Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Douglas: Punk 57

együtt, egymás ellen

2024. június 08. - BBerni86

punk57.jpgFülszöveg: 

Tökéletesen ​illettünk egymáshoz. Amíg nem találkoztunk.

MISHA • Ötödikben a tanárunk levelezőtársakat keresett nekünk egy másik suliból. A nevem miatt lánynak hittek ott, és egy Ryen nevű diákkal párosítottak össze. Az én tanárom azt hitte, Ryen fiú, ezért beleegyezett. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjünk a hibára. Aztán egyszer csak már mindenen vitatkoztunk Ryennel. Melyik a legjobb pizza? Android vagy iPhone? Eminem a világ legjobb rappere, vagy sem?

És ez csak a kezdet volt. A következő hét évben ezek voltunk mi. A levelei mindig fekete papíron, ezüst tintával írva érkeznek. Néha hetente egy, néha egy nap alatt három, de szükségem van rájuk. Ő az egyetlen, aki motivál, megnyugtat, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.

Csak három szabályunk van. Semmi közösségi média, nincs telefonálás, nincsenek képek. Jó ez így, ahogy van. Minek rontsuk el? Egészen addig, amíg szembe nem jön velem egy kép online. Egy lányról. A neve Ryen. A Gallo’s a kedvenc pizzériája, és imádja az iPhone-ját. Véletlen?

Basszus! Találkoznom kell vele! De arra nem számítottam, hogy utálni fogom, amit találok.

RYEN • Már három hónapja nem ír. Valami baj van. Talán meghalt? Vagy lecsukták? Mishát ismerve egyik sem kizárt. Nélküle megőrülök. Kell, hogy valaki meghallgasson. Az én hibám. El kellett volna kérnem a számát, vagy legalább egy képet róla. Lehet, hogy örökre eltűnt. De lehet, hogy itt van az orrom előtt, és nem is tudok róla.

Szerintem: 

Határozottan kellemes meglepetés volt ez a regény. Akad benne persze olyan elem is, amit nem szerettem, de többségében tetszett a történet.

A keret ismerős: van

két fiatal, akik levélben nagyon jó barátok, de már motoszkál bennük, milyen lehetne élőben is találkozni. Aztán egy családi tragédia Misha húga túladagolás okán meghal majd átírja a történetüket. Misha Mason álcájában iratkozik be Ryen iskolájába, ahol szembesül azzal, hogy a lány mennyire másként éli az életét, mint amilyennek a leveleiből megismerte a lányt. Mégsem bír távol maradni tőle, és a lányt is vonzza a fiú, ha nem is sejti, hogy a legjobb barátja az.

Szerettem benne, hogy nem csak a románcot kínálta a cselekmény. Talán az a fő szál, de közben ott van annak a rejtélye, hogy mi történt pontosan a fiú testvérével és Misha miért jött ide. Vannak különben nyomok elszórva, bár bevallom, én más felé gondolkoztam. Amikor Ryen exénél lesz meg a karóra, amit Misha annyira keres, én azt hittem, az a srác törte össze a húga szívét, esetleg Tizenhárom okom volt – stílusban megerőszakolta, vagy valami hasonló. Aztán, utána már feltűnt, mennyire ki van hangsúlyozva, hogy az a fiú az iskola igazgatónőjének mostohafia. Mishát pedig az apja nevelte, mert az anyja elhagyta. Mire a végén ott a nagy találkozás, már erősen gyanítottam, ki kicsoda a történetben. Az a bizonyos leleplező, nagy jelenet különben is hatásosra sikerült. Jó pár dolgot megmagyaráz, és súlya van.
De nagyon erősen foglalkozik azzal is, hogy miképpen lehet egy társaságba beilleszkedni, milyen nyomás és vágyak vannak egy kamaszban, ezért milyen lépéseket tesz. Az elfogadás és önazonosság témájával játszik, és szépen fel van építve, hogy Ryen miképpen kezdi majd vállalni magát. Misha persze ott van támogató háttérként, de hát ő váltja ki azt is, hogy a lány ne akarjon megelégedni a látszat menőséggel, amiben még csak jól sem érzi magát.

Szerelmi történetnek sem a legrosszabb fajta. Én rühellem, amikor csak meglátják egymást, és már ők a nagy Ők. Itt az évekig tartó levelezés jó alap arra, hogy Misha ne csak a külsejét lássa a lánynak. Mishaként ez fordítva is áll, bár az meglepően gyors, hogy Ryen milyen gyorsan omlott 'Mason' karjaiba.
Kicsit több az erotikus elem, mint amit díjaztam volna, de hát Rubin Pöttyöként jött ki, abba belefér. Inkább már new adult, nem ifjúsági, ha egyes családi vagy önfelvállalási témái beleférnének még egy Vörös Pöttyösbe is a kiadó sorozatai közül.

Kiemelném azt is, hogy általában irritálnak a versbetétek, de itt szívesen olvastam azokat is. Pláne, hogy a végére dalszöveggé válnak. Itt is megvolt az az érzetem, mint a Daisy Jonesnél. Itt csak olvasom, de szívesen meg is hallgattam volna a zenéiket is.
A nyelvezetében előfordulnak durvább elemek is, de itt indokolva vannak. Vagy a szereplők érzelmi állapota, vagy az általuk betöltött szerep követeli meg.

Azt nehezen tudnám megmondani, hogy szerettem-e a szereplőket, de érdekeltek. Nem csupa jó tulajdonságot kaptak, építkezhettek. Misha mondjuk jobban kész személyiség volt, mint Ryen, ő a felnőttebb kettejük közül, de neki meg a gyászt és haragot kellett feldolgoznia. Kicsit talán túl erős a kettős összetartozása, nagyon végzetszerű, de románc is, mit is várok? Abban ennek kell lennie, és pont. Működött.
A mellékszereplők is szépen melléjük vannak téve. Főleg az iskola rosszai sikerültek jól: van pl. iskola ribanca, aki nem akar annak látszani. Meg a menő srác, aki közben olyan szinten szemét, hogy csodálom, nemi erőszakért még senki nem nyomta fel. Bár ki tudja, mit rejtettek el a befolyásos szülők…

Összességében lekötött, elszórakoztatott, és éppen annyi dráma, feszültség volt benne, hogy ne csak egy románcként olvassam, amiket már unok. Itt volt plusz.

Idézet: 

– Biztos vagy benne, hogy nem maradsz ki semmiből? Végül is te sem élsz örökké.
– Én nem, de a zeném igen.

Mind csúnyák vagyunk, Ryen. Csak az a különbség, hogy valaki elrejti, valaki pedig viseli a csúnyaságát.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4018405285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása