Fülszöveg: 

belemerülök testem kútjába
és egy másik világba jutok
minden ami csak kell
már megvan bennem
nem kell
sehol máshol keresnem
– otthon

Szerintem:

A versek távolabb vannak tőlem, inkább regényeket olvasok. Rupi Kaur viszont már

a második kötettel fog meg, és képvisel valamit, ami megérint.

Versek, de Kaur nem hagyományos formákkal dolgozik. A szabadversekhez közelebb áll, mint a korábban kialakult formákhoz. Nincs rím, nincs központozás. Néha egészen olyan, mintha csak egy hűtőmágnesszöveg, egy bejegyzés lenne egy blogon. Gyorsan olvasható, rövidek, és mégis annyi minden van bennük, hogy történetet mesélnek, túlmutatnak magukon.

Versek, de Kaur vizuálisan is erősíti a kötetet. A szövegeit gyakran kíséri rajzokkal, és ha a kettő nem is alkot úgy szerves egységet, mint egy képregényben, összetartoznak és a versek mellé plusz réteget képeznek. A kötet vezető motívumának különben a virágokat és növényeket érzem. Az emberi alakokban is visszaköszön a természet motívum, de egyébként is sok formát kölcsönöz a növényekből.

Megvannak a visszatérő témái. Női, személyes és belső, de több feminista gondolatsornál. A legfontosabb témái: a nők és a gyerekek elleni erőszak, az önbecsülés, a rasszizmus, a modern világban létezés, szexualitás és szerelem, nők közti közösség, környezetvédelem. Elfogadás, összefogás, önerősítés van benne, és úgy tud pluszt adni lelkiekben, hogy nem öngerjesztő szöveg. Talán a hozzáállása, ahogy megy előre és hisz, bármilyen rossz dolgok is történtek, inspiráló.

Nagyon szerettem benne, ahogy pár szóval történeteket mond el. Ahogy egyetlen képpel egy egész jelenetet átad. Nagyon tömör, szinte minimalista, és mégis, hordoz eseménysorokat. Ezeknek nem is kell feltétlenül kapcsolódnia, akkor is működnek. Pl. azzal bajban vagyok, hogy egymás mellé tegyem a sokat dolgozó, családért élő apa képét a gyerekkorban kezdődő szexuális zaklatással, vagy a rendszeresen megjelenő fájdalommal, amiért a lírai én nem kap apai szeretetet. De nem kell összegyúrnom az egészet egy ember történetévé, ha lenne is rá késztetésem.

Kedvencet nem tudok és nem is akarok kiemelni belőle. Értékeket továbbít, és nagyon sok mindennel egyet is tudok érteni vele. Az a kép, ahogy hátat fordítunk és lassan megöljük a minket tápláló bolygót, az egyik saját rémképem is. De érzelem, élethelyzet is sok van benne, amit nagyon át tudok érezni. Valahol ez lenne, szerintem a líra értelme. Nekem ritkán jön össze, hogy így megtaláljanak a versek gondolatai, de most megvolt.

Vagyis, forma és tartam, átérezhetőség – pipa, pipa és pipa. Ez az a líra, ami megszólít engem.

Idézet: 

a tudatom
a testem
és én
mind egy helyen élünk
de úgy érzem, mintha
három teljesen különböző ember volnánk
– szétválasztva