Fülszöveg: 

Edennek és Joshnak sosem volt valós esélye egy egészséges kapcsolatra. Amikor a gimiben randizni kezdtek, mindkettejüknek megvolt a saját problémája, mely útjában állt az egymás iránt táplált mély érzelmeknek: Eden egy pusztító szexuális bántalmazás terhét cipelte magával, Josh pedig alkoholista édesapja miatt küzdött súlyos magánéleti problémákkal.

Hónapokkal azután, hogy Eden és két másik társa nyilvánosan megvádolja az erőszaktevőjüket, a lány elkezdi az egyetemet, miközben az ügye bíróság elé kerül. Amikor Joshsal újra közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik, végre minden adott ahhoz, hogy működjön a kapcsolatuk. De vajon elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy kiállja az egyetem megpróbáltatásait, valamint a tárgyalás nyomasztó valóságát, mely eldönti, Eden megkapja-e a megérdemelt igazságtételt?

Szerintem: 

Sejtettem én, hogy nem kellene az első kötetnek folytatás. Azért ebben a részben is találtam értéket, de már egy olyan irányba haladt Smith, ahova nem szívesen követtem.

Vagyis, ez már

keményen szerelmes regény. Látszólag az a téma, hogy Eden ki tud állni a bíróságra és próbál jobban lenni, továbblépni és nem az önpusztításban menedékre lelni. Csak éppen gyakorlatban meg azzal szembesültem, hogy visszatért Josh és a páros túl gyorsan már megint együtt van, és minden a szerelmük körül forog. Még Eden gyógyulása is ennek lesz egy rétege, holott inkább arról kellett volna szólnia a történetnek.

Második esély szerelem, és továbbra sem tudom összerakni, ez a két emberke minek van együtt. Úgy utálom, hogy 3 évet lépnek úgy át, mintha semmi nem történt volna. Nem kell újra egymásba szeretniük sem, mert soha nem léptek igazán túl a másikon. 3 hónap esetén ok, el tudom hinni, de itt 3 év telt el! Josh is volt kapcsolatban és jól megvolt, Eden meg olyan szinten belevetette magát az éjszakába, hogy igencsak megcserélődött a kezdeti felállás. Korábban Josh volt a tapasztalt, akár szexuálisan, akár kapcsolatban. Most meg ő a kb. kezdő Eden múltja mellett.

Sok az ismétlődő elem benne, ami egy ponton már untatott is. Van egy olyan ciklusa a könyvnek, hogy Eden szenved vagy csinál valami kellemetlent, Josh aggódik érte, próbál segíteni neki és maga is az összeomlás szélére kerül. És hiába mantrázza, mert többször le van írva, hogy működnek Edennel párként és a lányért mindezt megéri végigcsinálni, valahogy a cselekményből nem ezt éreztem. Azt még mindig könnyen látom, Eden mit kap Joshtól, miért szereti. De azt továbbra sem lelem, hogy Josh mit nyert ezzel a kapcsolattal. Ha csak azt nem, hogy mániásan javítani akarja a törött embereket és dolgokat, Eden pedig nagyon eltört. Simán bele tudnám magyarázni, hogy ha az apját nem tudta megmenteni, akkor Edent meg fogja.

Már Josh és Eden van a fókuszban, a mellékszereplők mellettük szinte csak végszavaznak. Túlzottan a szerelmi téma került előtérbe, és ezen nem segített az sem, hogy már két oldalról olvashatjuk, mennyire szeretik egymást, de mennyire nehéz is egyben tartani magukat és egymással. Az a lélektani mélység, ami egészen másra irányult korábban, most áttevődött a szerelmi életre.

Le is döbbentem, mennyire keveset szerepel a tárgyalás, az arra készülés és minden ezzel kapcsolatosan. Fő témának hittem, aztán majdnem bent sincs a könyvben, annyira a végére esett és kisebb súllyal. Pedig most is remekül benne van, hogy miként megy az áldozathibáztatás, mennyire megalázzák a lányokat, és milyen lehetetlen az egész procedúra.

Bár a témaváltás miatt van problémám, azért Smith az erősségeit meg tudta tartani. Szépen felépített a cselekmény, logikusan visz végig a szereplők útján. Eden és Josh belső világa is erőteljesen, az olvasóval átéltetve és személyesen van benne. Hihető, és könnyű olvasni. Az érzelmi telítettsége tud előre húzni.

Mégis, most nem jó szájízzel tettem le a könyvet. Én sajnálom, hogy romantikus regény lett belőle. Pluszba rájön, hogy a második esély trope az egyik, aminél kb. 20 történetből találok egyet, ami tetszeni tud.