Fülszöveg: 

A Volkov név az, amire mindig is vágytam.

Az ő háztartásukban nőttem fel, de nem egyenrangúként, hanem mint a cseléd fia.
Ez sem akadályozott meg abban, hogy befolyásos férfivá váljak, de még most is, hogy végre megkaptam a jogos nevemet, csak sodródom. Egészen addig, amíg megláttam Őt.

Minden, amit tettem, azért volt, hogy elfogadjanak. Minden, amit elvesztettem,
a családomhoz vezetett. Ehhez az élethez. Hozzá.

Harcoltam a hatalomért. Harcoltam a nővéreimért. És halálomig fogok harcolni az én angyalomért. Ő mutatta meg, hogy létezhet fény a mi koromfekete világunkban. Hogy a csillagok nem ragyoghatnak az éjszaka sötétje nélkül. Ő egyszemélyben az összes csillag, és én vagyok az ég, amelyen ragyog.

A gonosz ott lapul az árnyékokban, amiket teremtünk. Az Első Családok korrupciója és romlottsága mérgezővé vált, és belülről fertőz meg mindannyiunkat. Már régóta zajlanak a játszmák, ideje hát, hogy véget érjenek.

Vas vagyok. Vérlázító. Vakmerő. Vehemens. Volkov. Egy ördög, aki szerelmes egy angyalba, és együtt fogjuk uralni ezt a földi poklot.

Szerintem: 

Van ennek a párosnak elég beteg ötlete, de megint sikerült feljebb tenni a lécet. Olvastam már durvábbat, ahol ténylegesen végigvette a szerző, hogy az elrabolt nőt hogyan verik, erőszakolják hónapokig. De az se semmi, amit a Vas hozott.

A történet mindkét hősének terhelt a

múltja. Vas fattyúnak született, már felnő, mire elmondja az anyja, ki volt az apja. Így Vas hazatér, Volkov-örökös lesz és jó is a halálos játszmában. Csak éppen folyamatosan megkérdőjelezi magában, hogy megéri-e a nagy árat odaadni magából a hatalomért. Gyilkosnak, kegyetlennek, félrenézőnek lenni. Nem mintha ez visszatartaná – viszonya van Vikával és a viadalra is embereket képet.
Darja szála meg mocskosabbnál mocskosabb emlékekkel terhelt. A lány egy zárdában nőtt fel, ahol a pap kezdte el szexuálisan zaklatni, csak mielőtt az eldurvult volna, a lányt elrabolták, szexrabszolgát csináltak belőle. El sem tudtam dönteni, melyik a legbetegeb rész. Amikor a pap kezdőlépéseit írják le, vagy amikor Vasziljev képtelen a nemi erőszakra, ezért az egyik beosztottja fiát veti be és utasítgatja, hogyan erőszakolja meg helyette a lányt. De az is simán listás, hogy Volkov azt hitte, a saját apjának adja el a lányt szexrabszolgának.

Eddig is terhelt volt ez a regényvilág, de minden eddiginél betegebb ötletek és bosszúk bontakoznak ki. A szerzőpáros nem először, gondolom nem is utoljára, írt ilyen témát.

Viszont, ez a páros, akik legkevésbé illenek ide. Ugyan Vas elő tudja adni a kemény Volkovot, de nem szereti, amit csinálnia kell. Benne nincs meg Vlad vagy Ven könyörtelensége. Darja meg egyáltalán nem illik ide. Mélyen vallásos, sok tekintetben naiv és ahhoz képest, hogy mit kellett túlélnie, veszélyesen ártatlan is maradt. El nem tudom képzelni, hogy lesz maffiafeleség, pláne olyan célkitűzésekkel, hogy a nők jogaiért fog küzdeni.

A szerelmi szál is itt a legunalmasabb. Igazából nekik még igazi küzdelem sem jut egymásért. Amint a kötet elején kiderül, hogy Darja Vlad húga, a férfi a védelmébe veszi és engedi Vassal lenni, aki mellett egyedül biztonságban érzi magát. Még a kiképzőtáborba is vele küldi minden felügyelet nélkül. Csoda, hogy nem is jegyzik el egymást azonnal. Kezdettől a másik jelenti a párosnak a mentsvárat, az őrangyalt és nekik még örülnek is a környezetükben.

Dark romance, így erotika ebben is bőven van. Ahogy a páros másik sorozatában, ezzel is van azzal némi problémám, hogy a hónapokig erőszakolt és kínzott lány ilyen gyorsan képes lesz megélni a szexualitását és túllépni mindenen. Még akkor is, ha az erőszak idején kikapcsolta a tudatát és lélekben nem volt jelen.

Erre is igaz, hogy durva a nyelvezete is. Nem meglepő – sok a mocskos alak benne, erőszak és szex körül forog minden. Adja magát, hogy ehhez illeszkedjen a nyelvezet is. Szokás szerint a nők finomabban beszélnek a férfiaknál, mondjuk, Vas kiképzettje éppen kivétel, de belőle éppen a viadalra küldött harcost faragnak.

Amit legkevésbé szerettem benne, azok a Darja-féle ki szimpatikus, ki nem jelenetek. Ok, ehhez a világhoz nagyon elvarázsoltnak érzem őt, de azzal nem tudtam mit kezdeni, mennyire idegenkedett pl. Vladtól, míg Ven két szexmániás unokatestvérével – akikről a végére kiderül, hogy apai ágon a féltestvérei – sokkal jobban kijött. Pedig azt hittem volna, hogy nemi erőszak áldozataként könnyebb közös hangot találni a nem erőszakoló, de komoly és gyilkolásra kész testvérrel, mint a fivérekkel, akik maguk is betörik a rabszolgának szánt lányokat. Igaz, azt Darja hozzánk hasonlóan nem kapta meg premier plánban, hogy a fivérek a gyerekkori barátból is szexrabszolgát csináltak Ven utasítására.

A végére akadt még egy felfedezésem. A sorozatcím több értelme. A harci játék a V-viadal, és az a V simán hozza a családokat, akik körül a cselekmény forgott. Talán Ven volt, aki ebben a részben remekül megfogalmazta, hogy a Volkovok, Vasziljevek és Vetrovok jelen generációja egy család – vér, házasságok és több évtizedes barátságok kötik össze őket. A tényleges viadalon túl meg a V nevű szereplők szerelmi viadala is minden rész. Igen, nagyon halmozva vannak ezek a V-k. A következő generáció meg még jobban össze lesz kötve – ebben a részben születik meg Irina és Vlad fia, aki Vasziljev – Volkov. Diana a végére terhes, az a baba Vetrov – Volkov. A mostani rész párosa is babát szeretne, aki meg Volkov – Vetrov, de anyai ággal Vlad unokaöccse is, így vérköteléke lesz a Vasziljev-családdal is.
Nem is értem, minek csatáznak az öregek céges százalékokért, a következő generáció elsőfokú unokatestvéreké lesz, mindenki vérrokon és egy nagy család.

A sorozatból talán ez a rész tetszett a legkevésbé, de ez is könnyen lecsúszott. Sok mindent zár, látjuk a korábbi szereplők jelenét is, de különben új kezdetek is vannak benne, ha a szerzőpáros még írni akarna hozzá. De egyelőre ennyi volt a sorozat.