Fülszöveg: 

A ​nappal a tiéd. Olyankor azt teszed, amihez csak kedved van. (…) Az éjszakáid viszont az enyémek. Magamhoz ölellek, úgy vigyázok rád. Örökké.

Ashbury hercege visszatér a háborúból, de az arcán és a lelkén is nyomot hagyó sérülések miatt teljesen megváltozik az élete.

Magányosan és keserűen telnek a napjai; éjjelente céltalanul bolyong London utcáin, halálra rémítve a környékbelieket, még az útonálló banditákat is. Van azonban egy kötelessége, aminek eleget kell tennie: gondoskodnia egy örökösről, és ehhez mindenekelőtt találnia kell egy feleséget. Amikor Emma Gladstone, a plébános lányából lett varrónő menyasszonyi ruhába öltözve megjelenik a könyvtárszobájában, a férfi úgy dönt, hogy ő pont megfelel a célnak.

Világos szabályokat állít fel:
◆ csak éjszaka lesznek férj és feleség, a sötétben ◆ csókolózásnak helye nincs ◆ a harci sérüléseiről nem eshet szó köztük ◆ de ami a legfontosabb: miután Emma terhes lesz, soha többé nem kell egy ágyban aludniuk.

Emma viszont nem egyszerű eset. Neki is megvannak a maga feltételei:
◆ minden este együtt vacsoráznak ◆ és beszélgetnek ◆ sőt kedvükre tréfálkoznak egymással, ahogy férj és feleség szokott ◆ de ami számára a legfontosabb: ha megismeri a sebek mögött rejtőző férfi valódi arcát, és beleszeret, az minden szabályt felülírhat.

Szerintem: 

Kellemes meglepetés! Bár a borító

nagyon ijesztett – cross my heart, ez egyike a Könyvmolyképző leggyengébben sikerült designe-jainak. A történet alapja is problémásnak tűnt, ami alapján simán történelmi díszletek között zajló szexregény is lehetett volna. De nem! Ez egy zsánerében kifejezetten jó olvasmány!

Az alap egy érdekkapcsolat, amelyben a szegény lány biztos megélhetést és jövőt kap egy örökösért cserébe. A gazdag arisztokrata férfi meg egy épkézláb nőt, aki nem mondhat nemet a csúnyán sérült férjének közeledésére.
Csak éppen sok minden más is felkerül mellé a palettára. Van cselekménye, és ami számomra egy romantikus regényben fontos, itt el tudtam hinni, hogy Emma és Ash egymásba szeretnek. Igen, gyerekre alkudnak, és van erotikus vonal is benne, de Dare sokkal fontosabbnak tartotta és írta meg azokat a jeleneteket, ahol megismerik egymást, barátkoznak, és megnyílnak egymás előtt. Ez kapcsolat lesz, és nem viszony.

A másik, ami számomra kiemelte a többség közül, hogy én ezen a regényen nagyokat tudtam nevetni. Sorolhatnám a vicces jeleneteket – az ocsmány menyasszonyi ruha, az utcáról felszedett macska nászéjszakai támadása, vagy éppen a személyzet mesterkedése, hogy a hercegi pár egymásba szeressen. Ízléssel írt, jópofa és tele van helyzetkomikummal. Értékelem a nyelvi humort is, de jól esett, hogy itt maguk a helyzetek kacagásra méltók.

Bár általában nem szeretem, ha egy szerelmi történet a két főszereplőre szorosan fókuszál, de itt működött. Az egyik oka, hogy Emma és Ash is több titkot cipelnek. Nem váltak unalmassá, és árnyalódnak, ahogy jobban átlátjuk, kik voltak, milyenek lettek és miért. Mindketten jó emberek, csak sérültek. Majd segítenek egymásnak gyógyulni, de ami miatt az átlag fölé lövöm be, hogy itt nem a szerelem a mindent megoldó varázsszer. Emma és Ash is magát kell, hogy legyőzze. Maguknak kell kiállni magukért, önelfogadni, és utána lehetnek erős, elfogadott hercegi pár.

Azért vannak színesítő mellékszereplők is, és már rá tudnék bökni, hogy miképpen lesz ebből sorozat. Igen, vannak benne olyan barátnők, akiknek még meg kell találni az igazit. De szimpatikusak ők is, így ezzel sincs bajom.

Bár történelmi hátteret kapott, a napóleoni háborúk utáni Angliában játszódik, a történet meglepően modern. Némileg hiányolom is, hogy valóban történelmi legyen, ne csak díszletként használja a kort. Ezt tudja ellensúlyozni, hogy a történetelemek újabbak, mint az a kor. Elég csak a vénlány barátnők életmódját nézni, vagy Emma feminista hozzáállására.

A stílusára is ez a jellemző. Mai, pattogós, jó olvasható.

Szórakoztató regény, nem is kellene komolyabb témát keresnem bennem. Azért, rá tudok húzni egy nagy klisét. Nem a külső számít, az értékeket belül hordjuk. Ahogy a Szépség és a Szörnyeteg elemeit is lehet keresgetni benne.
De nem is ragozom ezt tovább, most szívesebben gondolok rá a regényként, amin jókat nevettem.

Maradjunk is annyiban, hogy kár, hogy éppen ennek a regénynek lett ilyen csúf borítója, mert a tartama viszont tetszett.

Idézet: 

Lehet, hogy nem vagy tökéletes. Na és? Ki az? Még mindig jobb, ha az ember tökéletlen, de jelen van, mint ha ott sincs.

Most Ash volt az, akit elragadtak az érzelmei. Mégpedig a féltékeny düh.
– Ki iránt?
– Miért fontos ez?
– Mert szeretem tudni a nevét annak, akit gyűlölök – vágta rá a herceg. – Felírom őket egy kis füzetbe, amit időről időre átlapozok egy brandy mellett, miközben jókat röhögve bosszút forralok.

– Miss Worthing olyan ruhát kért, ami méltó egy hercegnéhez.
– Ez pedig – mondta a férfi – jobban mutatna egy bordélyház csillárjának a lámpabúrájaként.
– Nos, az ön választottjának… extravagáns ízlése van.
A herceg előrehajolt a székében.
– Egyszerűen nem tudok napirendre térni felette. Úgy néz ki, mint egy cifra hányás, egy unikornisé, a Himalájában élő rettenetes jeti bundáján.