Morgan kemény katona, titkos akciókat vezet a világ minden részében. Éppen otthon van, amikor rálőnek. Kevésen múlik, hogy sikerül megmenteni az életét. A parancsnoka csapdát akar állítani a merénylőknek, és lábadozó harcosát a mostohatestvéréhez költözteti be. A nő nincs jóban a rokonaival, de egy átverésnek hála anyagilag gondban van, és Mac ajánlata egyenesbe hozná a dolgait. Belemegy Morgan ápolásába és elrejtésébe. Még akkor is, ha a kisvárosban hamar szárnyra kap a pletyka, hogy Bónak különleges vendége akadt. Eleinte szó sincs ilyesmiről, Bo mindössze segíteni próbál a férfinak, aki a súlyos műtétek után még mindig rossz bőrben van. Ám ahogy Morgan kezd jobban lenni, a kémia beindul az összezárt férfi és nő között. Lehet, hogy érdemes lenne a végére járni ennek is?

Nem vagyok oda érte, amikor egy romantikus történetet azzal akarnak eladni, hogy krimi/thriller is. Akkor ne csak keretnek használják a másik zsánert, legyen értelme a más fajta szálnak is. Itt nincs – thrilleres kezdet és vég között ez nem több egy romantikus regénynél. Annak is a nyálas, nagy happy end fajtája.

A történet érdekesen indul, ahogy megismerjük Morgan életformáját és rálőnek. A végére is visszajön valami izgalom, amikor a felállított csapda kattan és elkapják a felelősöket. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy abban is van érdekesség, hogy míg a szerelmi szál tökéletes befejezést kap, a thriller vonalon nem tudnak maximális győzelmet összehozni, csak egy kisebbet. Csak a vég és a kezdet közben – ami a regény 4/5-e minimum – nincs se thriller, se izgalom. A feszültség is maximum szexuális. Nem szól többről, minthogy Morgan elkezdi összeszedni magát, és ezzel párhuzamosan egyre jobban tetszik neki Isabeau – vagyis Bo. A nőnek meg a férfi tetszik egyre jobban.
Komolyan, még azon szórakoztam a legjobban, hogy Bo kutyája, aki egy cuki golden retriever, hogyan mozog közöttük, és igyekszik védeni a két gazdit. Az legalább aranyos volt, főleg, amikor Morgan úszni ment, a kutya meg mindenáron ki akarta menteni.

Valahol tudom értékelni, hogy Howard legalább egy kis teret adott a szereplőknek, mielőtt végzetesen egymásba csavarta őket. Először csak ismerkednek, és szóba sem kerül, hogy van köztük kémia. Az fokozatosan alakul ki. Ez ok – csak az a gond, onnantól kezdve, hogy ráébrednek, hogy megvan a szexuális vonzalom, átváltunk szerelmes és erotikus nyálfolyamba. Túl hirtelen és túl végzetesen, életet megváltoztatóan jönnek össze. Nekem nem hiteles, hogy kb. 1-2 hétnyi járás után eljegyzés van, és Morgan még szakmát is vált a nő kedvéért. Amit hol máshol jelentene be, mint az esküvőjükön?

A szereplők szimpatikusak, szerethetőek. Csak éppen nagyon romantikus regény kompatibilisek. Morgan és Bo is remek emberek, harcosok és rendesek. Van egyáltalán valami rossz tulajdonságuk? Még nem sikerült rábukkannom. Komolyan Bo mostohatestvérének, Macnek a jeleneteit kezdtem el várni, mert ő nem egy jó ember. A céljai azok, de azokért aztán mindenre képes. Olyasmiken jót mosolyogtam, hogy a kutya nem engedi megsimogatni magát neki, és Morgan megállapítja, hogy Machez illő háziállat a kígyó lenne. Ő sokkal izgalmasabb karakter, mint Morgan és Bo együtt.

Mélységet se kell ebben keresni, ez egy romantikus szórakoztató regény.

Egy esti szórakozásnak megtette, csajregényesen könnyed és gyorsan olvasható, csak éppen nekem jobban tetszett volna több thriller bele, és nem csak a szerelmi tematika.

Howard: A bajkeverő - Mint romantikus thriller: 45% sok románc, a feszültség viszont csak szexuális. Tipikus.

Szubjektíven: 40% szimpatikus szereplők és kutya, de kellett volna bele izgalom is. Az nincs.