Turnét tartó, családi helyzetet rendező, szerelmes.

Tory feje felett összecsaptak a hullámok. Nem elég, hogy elvesztette az utolsó rokonát is, és nincs már családja, leginkább csak adósságot örökölt és egyre újabb számlák jönnek még a kórházból is. A lány egy bárban főz, mellette a doktori címéért dolgozik – a nagyanyja utolsó kívánsága volt, hogy Tory szerezzen diplomát. De lassan már túl sok lesz a teher. Egy este a vonzó Rye esik be a bárba, és enni szeretne. Bár már zártak, egy kisebb vagyont kínál, így a lány hajlandó vacsorát főzni neki. Nem is kicsit lepi meg, amikor a country sztár annyira beleszeret a főztjébe, hogy felajánlja neki a turnéján a személyes szakács állását. Csak egyetlen szabály van: egy bandataggal sem szűrheti össze a levet. Tory elvállalja. Azt viszont nem lehetett előre kiszámítani, hogy ezen a nyáron Rye esélyt kap a családjával kibékülni, és Tory nem csak az ételekkel lophatja be magát a szívébe.

A country nem éppen az a műfaj, ami nálunk annyira menne. Nem is állítom, hogy nagyon otthon vagyok benne, de innen-onnan annyi képem van róla, hogy a country nincs egy helyen a fejemben a rocksztárokkal. Így ebben a kötetben is valami mást vártam.

Nem tudom hova tenni Rye életmódját, még Tory előtt. Abszolút úgy van megírva, mintha egy hetero Freddie Mercury lenne minimum. Ahogy falja a nőket, bulizik – több évadot láttam a Nashville sorozatból, de ott nem láttam semmi ehhez foghatót.

Ez már okozott egy kis zavart, amit növelt, hogy a fejezetek közé Ava Miles dalszövegeket és recepteket tett be. Valahol érthető, miért ezek. A férfi dalainak szövegei, a lány családi receptjei, amelyeket majd kötetbe is foglal – a szenvedélyük, a munkájuk. Csak éppen ezek olvasóként engem hidegen hagytak. Tory receptjeit egyszerűnek találtam ahhoz képest, hogy Rye mennyire odavan értük. A dalszövegek… maradjunk annyiban, hogy nehezen képzelem el, hogy ezekkel világsztárnak lehet lenni. Szintén a Nashville élményeimre alapozva ennél sokkal komolyabb és mélyebb, szebb a country.

Ha már belelendültem, mi nem tetszett. A szerelmi szál annyira tipikus, hogy egy-egy ponton úgy éreztem, ez már olvastam. (Pedig ez az első találkozásom a szerzővel.) Ahogy összejönnek, egy nagy butaságon mennek szét és még a nagy gesztussal békülés is pipa.

Különösebben a szereplők sem lettek szimpatikusak. Rye hirtelen lesz a nőcsábászból családfenntartó hősszerelmes, Tory meg túl szép, hogy igaz legyen. Mondjuk, az ilyen regényekben rendszeresen problémának érzem, hogy nem tűnnek igazinak a szereplők. Szebbek, jobbak – mesehősök, nem elképzelhető személyek.

Ami olvastatta velem, végig érdekelt, mi Rye nagy családi traumája. Az lekötött, hogy melyik családtaggal milyen a viszonya. Ahogy a húgainak is megvan a maga pokla. Összességében Tammy története sokkal érdekesebb volt nekem, mint a főszereplő párosé. (Még akkor is, ha pontosan látom már most, hogy a sorozat kötetében jön Tammy és J.P. története, már most erősen van rá utalva.)

A forma meg pont olyan, mint a tucatnyi ilyen regényben. Azt tudom díjazni, hogy nem trágár regényként maradt meg az emlékeimben, de valami velős vagy esetleg szép gondolat sem akadt benne. Csak a csajos limonádé, amit gyorsan elolvas és elfelejt az ember. Azért itt is tudok valamit, ami az agyamra ment. Ahogy Rye és a testvérei apukáztak. Az valamiképpen nagyon beteg, ahogy az apjuk ’apuka’ vagy ’uram’.

A tanulságai is a megszokottak. Nagyon rá lehet húzni a család fontosságát, és hogy nincs olyan, amit ne lehetne megbocsátani. Másrészt, az álmok követésének fontossága.

A zsáneren belül egy korrekt, az átlagot simán hozza minősítést kap – csak ennyi már nem elég, hogy tetszen is. Pláne, hogy a borító is tiszta giccs.

Miles: Country-Éden – Mint romantikus: 65% a fő szerelmi szál kliséket követ, a család és a dráma ad némi súlyt.

Szubjektíven: 55% egyik főszereplő se igazán szimpatikus, és a country sztár mióta rocksztár?