Fülszöveg: 

Meglepően nagy termete ellenére Ox mindig kicsinek érezte magát. Akkor is, amikor apja, mielőtt lelépett, még kijelentette, hogy a fiú értéktelen, és soha senki nem fogja megérteni. Akkor is, amikor a kisváros műhelyében kapott egy munkás inget, aminek elején piros betűkkel az ő neve állt – mintha lenne valaki, mintha tartozna valahová. Akkor is, amikor egy délutánon hazafelé találkozott egy fiúval, Joe-val a poros úton, aki csak beszélt és beszélt és beszélt, pedig azelőtt egy évig nem szólalt meg.

Joe Bennett a családjával tért vissza Green Creekbe, beköltözve az útvégi, szomszédos házba. A család egy titkot is hozott magával, ami vörösre, narancssárgára és lilára – az Alfa, a Béta és az Ómega színeire festette Ox körül a világot. A világot, ami teljesen felborult, amiben minden megkérdőjeleződött számára, és ahol nem maradhatott már kicsi. A világot, amiben Ox többé nem hagyhatja figyelmen kívül a kettejük között üvöltő dalt.

Szerintem: 

Klune szépen összerakta ezt a regényt, csak van egy nagy de. Azzal kezdjem?

Inkább a cselekménnyel, mert

az meglepett. Ebben a kötetben annyi szakaszban történik a cselekmény, hogy akár önmagában is lehetne trilógia. Ox előélete és a megismerkedése a falkával. Majd az alfa meggyilkolását követően Joe távozása, ahogy Ox összefogja a maradókat és a saját falkájuk kezd kialakulni. Zárásul meg Joe és a testvérei visszatérése, valamint a végső leszámolás a nyomukban visszatérő gyilkossal. Közben meg szépen annak is megvan az íve, hogy Ox is alfává válik, már ember alakjában is és a kapcsolata Joe-val a mentorálásból, barátságból nagy szerelemmé válik.

Klune érdemben írja a mellékszereplőket és ez szinte a falka eposza, nem csak Ox és a Joe-szerelem története. Sokkal többre értékeltem az olyan részeket, amelyben nem is az volt a lényeg, hogy mi is van a két fiatalember között. Ha valamit kihúznék belőle, az a kettős közti hosszas tépelődés, akkor is, amikor Ox ráébred, hogy már férfit és nem gyereket lát Joe-ban, meg akkor is, amikor Joe hazatér a fivéreivel, és próbálja ott folytatni, ahol a gyilkosvadászat előtt tartottak. Ox azonban sértett és hiába szerelmesek, azon túl kell lépni és fejezeteket szenvednek át. Sokkal jobb, ahogy megtanulják megvédeni maguk. Ahogy embereket is bevesznek, védik a területüket. Ahogy a környék vezető alfája próbálkozik velük, Ox meg a saját szabályai szerint halad tovább.

Ox nem egy mindennapi főszereplő. Ahogy bevezik, amilyennek megismerjük, én azon merengtem, hogy Asperger határon van, esetleg enyhén fogyatékos-e. Nagyon jó szívű, kedves és gondoskodó, de lassabb és nehézkesebb. Aztán, amikor kénytelen Joe-ék távozása után vezérként helytállni, ez egyszerűen lekopik róla. Nem is értettem, mi volt a varázspirula.

Joe már egyszerűbb – egy bántalmazott fiú, aki a családba és a párjába kapaszkodva építi újra magát és válik harcos vezetővé.

Ox mellett kiemelten fontos a csapat boszorkánya, a később érkező Robbie (- a következő részek különben az ő történeteik) és az emberi szereplők a falkában. Joe családja, a szülei és a fivérei. Megvan a csapat bohóca, a csendes bizalmi ember, az anya-figura és még lehetne sorolni. Jó érzékkel és sokféle, de jó ember alkotja a törzsgárdát.
Kellenek is, mert ellenpontozni kell a történet végtelen gonoszát. Aki puszta hatalomvágyból gyilkos fenevad és ennél mélyebben nem is lehet megfogni. Utat enged a farkasának és a vérszomjas, bosszúéhes bestia átveszi az uralmat.

A stílusa a szokott. Klune tud lírai lenni és szépen írni érzelmi viharokról, fejlődésről, családról és barátságról. Hangulatos is a könyv. Sajnos, megvan az erotikus – romantikus, már-már nyálasba hajló rész is, ezt tudtam volna mellőzni.

Akkor, ami a túlzás. Azzal nincs baj, hogy ez LMBTQ történet. Joe – Ox egynemű pár. A falka még poénkodik is rajtuk és semmi homofóbia, még csak meglepetés sincs köztük.
Az viszont már böki a szemem, hogy a falkán belül mennyi az LMBTQ szereplő. A kiemelt férfi szereplők mindegyike meleg vagy biszexuális, és egynemű párja van. Három fivérből kettő is. Az új falkatag is az lesz. A nagybácsi, a boszorkányuk. Klune mintha átesett volna a ló túloldalára és nem is falkát, hanem LMBTQ falkát írt volna.
Ha hozzá is veszem, hogy a történet szerint az alakváltók szexuálisan meglepően rugalmasak, akkor is. Hogy marad fent a falka, ha minden kicsit is erősebb tagja meleg? Egy ponton szóba kerül, hogy csökken a farkasváltók száma. Meg vannak lepődve ezen? Ha ilyen arányban vannak csak heterók köztük, kinek is lenne biológiai gyereke?

De elengedem, mert ezt a túlzást eltekintve ez egy jó könyv. Cselekménnyel, érzelmileg szépen összerakva és kisvárosi hangulattal. A jobb Klune-kötetek egyike.

Idézet: 

Megtervezheted az életedet, de az életnek mindig saját tervei vannak.

– Nem sok mindent mondhatok róla.
Jessie a szemét forgatta, és visszavágott:
– Azon kívül, hogy ő a párod, és mély nyomot hagyott benned, amitől olyan lettél, mint egy ócska Alkonyat rajongói novella egyik szereplője?
– Nem igazán értem, hogy ez mit jelent – feleltem a vállamat vonogatva.
– Én igen! – jelentette ki Rico. – És bevallom, erre most nem igazán vagyok büszke.