Fülszöveg: 

Cath Simon Snow-rajongó. Oké, mindenki Simon Snow-rajongó, de Cath számára ez maga az élet. Sokan állítják, hogy már kinőttek ebből a közegből, ő mégis képtelen maga mögött hagyni…

Cath és Levi hivatalosan is járnak – végre! – de közeleg az első egyetemi év zárása, és Cathnek rengeteg a tennivalója. Már csak pár hete maradt, hogy jegyet szerezzen a kreatívírás-órán, és ikertestvére, Wren is egyre vakmerőbben viselkedik. Egy váratlan találkozás az anyjukkal pedig mindent a feje tetejére állít. Ráadásul az utolsó hivatalos Simon Snow-kötet megjelenése is nyomasztja, így Cath nehezen koncentrál bármire is azonkívül, hogy befejezze a fanfictionjét, a Csak így továbbot… beleértve ebbe a kapcsolatát is Levijal.

Szerintem: 

Mélypont után egy szép elvarrás. Amennyit szenvedtem a 3. résszel, annyira

jól csúszott ez az epizód, ami egyben a zárlat is. Van fejlődés, megvan a kommunikáció és még a fanfiction-vonal is olyan véget kap, amivel teljesen jól megvagyok.

Cath élete most lett könnyebb, de sokkal jobban kezeli a traumákat. Wren majdnem belehal a bulizásba és Cath a kórházban szembesül az anyjukkal. Az apjuk a sarkára áll a lányával szemben. Meg ott a kreatív írás dolgozat is, aminek nagyjából egyszerre van a leadása az utolsó Simon Snow-kötet megjelenésével. Cath így bőven teher alatt van, de ott van mögötte már egy támogató csapat. A családja, a szobatársa. Meg Levi, aki a végletekig türelmes vele. Aki kiszedi belőle, amit Cath nem akarna kimondani. Akár azt, miért olyan fontos a valódi regény előtt befejezni a saját történetét vagy miért nem engedi az ikre közelébe.

Végre beszélnek!
Minden konfliktus megoldása az lesz, hogy elkezdenek beszélni. Az ikrek egymással, az apjukkal, illetve Levi sem engedi a konfliktusokat csendbe temetni, ő meg akarja beszélni, ha valami gond van. Így pedig lehet továbblépni, kompromisszumot kötni, támogatni a másikat.

Szépen össze van ez fonva azzal, ahogy Cath szép lassan elkezd kiállni magáért. Az kifejezetten üdítő, amikor a közösen írt történettel kapcsolatban sem engedi befolyásolni magát, megmondja, mit akar és tartja is magát.
Minden lépés elvisz oda, hogy megtalálja a saját történetét és hangját. Az nagyon tetszett, hogy elengedi Simont és helyette a maga történetét írja meg. Nekem az jelentette a végső megmutatását annak, hogy vége annak a rejtőzködésnek, önbizalom- és egyéb hiányoknak, ami addig kínozta.

Bár Levi a legfőbb támogató és aki erősíti a lányt, de szépen építik az ikrével is a kapcsolatát. Nem szeretem, amikor a szerelem mindenre a gyógyszer és itt azért több is van.

Rajzokban pont olyan, mint az eddigiek. Hála égnek most több szoknyával, elviselhetőbb ruhákkal, ha Cath továbbra is az otthonosan laza és bő stílust követi. Vártam, hogy a személyiségével együtt a ruhatára is nyitottabb lesz-e, helyette inkább a románc erősödött. Levi nagyon szép monológokat kapott, de neki vannak a romantikus egysorosokból is a legjobbak. Ha eddig Cath nem szeretett volna bele, most megtenné.

A párost különben bírom, szépen erősítik és kiegészítik egymást.
Az ikrek dinamikája is az eddigi legjobb.

Egy jó vég különben sok mindent tud feledtetni és ennek jó vége lett. Még az eredeti Simon Snow-regényeknek is, ami még mindig sokkal inkább érdekelne, mint Rowell utána megírt LMBTQ-verziója. De mindegy, az már egy másik történet.