Fülszöveg: 

Küzdelmes az élet Willa, Grace, Freya és három húguk számára. A hat, anya nélkül maradt lány egy tanyán él és dolgozik rettegett apjuk és egy átok árnyékában.
Mikor megérkezik a vidékre a titokzatos Telihold vásár, a legidősebb lány, Grace végre egy kis vidámságot csempészhet az életébe, ám másnap, mikor a mutatványosok tovább vándorolnak, neki is nyoma vész.
Willa utánaered, az Elveszett mocsáron át követve nyomait, ahol sűrű árnyak gyülekeznek. Ha sikerül közöttük átvergődnie, és egyesíteni családját, talán az apja által rejtegetett titkokra is fény derül, és szembenézhet legmélyebb félelmeivel…

Szerintem: 

Bár kísértettörténet, nem tudtam attól szabadulni, hogy ez nagyon gyerekkönyv. De talán nem is az volt a csalódásom legnagyobb oka. Magában a

világában volt valami, ami nagyon tudott irritálni.

A történet történelmi korba van helyezve, ha nem is lehet még megközelítőleg sem megmondani, mikor. Abból kiindulva, hogy milyen eszközeik voltak boszorkányok tesztelésére, még akár középkor is lehetne, de ahhoz meg sok minden modern benne. Pl. az, hogy a falusi tanyasi asszony könyveket gyűjt és olvasni tanítja az unokáit.
Ez is erősíti bennem, hogy a mesékhez és gyerekkönyvekhez közelebb van, mint egy ifjúsági olvasmányhoz.

A történet egy család körül bonyolódik. Özvegy apa, az anyósa és 6 leány, akik közül a legnagyobb is inkább kamasz, mint fiatal nő. (Még egy elem, amiért régebbre datálnám. Simán férjhez lehet adni 13-14 éves lányokat.) Az apa meg van győződve róla, hogy egy mondóka szerint kell intéznie a lányok sorsát, különben a mondókába rejtett átok megfogan és a legkisebb lánya végez vele. Anyósa ugyan próbálja vele megértetni, hogy ez csak egy rímekbe szedett mondóka, semmi ereje, de a babonás férfit nem érdekli.
A legidősebb leány, Grace el lesz jegyezve egy jóval idősebb, erőszakos, de gazdag helybéli gazdával. Hiszen a versike szerint az első lánynak jól kell férjhez mennie. Az sem hátrány, hogy a lányért cserébe az apa kap egy lovat, amin parádézhat a falubeliek előtt.

Lehet sejteni, mennyire akar a lány férjhez menni. A vidékre egy vándor társulat érkezik, Grace-nek nyoma veszik és a 3. lány, a főszereplő, Willa meg van róla győződve, hogy elszökött a társulattal. A történet innentől Grace keresése, illetve Willa afférja a természetfelettivel. A nagyit boszorkánypróba alá akarják vetni a falusiak, valamint Willa elhiszi még a nagyi meséit, pl. a láp lidércéről.
Van tényleges cselekmény, bár soknak nem nevezném. Lassan haladnak az események, nem is 300, inkább 200 oldalnyinak érződött csak. Vagyis, helyenként sikerült unnom is.

Strange érdekes ötlete, hogy a világát egyszerre teszi reálissá, ugyanakkor mégis hagyott benne fantasy elemet. Mondhatnám, hogy az üzenete miatt próbálta hitelesebbé tenni a mesét. Zavar is, hogy nem lehet eldönteni, melyek a világ szabályai. Ha csak simán sejtetne, és ránk hagyná, hogy reális vagy mesei magyarázatot adunk, még tetszene is. A nagymama halála ilyen – a mese verzióban boszorkány, aki inkább eltávozott a villámmal, minthogy a falusiak a folyóba fújtsák. A reálisban meg egy szimpla falusi asszony, aki elfogadta, hogy a vízbe ölik próba címén. Csak éppen, az utolsó kérés jogán még kiment a temetőbe, ahol belecsapott a villám. Ezzel nincs is bajom. Vagy, a végén a kutya. A mesei verzióban a nagymama régi kölyökkutyája, aki elveszett a mágikus ködben és most a legkisebb lány mellett talál majd új otthonra. A reálisban meg egy szimpla kölyökkutya, akit befogadnak, nem a nagymama kutyája.

Viszont, az üzenetéhez kell a valóság. Amiben nincs mágia. A nagymama szájába lesz adva a lényeg: mágia és boszorkány nincs, csak egy gondolkodó, véleményéért kiálló nő, aki nem hagyja magát elnyomni vagy megfélemlíteni. Arra tanítja a lányokat is, hogy ne legyenek engedelmes kis rabszolgák, akik gépiesen teljesítik a méltóságosok minden kényét és kedvét. Illetve, Willa fogja megtudni, miért neheztel rá az apja. Ő ikernek született, volt egy bátyja. De míg a lány erős volt és nagy, a fiú beteges és kicsi, nem is élte túl a csecsemőkorát. Az apja Willát hibáztatta. Willa pedig elér oda, hogy mennyire igazságtalan, hogy az apja csak a nemük miatt hogyan bánik a lányaival és átoknak tartja őket. Van egy nagy kirohanása azzal, hogy a lány is ér annyit, mint egy fiú.
Vagyis: gyerekkönyvbe tehető módon feminista és a gondolkozás, önérvényesítés mellett kiálló szöveg.

Viszont, nem engedi el a fantasy-t sem. A lápi lidérc nem csak sejtetés, valóban megjelenik és Grace is egyike volt az árnyékfoglyainak. Nem rajtunk múlik, elhisszük-e. Ez a regény valósága.

Nálam meg maradt a zavar, hogy egyszerre mindkét világ él a regényben. Ahol a babonások, boszorkányüldözők buta és elvakult emberek, mert nincs mágia. Közben meg mégiscsak van mágikus lény, aki embereket rabol.

A szereplők egyszerűek, alig ábrázoltak. Egyértelmű, ki a jó vagy a rossz. Újabb vonás a kisebbeknek szánt történet felé. Hiába van 6 testvér, érdemben 2 szerepel. Grace, akit keresni kell és Willa, aki keresi. Emlegetik a többieket, a 2. lányról pl. megtudjuk, hogy szerelmes egy helyi fiúba, akihez hozzá akar menni – de ennyi. Mást nem tudtam meg róla sem, a kicsik még inkább beolvadnak.

A hangulata viszont megvan. Könnyedebben, de a rémregények sötét erdeje, lidérce, jóslása, stb. benne van. Atmoszférában is, Willa félelmein és szemén át átélhetően. A szöveg értelmes, követhető. Egyszerű a nyelvezete, de gyerekkönyvnek olvastam a sötétebb elemei ellenére is, ahhoz szintén ez illik.

Vannak benn jó dolgok, az üzenete kifejezetten pozitív. Kiskamaszoknak szerintem teljesen adható és szerethető könyv. Én viszont nem tudok túllendülni a mese és realitások ilyenfajta keverésén. Zavart annyira, hogy nekem elrontotta a könyvet.

Idézet: 

A történet olyan közeg, ahol tanulunk, érzünk és álmodunk…