Fülszöveg: 

Egy tizenhat éves lányt, akiről nemrég tudták meg a szülei, hogy gyereket vár, ismeretlenek betuszkolnak egy furgonba. Lisa nem szokásos emberrablás áldozata, mert éppen az állapota miatt esett rá a választás. Csakhogy ő sem mindennapi gimnazista, és egyre bizonyosabb, hogy elrablói rosszul választottak. Lisa átlagon felül intelligens, tájékozott, hozzá kellően hidegfejű, módszeres, és már kezdettől fogva tervezi szabadulását ahelyett, hogy kétségbeesne. Semmit sem bíz a véletlenre, és míg a hasonló bűntények után nyomozó FBI-ügynökök is végzik a munkájukat, ő kidolgozza a 15/33-as módszert, amely akkor alkalmazható, ha az áldozat legalább olyan elszánt, mint elrablói. 

Szerintem: 

A fülszöveg nem árult zsákbamacskát. Ebben a regényben tényleg az a pláne, hogy

milyen személyiség a hősnő. A narráció, ahogy látja a dolgokat – nem egy átlagos regényhősnő.

A cselekmény különben nem bonyolult. Van egy 16 éves, gazdag és szőke, ráadásul magas IQ-jú diáklány, akit elrabolnak. Az ok azonban nem az, amire elsőre gondolnánk. Terhes és egy gazdag pár megvenné a kicsit – az emberrablónak már terve is van a baba kivételére, majd a kamaszlány bányatóba süllyesztésére. De azzal nem számolnak, hogy mennyire nem átlagos az áldozatuk.

A regény első fele a tervezés és a kivitelezés – avagy a lány mit talál ki, hogyan valósítja meg. De nem éri be csak a szökéssel, ami elég parádés különben. Kvázi villamosszéket csinált az ágyából. Ő meg is akar fizetni azoknak, akik elrabolták, akiknek tervei voltak vele és a kisfiával.
Az ő szála mellett az ügyön dolgozó rendőrt is követhetjük, aki majd segít is a lánynak, hogy mindenkit elkapjanak és meg is fizessenek.

Így kapunk krimit is, bosszútörténetet is. Végig pörög és annyira kevés információt kapunk, hogy az is olvasásra késztet. Mindent kis lépésekben adagol és jó nagy meglepetéseket tesz be menet közbe. Pl. a másik lány, hasonló okból és fogságban a helyszínen.
Mindezt tömören, a lényegre szorítkozva. Már csak az információk adagolása miatt sem lehetett bőbeszédűnek lennie, akkor elveszett volna a meglepetés ereje. Így viszont pattognak a csavarok is.

De a regény igazi vonzereje a hősnő. A nevét direkt nem íróm ki, mert a szerző azzal is játszik, ki ő. A nevétől függetlenül szó szerint zseni. Tudományos érdeklődéssel, házi laborral és sok megnyert versennyel. Azt már elárultam, hogy ráadásul gazdag család egykéje és szőke, kék szemű csinos lány is. Éltanuló. A baba apja sem egy random fiú, hanem az egyetlen szerelme és barátja, aki már a kezét is megkérte és fel akarják nevelni a kicsit. Az igazi extra benne azonban az agya – nem csak magasabb az IQ-ja, de képes az érzelmeit kedve szerint ki-be kapcsolni. Nem szociopata, de tud az lenni. Nem véletlenül talál ki ilyen tervet és hajtja is végre.

Ok, én a Dexter sorozatot is kifejezetten bírom. Ez emlékeztet rá abban, hogy itt is a kvázi antihős szereplő narrációjában, fekete humorral kapjuk az eseményeket. Hősnőnk annyira másképp gondolkozik és tervez, hogy az már magában is szórakoztató.

Nem kell sok szereplő, nem kell több cselekmény vagy szöveg. Ez így pontos, pörög és egyedi. Az egyszerűsége is jól áll neki, a meglevő csavarokat felerősíti.

Még a címe is ötletes különben. A módszer neve, amivel hősnőnk ki akar szabadulni. De aki elolvassa, annak majd ott elmeséli részletesen is, melyik szám miből jön majd.

Ami viszont nem tetszett – a borítója. Ha nem olvasom el a fülszöveget, nem vettem volna kézbe sem. De hagyjuk is, e-könyvként nem kell nézegetnem a polcon.

A lényeg, hogy kellemes meglepetés a regény, jó az ötlet és a főszereplő. Egy-egy cselekményszál azért irritált, de ezeket simán elnyomja, amik tetszettek.