Háborús, életeket menteni próbáló, természetet elfogadó.
Maika túlélte az apját, de rá kellett döbbennie, hogy milyen nagy háború közeleg. Hogy bármi esélyük legyen, meg kell szereznie a maszk hiányzó darabjait. Az egyik Ravenna felé helyezkedik el, amely egy másik háború első nagy csatatere lesz. Az emberek megindultak az arkánok ellen, és elsőként az arkánok védett városát törölnék el a föld színéről. Ott él Maika egyik szövetségesének, Corvinnak a testvére, ő oda akar menni. Mivel a rókák is oda menekültek, Kisrókának sincs maradása. Maika nem képes magukra hagyni őket a háborúban, inkább melléjük áll és átveszi Ravenna védelmét. Ellenfele egykori tanára lesz, az emberek egyik legveszedelmesebb hadvezére. Maika és a védelem esélyei csekélyek, és a lány szembenéz azzal, mit képes megtenni a győzelemért vagy a saját túléléséért. Már nem fogja vissza a benne élő istent, csak annyit kér, gyerekeket ne egyen meg. Nem sejtheti, kik és milyen játszmákba bonyolódnak ellene.
Ez a képregény eddig etalon volt nálam. Mindig erre hivatkoztam, ha az igazán szépen megrajzolt és jó történetű képregényekkel jöttem. Nem véletlen az sem, hogy annyi díjat nyertek az első kötetek.
Ez viszont az ötödik kötet, és most inog a bizalmam. Részben a cselekmény, részben a külcsín miatt. Még be tud szippantani a világa, és tud működni ez a dark fantasy vonal, de már egyre szélesebbek a repedések.
Az egyik, hogy a történet még mindig csak terebélyesedik. Amikor már azt hinném, lesz egy fő szál, és tartunk valamerre, jön valami, ami még szélesebbre húzza a látóhatárt. De nem kezdünk el is veszni benne? Minden folyamatosan tolódik, és más kihívások jönnek. Mondhatnám, ahogy Tuya és Maika találkozása folyton meghiúsul, pedig ez az egyik, amit nagyon várok. Ahogy Maika kap egy nagy pofont az élettől, hogy Tuya mennyire megtévesztette és mit alkot mostanában – Ren szuperül megfogalmazta. Vagy, ahogy egy nagy háború közeleg, de előbb le kell zavarni az emberekkel is egy háborút. Az elég nagy kitérő tud lenni… A rész története rendben, ültek a visszaemlékezések, a háború, csak éppen a nagy egész megint alig haladt valamerre.
A világával most először vannak gondjaim. Ez egy sötét történet, sok halállal, vérrel és kegyetlenséggel. Sokféle lénnyel és sok előtörténettel, egyéni jellemzővel. Annyira egyénivel, hogy most csak kapkodtam a fejem. A szexualitás már olyan szinten van benne, ami röviden felfoghatatlan. Még, ha azzal meg is békülök, hogy a Sámánkirálynő hogyan szülhetett egy istennek gyereket, amikor a fizikai megjelenésük annyira más, azt már nem tudom felfogni, hogy Maika nagynénje és Tuya házasságából hogyan lenne gyerek. Pedig itt egyértelműen le van írva, hogy Lunájuk idején nem lehetnek együtt, nehogy teherbe ejtsék egymást. Két nő, egymást? Az arkánok himnősek, vagy mi?
De, ami a legnagyobb csalódás. Nem egy kép fölött csak ültem és nem értettem, mit látok. Eddig annyira szép volt ez a képregény, ez a kötet viszont nem az. Még megvillan, mit szerettem benne, de sok az elmosódott vagy furcsa kép is benne.
Egyre több minden nem tetszik, noha még vannak zseniális megvillanásai. Az a háború előtt és háború közben sorozat… talán az a legjobban elkapott a részben.

Liu: Hadiárva – Mint képregény: 65% sötét, egyéni világa van, ami jó, de már kezd túl nagy lenni. Még mindig új szálakat nyit a korábbiak zárása nélkül.
Szubjektíven: 40% a történet fura elemei, a sok új szál és a kevésbé tetszetős képvilág elkezdte lehúzni nálam.