Fülszöveg: 

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is.
Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

Szerintem: 

Mivel a történetet elmesélő regényeket szeretem, most

megint kicsit fogom a fejem, hogy mi is volt ez. Csak pár dolog van, amit biztosan tudok róla állítani.

1: a főszereplő szívességből nekiáll legépelni a dédi emlékiratait, így a saját története mellett az abban leírtak is megelevenednek.
2: közben családi történetek jutnak eszébe, vagy csak spontán a család más történetei is elmondásra kerülnek. Több generáció, szerelmek és betegségek – újítások, vagy éppen visszatérő elemek fedezhetők fel a leszármazottak esetében. Mert nem csak a neveket örökítik – betegséget, elvágyódást, alkatot is.
De ennyi. Semmi mást nem találok, amivel összefoghatnám a történetet.
Mint egy mozaik, csak itt a darabkák egy család történetét fedik le.

Ha nagyon elvonatkoztatok, ki tudnám belőle hámozni, hogy a család hogyan él tovább a leszármazottakban. Vannak nagyon kézzelfogható jelei, mint amikor a főszereplő öccse kiköpött mása egy az egyik nagyszülő testvérének. De ahogy az álmokat továbbviszik, ahogy a szülők álmát a gyerekükről megörökli a gyerek, és a saját sarjának szánja azt a bizonyos jövőt – az egyházi karriert jelen esetben. Mi fér el mellettem? A család, a múlt? Jobb ötletem nincsen, pedig merengtem rajta, hogy mi vagy ki az, ami/aki a cím szerint Mellettem elférsz.

Jobban is élveztem, ha nem regényként, hanem novellafüzérként igyekeztem értelmezni. Sok a szereplő, elég átlátni a családi viszonyokat – hála a sok közös névnek is. Mert a legidősebb örökli a szülő nevét, a kisebb gyerek meg a szülő testvéréét, így aztán egy időszakban simán van 4-6 ember, akit ugyanúgy hívnak. Zavaros? Olvasva még inkább.
Egyes történetek érdekesebbek, mások kevésbé. Attól is függ, mennyire szimpatikus az egyén, akiről éppen szó van. Jellemeket különben kevés vonással is jól megfog, és vannak jellegzetes események, amellyel megmutatja a szerző, milyen emberek.

Témáiban sok az erotikus és azzal együtt egy alsóbb nyelvezetet is használ. Néha már azon merengtem, hogy vajon polgárpukkasztó akar lenni? Van egy családba beházasodott nő, aki simán beszédtémának bedobja a szomszédnak, hogy a lábán begyulladtak a szőrtüszői borotválkozás után, de a puncija szép sima. De a főszereplő kalandjai között kiemelt helyet kap, hogyan kezdett el utcai prostituálthoz járni, és milyen, amikor szopják. Nem tartom magam prűdnek, de itt nem egyszer nem értettem, miért ez a téma. A beházasodott nő esetén fejtegethette, hogy miért nem működött az a házasság, és miért örült a környéken minden nő, amikor az asszony elment. De a prostituált-szál miért kellett? Azt nem tudom.

Bár, itt sok mindenre mondanám, hogy nem tudom. Modernebb a regény cselekményvezetésben, nyelvezetben, szerkezetben, mint amit szívesen olvasok.