Fülszöveg:
Rebeka Simon saját lakberendező cégét vezeti Londonban. Egzisztenciája, kapcsolatrendszere messze felülmúlja korábbi elképzeléseit, sikert sikerre halmoz, mégsem tud igazán boldog lenni. Egy titkot hordoz 19 éves kora óta, mely ez idáig egész felnőtt életében fogságban tartotta.
Rebeka lánya, Tara és a barátja úgy döntenek, hogy fiatalkoruk ellenére eljegyzik egymást.
Rebeka elhamarkodottnak tartja ezt a lépést, de képes változtatni a hozzáállásán és igyekszik támogatni a lányát.
De az eljegyzés napján Rebeka rádöbben, hogy a féltve őrzött titka hamarosan napvilágra kerül.
Hány ember életét teheti tönkre egy ilyen, múltban gyökerező rejtély? Hogyan lehet megúszni a legkisebb sérülésekkel egy nem várt találkozást? És mi van, ha nem csak Rebekának vannak olyan titkai, melyek mindent megváltoztatnak?
Szerintem:
Először is, imádtam a borítóját. Ahogy a vörös kitűnik a fehérből, és ahogy a két város elterül Rebeka lábai előtt: London és Budapest, hiszen a kettő között oszlik el a cselekmény is. Ha nem ismertem volna az írónő munkáját korábbról, ezen akkor is megakadt volna a szemem.
Másodszor, felmerült bennem, hogy utána kellene olvasnom a szerző könyveinek, és hogy miképpen kapcsolódnak össze. Ugyanis olvastam már tőle, és rá kellett jönnöm, hogy időben ez után játszódik annak a cselekménye. Aki itt mellékszereplő, Dalma, abban főszerepet kap, míg a mostani főszereplők ott mellékalakként voltak jelen. Igazság szerint önálló regény mindkettő, nem is egy sorozat, csak egy regényverzum részei. A bajom csak az, hogy abból már sok mindent tudtam arról, ebben mi lesz a végeredmény, a szerelmi kapcsolatok alakulása és nem volt meglepetés.
Pedig nem rossz maga a cselekmény sem. Miközben van benne nem kevés rossz szappanoperás húzás, az egész mégsem érződik gagyinak. Pedig aztán van itt olyan, hogy Tara apja valójában nem is az apja, hanem a vőlegénye apja az ő biológiai apja. Szerencsére a srácról meg az derül ki, hogy örökbefogadott gyerek, így nincs vérfertőzés. Ahogy derül ki két meglepő szereplőről, hogy féltestvérek és még sorolhatnám.
Talán azért tud felülemelkedni azon, hogy ilyen húzások vannak benne, mert érzelmileg és lélektanilag érzékenyen és alaposan fel van építve. Erős nők állnak a középpontban, akik küzdenek a démonjaikkal és általában nyernek. Rebeka sikeres üzletasszony, de a szívét bezárta – míg valaki vissza nem tér a múltjából. Tara keresi a helyét, a jövőjét és egy szerelem lesz az alap, amire majd mindent fel tud építeni. Kételkednek, veszteségek érik őket, de harcolnak, és nem adják fel. Szerethetőek. Ráadásul a szerző nem csak őket építi, hanem a köröttük levőket is: barátnőket, rokonokat. Simán van benne még 3-4 olyan női alak, aki saját regény hőse is lehetne. Dalma meg is kapta a sajátját, ahogy már jeleztem.
Nem egy szereplő hoz megkérdőjelezhető döntést, akár most, akár a múltban, és ezzel tekerednek a cselekmény szálai. Ettől van benne meglepetés, és miközben sejti az ember, hogy merre felé haladunk, még talán meglepődni is lehetne – nekem ezt a lehetőséget vette el, hogy Dalma történetét korábban olvastam.
Jó értelemben csajos ez a könyv és nagyon olvastatta is magát. Elsősorban karakterközpontúnak mondanám és női regénynek. Olyan témákat vesz sorra, mint a karrier, anyaság, család, megbocsátás. Tele van érzelmekkel, de nem érzelgős. Ezt szerettem is benne.
Talán kissé ’a sors mindent elrendez’ és ahogy utólag válnak érthetővé a múlt eseményei, ami nem igazán tetszett benne. Véletlenek persze vannak, de ne akarjanak utólag ok-okozatot látni abban, hogy ki kit hagyott el és ki kivel találkozott össze később… Az, hogy később helyre jönnek a dolgok, nem tesz automatikusan jóvá régi bűnöket. Pl. Rebeka férjhez menése családi nyomásra, miközben nagyon is tudta, hogy mástól terhes, utólag nem válik elfogadható és rendes lépéssé.
De mindezzel együtt lekötött a kötet, elszórakoztatott, ha néha azért fogtam is a fejem rajta.
Idézet:
Mindig is sejtettem, hogy minden mindennel összefügg, de csak ebben a pillanatban értettem meg, hogy nem kell mindig az okokat keresni. Elég, ha megpróbálunk a nap felé fordulni, akkor is, ha az a hátunk mögött ragyog. Csak tegyünk úgy, mint ahogyan a napraforgók!
