Fülszöveg: 

Úgy volt, hogy Isaac csak egy projekt lesz a számára – de Sawyer szívének más tervei voltak.

Sawyer Dixon fiatal és kemény – és kívülálló. A szülei halála óta senkit nem enged közel magához; ám ez megváltozik, amikor megismerkedik Isaac Granttel. A kocka Isaac a szemüvegével és különös ruháival valójában szöges ellentéte azoknak, akik bejönnek neki. De amikor a srác, akinek elege van a szingliségből, a segítségét kéri, megegyeznek valamiben: Sawyer rosszfiút farag Isaacből, és cserébe megörökítheti az átalakulását egy egyetemi projekt keretében. De a lány nem számol azokkal az intenzív érzelmekkel, melyek közte és Isaac közt izzanak.

Szerintem:

Ez a rész is nagyon passzol az előzőek után. Fel is merült bennem, hogy

sok újat nem tudok írni a kapcsán, annyira érzem a sorozatban a hasonló elemeket.

Ebben is újrakezdő hősnőnk van. Neki is van egy terhelt múltja, amin igyekszik túllépni. Sawyer kislányként árvult meg, és a nagynénje nevelte fel, aki az egész gyerekkorát megkeserítette. Sawyer ugyanis nagyon hasonlít az anyjára, aki elszerette a nővére középiskolai szerelmét, megszökött és családot alapított vele. Így Sawyer egyszerre az elvesztett és imádott férfi, meg az áruló húg mementója. Az egyetem kiszakította abból a mérgező közegből, de egyes viselkedésminták onnan jönnek. Sawyer nem tud bízni az emberekben, nincsenek is szerelmei vagy kapcsolatai, csak egyéjszakás kalandjai.
De a baráti körében ott van Isaac, aki…

Itt jön egy kis klisé. Az átalakítás. Inkább a kilencvenes évek tinifilmjeiben volt megszokott, de egyből beugrott A csaj nem jár egyedül, a Spinédzserek. Cher nagyon szerette az átalakításokat… Itt az a helyzet, hogy Isaac nagyon szeretne már legalább egy sikeres randit. Sawyer beleegyezik, hogy kikupálja, divatossá teszi és megtanítja udvarolni, cserébe a folyamatról fotózhat, amiket az egyetemi kurzusára projektként beadna.
Csak aztán, ahogy lenni szokott, az átalakítás során egyre közelebb kerülnek egymáshoz és nem csak fizikai vonzalom támad a páros között.

Kasten abban is a sablont követte, hogy Isaac is kapott egy terhet, ami miatt az egyetem egyfajta újrakezdés. Nála a családi farm továbbvitele és a szüleivel való kapcsolata a problémás pont. Meg van egy Christian Grey-t idéző története azzal, hogy kamaszként a saját keresztanyja csábított el. Csak ők egészségesen el tudtak válni, mindenki tudta, hogy csak alkalmi az a tiltott és titkos viszony.

Vagyis, a terhek és a történet mások, de azért a sablon ugyanaz. A két sérült fiatal, akik újra kitalálják magukat és közben nagyon egymásba is szeretnek.
A románc sablon is benne van – kell egy béna konfliktus, hogy szakítsanak, szenvedjenek és nagy gesztussal békülhessenek. Minden eddigi részben így volt ez és a románcok nagyja is meglépi ezt.

Nem is tudnám megmondani, mi az a plusz, amivel ez a kötet mégis, egy kicsit jobban tetszett, mint a sorozat előző két része. Szimpatikus, pozitív szereplőkkel dolgozik az írónő. Sawyer és Isaak ebben nem emelkednek ki.
Talán az, hogy hihetőbbnek tartom, amin keresztül mentek? Passz, mert eddig is az volt a fő fókusz, hogy bemutassa, milyen sérüléseik vannak, hogyan dolgozzák fel, kezdik újra.
Lehet, simán csak szubjektíven annyi, hogy nekik kicsit jobban drukkoltam. És nem kell indokot keresni. Vagy csak nem annyira klisés a terhük, mint az előző párosoké?

Ugyanaz a new adult irodalom is. Érzelmi túlragozás, a főszereplőkre fókuszálás és női regényes forma, hang. Ebben is egy az egyben mehet a sorozat másik kötetei mellé.

Ahogy az is ismerős, hogy ugyanabban a baráti körben mozgunk. Sawyer már a korábbi részekben is felbukkant, ahogy most az ő történetében jelennek meg egy-egy jelenetre a korábbi szereplők.

Meg nem szerettem a sorozatot, bár a zsánerében korrekt. De, eddig talán ez volt a kedvenc részem belőle. Az okát már nehezebben mondanám meg, de ez van. Pont.