Fülszöveg: 
Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell
Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?
Szerintem:
Pedig ezek nekem nem szoktak tetszeni. Sőt. Talán ez az első West-regény, amit
jól esett olvasni. Tényleg mindent el lehet nekem kutyával adni…
Ez különben egy tipikus, ifjúsági történet. Van két kamasz. A lány jószívű, kedves, de kissé mániás. Listája van, mit vár el a lehetséges párjától. Amikor észrevesz két barátot, ahol az egyik a másikat ugratja azzal, hogy a neten átverték és nem is jön el a randija, beugrik, mintha ő lenne az a lány.
A regény meg arról szól, hogy nem tud eltűnni, vinnie kell tovább az ismertséget, mintha tényleg leveleztek volna már egy ideje egymással. Közben vannak a közös programok, rengeteget beszélgetnek és Asher tényleg megtetszik neki. Csak éppen, hogy lehetne bevallani, hogy ki ő igazán és nem a netes barátnője?
A teljesen sablontól az menti meg, hogy egész más robban, mint amit vártam volna. Nem Asher lesz az, aki megsértődik és szakít, mert Wren másnak adta akkor ki magát. Sőt, inkább aranyosnak tartotta érte. West kitalált egy olyan kanyart, amiben Wren lesz a sértett fél. Nem elég, hogy Asher átlátott rajta, a barátjával még egy videót is összearaktak arról, hogy ő hogyan ugrott oda más lány szerepét magára öltve. Persze, visszatérünk a tipikus, románc elemekhez. Nagy gesztus, békülés, a szokásos. De ebben legalább volt egy csavar, valami más, amit nem tudtam előre kiszámítani.
Pozitív regény, csupa kedves és jópofa szereplővel. Asher és Wren a helyes, komoly és rendes páros, míg a barátaik kapják a bohém szerepet, akik humort is visznek mellettük a történetbe.
Nincs igazi konfliktus vagy viszály. Ahogy negatív szereplő sem.
Ifjúsági regényesen nagyon sokat beszélgetnek, oda-vissza elemezve vannak az érzelmeik. Ezt már különben sokallom is, de zsánertipikus, le tudom nyelni.
Szerencsére jut mellé komédia és humor is. Sokkal szívesebben olvastam, amikor programokat szerveztek, hogy Bean kutya végre otthonra találjon, mint a maratoni beszélgetéseket vagy Wren lelki kiömléseit. Az úszóverseny volt talán a kedvencem.
Mivel nyáron a csajosabb, lazább könyvek is jobban csúsznak, most elvoltunk egymással. Lehet, télen nem tetszett volna ennyire, de nem is télen olvastam. Most elég volt a humora, a pozitív hangulata, hogy jól essen.
Idézet:
– Ott voltál, egész idő alatt.
– Azt hitted, hogy a wifijelben élek, vagy mi?
– A telefonom képernyőjén – adta vissza a szarkazmusomat.
