Fülszöveg: 

Harry Hole, a norvég rendőrség egykori fenegyereke a Hóember-ügy után minden hidat felégetett maga mögött, s most Hongkongban él teljes visszavonultságban, démonai és hitelezői elől bujkálva. Amikor azonban Oslóban két fiatal nő holttestére bukkannak, akiknek halálát azonosítatlan eszköztől származó sebek okozták, a rendőrség Hongkongba küldi új munkatársát, Kaja Solnesst, hogy próbálja meg felkutatni és hazahozni Harryt, mivel ő az egyetlen sorozatgyilkos specialista az országban.
Márpedig úgy tűnik, minden eddiginél nehezebb feladat lesz a tettes kézre kerítése, aki kíméletlen, rafinált és semmi nyomot nem hagy maga után. Ráadásul a gyilkossági osztály és a Nemzeti Nyomozó Iroda közötti hatalmi harc sem könnyíti meg Harry dolgát.

Szerintem: 

Eddig nem ez volt a leghosszabb Harry Hole-kötet? Mindenképpen annak éreztem, annyi cselekmény és fordulat volt benne. Mikor már azt hittem, lassan vége, belekezdett egy

kapcsolódó, de mégis más részbe.

De előre szaladtam. A történet szerint Norvégiában megint egy sorozatgyilkos randalírozik. Mivel nem jutnak előre az elfogásában, kénytelenek a felmondott Hole-t visszacsábítani. Ő most Hongkongban él, drogozik és lóversenyen fogad, és olyan adósságai vannak, hogy már csak idő kérdése, mikor végeznek is vele. Mégsem a pénz vonzza haza: az apja haldoklik. Ha meg hozzá hazamegy, nem bírja megállni, hogy ne nézze meg az ügyet, amit elé tesznek.

Nesbo nagyon rafinált kis bűnügyet tesz elénk. Kb. semmit nem lehet tudni, a gyilkos nem hagy nyomokat. Az áldozatok között nem lelik az összefüggést. Még csak arra sem jöttek rá, hogy mi a gyilkos eszköz. 24, egyforma kis lyuk a szájban. Mi okozhatta?
Ráadásképpen a rendőrség berkein belül meg a hatalmi harc is. Szó van róla, hogy a gyilkossági ügyek ezek után egy szervezetnél lesznek és senki nem akar a megszűnő szervezet tagja lenni. Szóval, kell egy gyors győzelem.

Harry belecsöppen ebbe, a szokott moráljával. Neki az a lényeg, hogy a gyilkos meglegyen. Kegyetlen is, hogy Bellman milyen könnyen belezsarolja vesztes helyzetekbe. Pl. amikor egy ártatlan embert tartóztat le, leégeti magát, elég egy elbeszélgetés, és Harry már alá is írta, hogy minden felelősség és hiba az övé. Nyomorult annyi ütést benyel, és annyira nem érdekli…
Közben meg Harry az egyetlen, aki tud valamit kezdeni az esettel. Nesbo a szokott rutinnal, precizitással vezeti le, honnan hova jut el.

A nyomozás tehát remek. Van logika, van ív. Talán csak egy fordulat volt annyira erős, hogy nem akartam hinni a szememnek. Az egyik gyanúsítottat tisztázzák, el is kell engedni. Nem lehetett ő. Aztán kiderül, de, lehetett…
Különben is jellemző erre a könyvre, hogy végig meglepett a csavarokkal. Akár azzal, ki Harry nyomozócsapatában a Bellmannak súgó tégla, akár az afrikai szállal vagy a regény végével.

Nesbo ezen könyve is nagyon filmszerű. Olyan tetőpontokat tud írni, hogy szinte a retinámba ég, és nem a betűk, hanem ahogy elképzelem a leírtakat. Innen a vulkánon történtek, az a nagy összecsapás a végén a legerőteljesebb. Abban bőven van extrém elem, akció. Az már más kérdés, mennyire éreztem igazságnak, de Hole mindig is csínján bánt az igazság és a törvényes fogalmakkal.

Emberileg is érdekes viszonyokkal dolgozik. Kaja új szereplőként erős alak, jól meg van fogva, ahogy Bellman bűvkörébe létezik, majd kiábrándul. Különben szerintem ő jobb lenne Hole-nak, mint Rakel. De elfogult vagyok, Rakel nekem mindig is vörös posztó volt, rühellem azt a nőt. Hóember miért nem nyakazta le? Harry kapcsolatai, az állandóan magával cipelt bűntudat. Bellman gátlástalansága. Parádés, ahogy Katrine visszakerül az ügybe és ahonnan nyomoz.

Nagyon sok mindent érint a bűnügy. Gazdaságot, korrupciót, de téma lesz a kegyes halál is. Nem csak azért, mert az idősebb Hole haldoklik. Nesbo összekötötte a regényt a Hóemberrel, annyira, hogy annak a gyilkosa is megjelenik ebben a könyvben. Segít majd megérteni a gyilkos indítékát és a betegsége miatt már nagyon szenved. Harry pedig elkezdi felülbírálni a már emlegetett tételét igazságról. Mennyi szenvedés jár annak az embernek?

Talán egy dolog még. Ebben a kötetben most nagyon sok helyszínen járunk. 3 kontinensen is zajlik érdemi cselekmény. A közös nyelv pedig az angol. Én értékeltem, hogy az nem lett lefordítva. Az anyanyelvüket 'szinkronizálták' – a többi megmaradt angolul. Alapokkal simán érthető, nem kell nagyszótárral készülni hozzá, de így hitelesebb.

A cím értelmezésével azért akadt némi bajom. Ki a leopárd? Talán egyszer egy történetben az állat is felbukkan – nincs megnevezve az elkapott nagymacska, amit valószínűleg elütöttek, mert levadászni kb. lehetetlen. De valami áttétet keresek, legszívesebben valamelyik gyilkosra húznám rá. De melyikre? Miért? Ezen még pörgetem kicsit az agyam. Egyelőre nem érzem passzosnak a címet. Vagy Harry lenne a leopárd? Ázsiában, Afrikában is előforduló, nagyon sikeres ragadozó. Neki most ezek a helyszínek is a listáján vannak és levadássza a gyilkosokat. Nem tudom…

Mindegy is, a regény ettől függetlenül jó és kellően megrázó a nagyjelenete, érdekes a bűnügy benne. Azt meg 8 kötet óta szokom, hogy Harry magánélete nagyon messze van attól, ahol szerintem tarthatna is. Ő mindig csak süllyed…